Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Sóhaj

Nagyjából a Földrajzinév-Bizottság (vagy mi volt a neve) eseténél mutatta meg először úgy igazán A Rendszer, hogy mi a hozzáállása a tudományhoz. Mi a mai napig Ferihegyre indulunk, ha úgy adódik, de az a Bizottság ma már csak egy széljegyzet. A Galaktikus Enciklopédia széljegyzete, nem pedig régészeink tankönyveié, mert a továbbra is itthon élni szándékozó régészeink most már elmennek szépen valamelyik baráti -isztánba, hogy teljes életnagyságban áshassák elő az összes hun-magyar DNS-ű Tyrannosaurus Sittyus páratlan épségben konzerválódott, alapból világhírű magyar maradványait. Ha véletlenül csak egy bevándorló félmajomtörzshöz köthető szuvas bal felső négyest ásnának ki, akkor meg inkább haza se jöjjenek, különben át lesznek képezve holtági ladikossá.

Azt írtam fentebb, hogy A Rendszer, de mindenki tudja, hogy Ez A Rendszer lényegében egyetlen személyt jelent. Tudjuk, hogy a főnököt jelenti, az embert, akinek nem szeretem leírni a nevét, de még a titulusát is inkább csak kisbetűvel, ha éppen nem vele kezdek mondatot. A Rendszer egyetlen személyen alapszik, és alatta vannak a hűséges mamelukok, a sok szürke teherhordó kő a legfelül lévő csúccsal, ahol az alsó sorok persze már rondák, mert oda felcsapja az eső a port, és oda hordja felülről a madárszart is, ráadásul a felületi nyomás is elviselhetetlen, de a legalsó szürke kövek attól boldogok, hogy ők tartják a nagy egészet, a felsőbbek meg attól, hogy messzebbre látszanak. A csúcs meg ugye csúcs, szépen körbenyalva csillog, és uralja a panorámát.

Nagyjából vége van most ennek az országnak egy újabb jó időre. Nem azért, mert egy év alatt bedarálták az MTA-t, hanem azért, mert megmutatták, hogy ezt is meg tudják csinálni, továbbá az aktív lakosság kábé teljes közönye mellett tudják ezt IS megcsinálni. A Rendszer kiépült, üzemel, működik, hasít. Holnap majd másik részeket hasít ki magának mindabból, amit néhányan még közösnek és értéknek gondolunk, holnapután megint máshol sújt le a megosztás csákánya, nyögve omlik darabokká a következő repeszthető réteg, és ha a törmelékből nagyon kidugná a fejét egy-egy dacos zárvány, azt a végletekig ostoba lelkes önkéntesek verik szilánkokra, hogy újabb és újabb szürke egyenköveket sajtolhassanak a legutolsó szemcsékből is abban reménykedve, hogy a meló végén ők maguk lesznek a díszes fedlapok.

A Rendszer a Jövővel kacérkodik, mint rút banya a tükörrel, de közben a Mának él. Úgy értem, a sajátjának. Közben csákányaival a mi jövőnk lehetséges alapanyagát bomlasztja és zúzza szét, gyerekeinkből és unokáinkból tervez újabb és újabb réteg szürke köveket létrehozni, hogy egyre monumentálisabb legyen az a piramis, és egyre magasabbra kerülhessen rajta a mind fényesebbre nyalt, és mind hatalmasabbá váló zárócsúcs. A végső cél egy kimerült, mások számára már használhatatlan bánya helyén álló hatalmas építmény, melyen nem fog az Idő, nem kezdik ki viharok. A végső cél az, hogy szigorúan illeszkedő szürke kövek hordozzanak egy óriási fénylő csúcsot, önnön terhüket soha ne kérdőjelezzék meg, helyüket soha ne hagyják el, pozíciójukat pedig örökös alsóbb szinten merjék (és tudják) csak elképzelni. A Rendszer lényege a főnök minden vágya.

Ez pont ugyanúgy beteg Rendszer, mint mindegyik ezelőtt, amit egyetlen emberre akartak felépíteni. Mindegy, meddig tartja magát, volt már hosszú és rövid is ilyenből, de örökös még egyik sem lett. A Rendszer most éppen feldolgozta az MTA nevű réteget, holnap egy másikat fog kinézni magának, holnapután egy újabbat. Keres egy megfelelő repedést, és üt, és hasít, és mindezt teher alatt roskadozó, helyükre pakolt szürke kövek milliói nézik vagy ujjongva, vagy közönyösen, kinek milyen tájolás jutott.

Sóhaj. Ennek az országnak most megint vége van egy jó időre. Az egyik kiút a kiút, a másikat a zárványok aránya jelentheti. Aki jelenleg ennél többet ígér, az hazudik. Vér, veríték, fájdalom, és könnyek – aki itt marad, és nem akar szürke kő lenni egy öncélú építményben, annak ez jut.

Én még maradok.

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS