Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nagyságos asszony hétköznapi vécépapírja

Imádom a piperkőc, nyávogó hangú, pöszéskedő nagyságos asszonyokat. Tényleg. Úgy vagyok képes meghallgatni őket, olyan komolyan, mint egy őssejtkutató professzor a szakmai konferencián. Ja, még azt elfelejtettem mondani, hogy az a jó, amikor a túlturbózott nők nyakában legalább egy kiló arany csilingel. Az mindjárt más.

Nem olyan régen hatalmas élményben volt részem. Ősidők óta nem látott ismerőssel találkoztam a bevásárlóközpont előtt. Megkérdezte, én mindig ott vásárolok-e. Nem mindig. Olyan fitymálva nézett rám, mintha az útszéli kukából készültem volna kihalászni a napi betevőt.

Hadarta, hogy ő pesti, vieni (Bécs lehet), müntyeni, párizsi, mit tudom én, milyen szuper bótba (így mondta) jár imádott, új párjával. De jó, mondtam nagyon komolyan, és végignéztem rajta. Persze csak finoman. Közben megállapítottam magamban, hogy azt a nekem egészen ordenárén randa blúzocskára biztosan nem párizsi butikban talált rá. Ha mégis, akkor kár volt a benzinért vagy a repülőjegyért.

Még azt is elhápogta, hogy azura zsebre vág egy adag (nem mondta mekkora) tízezrest, és gyerünk! Na. Pedig az ilyen zurak bankkártyával szoktak fizetni. Nem is érdekes, gyorsan elveszítettem a rég nem látott nagyságos asszonyt a bejáratnál, még mielőtt elájulnék a sárga irigységtől. Nem voltam különben sem biztos abban, hogy bejön a gagyi vidéki bótba. Vagy csak mutogatja magát az ideiglenesen hazaruccant, egykori csórókáné, aki még ma is termékszámnak hiszi az IQ-t. Semmi baj, legyen vele boldog – hátha kap belőle valamelyik polcon.

Amikor a cekkerrel kijöttem az ócska bótból, mit látok? Nagyságos asszonyt betakarja a legolcsóbb, jó dörzsölős, világosbarna, két darabos vécépapír csomag. Vagy tíz. Potyogtatja bele a csomagtartóba. Amikor észrevesz, legszívesebben ő is belebukna. Vörösödik a feje, az aranyai feketednek. Mondja élete párjának: – Persze, ez hétköznapra jó lesz. Nagyon komolyan, mint az őssejtkutató professzor a szakmai konferencián, odaszóltam a teremtés einsteini magasságokban röpködő koronás királynőjének: – Szia, ha legközelebb találkozunk, majd mesélj a vieni Hofburgról meg az Eiffel-toronyról, biztosan nagyon szépek.

Aztán már csak a mellette álló férfi hangját hallottam: – Gyere már, b*szd meg, mit piszmogsz!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS