NEHAZUGGY

Nagyságos asszony hétköznapi vécépapírja

Tóth Ilona | 2019. Július 1, Hétfő | 16:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Imádom a piperkőc, nyávogó hangú, pöszéskedő nagyságos asszonyokat. Tényleg. Úgy vagyok képes meghallgatni őket, olyan komolyan, mint egy őssejtkutató professzor a szakmai konferencián. Ja, még azt elfelejtettem mondani, hogy az a jó, amikor a túlturbózott nők nyakában legalább egy kiló arany csilingel. Az mindjárt más.

Nem olyan régen hatalmas élményben volt részem. Ősidők óta nem látott ismerőssel találkoztam a bevásárlóközpont előtt. Megkérdezte, én mindig ott vásárolok-e. Nem mindig. Olyan fitymálva nézett rám, mintha az útszéli kukából készültem volna kihalászni a napi betevőt.

Hadarta, hogy ő pesti, vieni (Bécs lehet), müntyeni, párizsi, mit tudom én, milyen szuper bótba (így mondta) jár imádott, új párjával. De jó, mondtam nagyon komolyan, és végignéztem rajta. Persze csak finoman. Közben megállapítottam magamban, hogy azt a nekem egészen ordenárén randa blúzocskára biztosan nem párizsi butikban talált rá. Ha mégis, akkor kár volt a benzinért vagy a repülőjegyért.

Még azt is elhápogta, hogy azura zsebre vág egy adag (nem mondta mekkora) tízezrest, és gyerünk! Na. Pedig az ilyen zurak bankkártyával szoktak fizetni. Nem is érdekes, gyorsan elveszítettem a rég nem látott nagyságos asszonyt a bejáratnál, még mielőtt elájulnék a sárga irigységtől. Nem voltam különben sem biztos abban, hogy bejön a gagyi vidéki bótba. Vagy csak mutogatja magát az ideiglenesen hazaruccant, egykori csórókáné, aki még ma is termékszámnak hiszi az IQ-t. Semmi baj, legyen vele boldog – hátha kap belőle valamelyik polcon.

Amikor a cekkerrel kijöttem az ócska bótból, mit látok? Nagyságos asszonyt betakarja a legolcsóbb, jó dörzsölős, világosbarna, két darabos vécépapír csomag. Vagy tíz. Potyogtatja bele a csomagtartóba. Amikor észrevesz, legszívesebben ő is belebukna. Vörösödik a feje, az aranyai feketednek. Mondja élete párjának: – Persze, ez hétköznapra jó lesz. Nagyon komolyan, mint az őssejtkutató professzor a szakmai konferencián, odaszóltam a teremtés einsteini magasságokban röpködő koronás királynőjének: – Szia, ha legközelebb találkozunk, majd mesélj a vieni Hofburgról meg az Eiffel-toronyról, biztosan nagyon szépek.

Aztán már csak a mellette álló férfi hangját hallottam: – Gyere már, b*szd meg, mit piszmogsz!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!