Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bilincs és vezetőszár mindenkinek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan sokan emlékeznek azokra a képsorokra, amelyeken azt látni, hogy Geréb Ágnest vagy épp Gulyás Mártont bevezették a tárgyalóterembe. Kezükön bilincs és vezetőszár, miközben egyikük sem követett el erőszakos bűncselekményt és a szökés esélye sem állt fent. Mégis, a hatóságok úgy ítélték meg, hogy ezeket a fogvatartottakat így kell egy tárgyalóterembe bevezetni, ahol aztán – ha épp sajtónyilvános a tárgyalás -, akár fotók is készültek a gyanúsítottakról. Ez már csak azért is probléma, mert a kormánymédia gond nélkül használhatja fel ezen emberek lejáratására az így készült felvételeket. Természetesen ugyanez igaz az ellenzéki vagy független oldalon is, vagyis az, hogy erre megvan a lehetőségük, még ha nem is feltétlenül élnek ezzel. Ez a gyakorlat azonban a Helsinki Bizottság állsáfoglalása szerint minimum kérdéses, amit bővebben is kifejtettek egy tájékoztató keretében.

Gyakorlatilag automatikusan, mérlegelés nélkül, a bűncselekmény súlyától függetlenül használják ma a bilincset a rendőrök – állítja a Magyar Helsinki Bizottság egy friss kutatásukra alapozva. Biztonsági okokból, a tényleges veszélyhelyzet felmérése nélkül, gyakorlatilag minden letartóztatott kezére kerül bilincs és vezetőszár. Még szabálysértési ügyekben is.

Ezzel nem is igazán lehet vitatkozni, hiszen tényleg elég megnézni az utóbbi évek, akár politikai indíttatásból lefolytatott ügyeit és azok vezetőszáron, bilincsben előállított vádlottjait. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol valóban megalapozott az, hogy bilincs kerüljön a vádlott csuklójára, azonban az esetek többségében ez teljesen indokolatlan. Elég csak Ahmed H. ügyére gondolni, amikor a terrorizmussal vádolt férfit símaszkos, fegyveres kommandósok kísérték fel, alá a bíróságon. Noha azáltal, hogy Röszkénél a vádak szerint kővel dobálta a rendőröket, valóban erőszakosnak minősíthető, azért nem egy Charles Mansonról beszélünk, ezért a kommandós kíséret egy kissé túlzónak hatott egy olyan emberrel szemben, akit kődobálásásból kifolyólag végül terrorcselekmény elkövetésében találták bűnösnek.

De itt van Geréb Ágnes ügye is, akiről sok minden elmondható, de az semmiképpen sem, hogy erőszakos lenne. Ennek ellenére került a kezére bilincs és vezetőszár a bíróságon, amit a hazai lapok többsége ki is használt, ezáltal már a bírósági ítélet előtt megszületett a nép ítélete. Akit ugyanis bilincsben visznek el, a legtöbb ember számára feltételezhetően bűnös. Hiszen mi másért került volna rá bilincs, pláne vezetőszár? A valóság azonban nagyon más, mint ahogy azt a Helsinki Bizottság is kifejtette. Hogy mégis mi a főszabály arra, hogy mikor lehet ezen eszközöket használni?

A főszabály szerint ilyen korlátozó eszközt csak szökés vagy támadás veszélye, valamint ellenszegülés esetén lenne szabad használni.

Ennek ellenére szinte minden esetben használják a hatóságok anélkül, hogy ez ellen bárki is tenne valamit. Vélhetően már megszokták, számukra normálissá vált az, hogy akár ártatlan embereket is bilincsbe verjenek, hiszen még az is előfordulhat, hogy bűnt követtek el. A Helsinki Bizottság jogvédői kitértek arra is, hogy súlyosan sérti az ártatlanság vélelmét, ha még az ítélet előtt fotók jelennek meg a sajtóban a bilincsbe vert gyanúsítottról. Ez pedig, mint az mindenki jól tudja, pontosan így van. Ezzel befolyásolják az emberek véleményét az előállítottról, aki nem minden esetben bűnös, ezt később mégis nehéz lesz lemosnia magáról. A róla bilincsben készült képek ugyanis bármikor megtalálhatók az interneten, az már-már egy örök bélyeg lesz rajta, akár akarja, akár nem.

Hogy akkor mégis mikor szűnhet meg ez a minimum kérdéses gyakorlat? Ha a kormányon múlik, talán soha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.