NEHAZUGGY

A narancskeresztes szociális terror lájtosabb és költséghatékonyabb, mint a régvolt időké

Mikes Mirtill | 2019. Június 30, Vasárnap | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Trükk

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Nyugodtan maradjon, ahol van, mert ha itt lenne kend, akkor se lenne itt. Csak ne értetlenkedjen kend. Nem beszélek én butaságot. Kend megírta, hogy mennyiből tengeti kend a napjait ott. Az ottani viszonyok között az tisztes középszer a nagyi számításai szerint. Márpedig ha a nagyi számolta ki, akkor az úgy van! Sajnos a kend járandóságának a mértéke itt smafu lenne a szultáni apanázs nélkül! Márpedig a mi szultánunk se a menekültnek, se a bennszülöttnek nem ad semmit, csak elvesz, hogy a csatlósokat hizlalhassa. De erről majd később, ha belefér. Maradjunk annyiban, hogy kend itt drónnal is repkedhetne a szegénységi küszöb alatt! Ha lenne az a küszöb. De nincs! Ellopták! Igen. Azt is.

Nem. A szegények se mentek össze. Takarásban vannak. A tata beszélt egyszer a szubjektív idealizmusról a biciklimegőrzős Géza bácsival a piacon, tehát lényegét tekintve képben vagyok a döntéshozók szelektívagytartalomsorvadását illetően (Igen, ha elfelejtette volna, akkor megismétlem, hogy a nagyi és a tata mindenkit embernek tekint. Ebből következik, hogy úton útfélen szóba állnak az emberekkel, mert az ember társadalmi és társas lény, akkor is, ha tankkal akarják leszoktatni a humanizmusról. A különbség kettőjük között a tűréshatárban van. A nagyinál, ha valaki egyszer elássa magát, az attól kezdve nincs, a tatánál csak leküzdi magát mínuszba az ipse, de mindig van újrakezdési lehetősége, mert az ember fejlődőképes a tata szerint, amivel a nagyi is egyetért, csak ő így díjazza a visszafejlődést).

Tehát a politikai hatalmat bitorló „urizálórend” (a Géza bácsi meghatározása) miközben kisajátította a nemzet javait és a külföldi tőke rabigájába fogta a magyar népet, úgy bámul kifelé a jómódja ablakából, hogy csak befelé lát. Hogy ez képtelenség? Hát ez benne a trükk!

Azt kell látni a népnek, amit ők látnak! Sőt elvárás, hogy érezzük jól magunkat most a 9500 négyzetméteres zártkerti úszómedencés, borospincés „szerszámtárolónkban” mimagyarok képviseleti úton (a szerszám és a tároló szavak külön-külön, szó szerint is helytállóak a Géza bácsi szerint, mert a sajátlábon körbála-mászó vő jelenleg a 32 számú csipesz és tulajdoni-lap, amivel,- és amibe a nemzeti vagyonból csipked a kolostorlakó).

De én most erről nem fecsegnék, mert ezen csak az itteni felnőttek tudnak változtatni. Az Unió csak sápítozik. Nekik így is jó, megy az olcsó szakértelem hozzájuk magyar húsba csomagolva szobatisztán, öntudatmentesen sztrájktörőnek. A tata szerint minél később kapnak a fejükhöz a felnőttek, annál jobban mélyül a nyomor és lesz kegyetlenebb az ezt követő leszámolás. „A rabszolgalázadásokra a részvételi demokrácia a jellemző. Csak győztesek és hullák vannak”. Ez is a Géza bácsi összefoglalója, aki az ókortól kezdve fel tudja sorolni dátum szerint, hogy a népharag mikor, milyen hatékonysággal nyírta ki az elnyomóit és ezzel újabb ürügyet és jogalapot teremtve az új elnyomók terrorjának. Necces, mi?

Persze most a narancskeresztes szociális terror lájtosabb és költséghatékonyabb, mint a régvolt időké. A szociális kiszolgáltatottságból szemérmesen elsorvadó vagy öngyilkosságba menekülő alattvalóknak nem kell kivégzőosztagot kirendelni. A börtönre se kell költeni, amikor szabadlábon jobban sínylődnek az alattvalók, mint a nemzetközi jog által védett börtönbeli koszton és kvártélyon lévők. Ráadásul fejre megy! Tudatformálás. Géza bácsi szokta mondogatni, hogy „Nemzetállam, ordítja magyar pénzért a drótkerítés mögé szorult magyarok fülébe a sváb, a tót, meg a zsidó, és az udvari szolgálatra határon túlról bevásárolt tört magyarsággal parancsoló janicsárok sanyargatják a kisemmizett bennszülötteket”.

De nem kéne a rasszizmuson annyit pampogni! Csak átmenetileg trikolór a nemzeti szín. Elavultak István király intelmei. Mindszenty hercegprímás és Prohászka Ottokár püspök szelleme lebeg Európa felett, ezt a vak is látja. A többiek még most vakulnak. Önként. Gruevszki 17 millás napszemüvege nélkül érthető. Ugorjunk.

A nagyi üzeni, hogy e körül az otthonápolás körül nem volt ám itt ekkora felhajtás, mint most. Az előző diktatúrában a dédi szomszédja tartós beteg lett. A felesége otthon ápolta, szabit vett ki, amikor a fizetett szabi elfogyott, akkor fizetés nélkülit. Egyszer csak a tanácstól (ami akkor önkormányzat volt, nem úgy, mint a mostani önkormányzat, ami tanácstalan is, meg se pénze, se hatásköre) jött egy ember, csináltak valami papírt, a doktor adta az igazolást és biztos volt a megélhetésük, meg a nyugdíjalap. A nagyi szomszédjában meg a gyerek volt beteg. Hozzájuk be se ment a hivatalnok, mert aludt a gyerek. A kapuban aláírta a papírt és az önkormányzat kasszájából kapta a minimálbért és tb-re a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközöket ingyen és egy nap, ha kellett kétszer is kijött a doktor a gyerekhez, meg a saját autóján elvitte oda, ahol megfelelő műszer volt a vizsgálathoz. Mindezt emberségből és a nagyi hozta nekik a boltból a kenyeret, a tata egy ismerős tanyájáról az igazi tehéntejet, mert attól nem lett kiütéses a gyerek, a másik szomszéd a gyümölcsről gondoskodott. És sorolta a nagyi, hogy mi és hogyan volt az előző diktatúrában.

És akkor jött az elnyomórendszerváltás. És keresztényi szeretettől habzó szájjal megalkották az 1993. évi III. törvényt, amivel megalapították az Ápolási Díj–at, és rögvest harmadára csökkentették az önkormányzat által adható támogatást, az egekbe emelték a betegellátás költségeit, különféle vegzatúrákkal változatos módon zaklatják a betegeket és az ápolásukat felvállaló családtagokat, de még a hivatásuknak megfelelni akaró orvosokat is. A tata szerint ma egy otthonápolást vállaló családtag „kihordási ideje” kilenc év és belehal a kiszolgáltatottságba, reménytelenségbe. Arról nem is beszélve, hogy a betegen született gyermekek többsége az anyára marad, mert a macsóbirodalom szelektál.

Végül. Futtában. Nézze már meg a neten, hogy a magyar külképviseleti hizlaldákban kik ámítják a világot arról, hogy milyen jó is itt nekünk!

Bütyökfalva, 2019. július 1.

Mirtill

P.S.: Ha a trükk forrása és természetrajza részletesen érdekli akkor Prohászka Ottokár: Kultúra és terror

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!