Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Szemét ügyek ügyosztálya

Budapesten a XII. kerület kutyaügyileg nagyon figyel a részletekre. Tapasztalatból mondhatom, hogy itt a környező kerületeknél gyakrabban botlunk kutyagumigyűjtő kukába, és még arra is figyel a „köztisztasági vállalat”, hogy legyen elég diszkrét fekete zacskó a badellák oldalán. Nem mintha ezzel teljes mértékben meg tudnák oldani, hogy bizonyos, itt meg nem nevezett okok miatt, ne kelljen időnként sasszézva közlekedni a járdán, de hiszem, enélkül még áldatlanabb lenne a helyzet.

Nos, egy ilyen kuka, pontosabban a mellé kihelyezett tekercsnyi fekete zacskó történetünk egyik szereplője. A másik – egyértelműen magáénak követelve a dominanciát – egy viszonylag jól szituált budai idős asszony, párducmintás nejloncekkerrel a karján.

Főhősünk szombat reggel a kutyakuka mellől egy teljes tekercs – egyéb célra rendszeresített – zacskót emelt le, és tett a már említett párducmintás nejlonszatyrába. Hogy egy egész, frissen kipakolt rolnit gyűrt be a táskába, az onnan is látszott, hogy a tekercs rögzítésére szolgáló celluxot azon melegében tépte le és dobta el. Szóval, tettenérés volt ez a javából. Mert, hogy véleményem szerint ezt lopásnak hívják, bár a kárösszeg mindössze 300-400 forintot tehetett ki.

Magamban morogtam, de nem szóltam az asszonynak, egészen addig, míg útjainkat egy zöldségesnél nem keresztezte a sors. Akkor már megjegyeztem: talán nem biztos, hogy az idős hölgynek készítették oda a szóban forgó gurigányi nejlont. (Az ebben található nejlontasakok ráadásul egyébként oly’ aprókák, hogy maximum a fagyasztóban vagy kisebb kozmetikai kukákban használhatók.)

A polgárasszonyok jól fejlett önérzetével kérte ki magának a gyanúsítást, majd látván, hogy nehéz cáfolni a cáfolhatatlant, egy kövér hazugsággal fejelte meg védőbeszédét, mondván: épp csak hat (!) darab volt a papírhengeren. Mert, hogy az utcán a tekercs elemelése és táskába gyömöszölése közben még arra is volt ideje, hogy az originál csomag minden egyes darabját végigszámolja. Majd nagy dohogva, a tisztesség félrecsúszott glóriáját feje fölött kissé megigazítva kiviharzott a boltból. Nyilván nagyon megbántottam.

Mi ebből a tanulság?

Semmi. Hacsak annyi nem, hogy az ilyen végtelenül önérzetes, a máséhoz – és ide értve a nagy közöst is – egyedi módon viszonyuló emberek egy-egy hajléktalan vagy agyontetovált fiatal láttán erősebben szorítják a hónuk alá a táskájukat. Mert hiszik, a szokatlan, vagy számukra gyanús, az átlagtól kicsit is eltérő külső egyet jelent a lopással, a bűnnel. Erkölcsi magasságukból el- és megítélnek másokat, miközben saját tettük felett megengedőn szemet hunynak, sőt felháborodnak, ha bűnöcskéikkel szembesítik őket.

Kihúzzák magukat, kerülik pillantásunkat és egy kicsit erősebben magukhoz szorítják a párducmintás nejloncekkert. Benne a lopott holmival.

momo

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS