NEHAZUGGY

Milyen harcról beszélsz, Miklós? Talán még mindig 1945-öt írunk?

Lázár Gergő | 2019. Június 23, Vasárnap | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Pécsre látogatott, ahol sokadmagával átadta a felújított Dóm teret és ahol természetesen szentmisét is tartottak e nemes alkalomból. Beszédében nem felejtette el megemlíteni, hogy az egyházak szövetsége nélkül ma bajban lennénk – a Fidesz és az egyházak legalábbis, hiszen ez a szövetség mindkettejük számára gyümölcsöző –, amennyiben azok feladata a szakrális tanításon túl a keresztény hitre és hazafiasságra nevelés. Ha azt hinnék túlzóan fogalmaztam, olvassák el önök is Soltész gondolatait:

Az egyházak hitéleti, szakrális tanításon túl óvodák, iskolák fenntartásán keresztül keresztény hitre, hazafiasságra nevelik gyermekeinket, gondozzák időseinket, erősítik közösségeinket – mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Pécsen szombaton.

Az egyházak mégis miért nevelik bárki gyermekét is hazafiasságra? Mi közük van nekik ahhoz, hogy valaki gyermeke hogyan viszonyul a magyar történelemhez? Arról már nem is beszélve, hogy hazafiasságra senkit nem lehet nevelni, nacionalistának már inkább, ami később könnyen idegengyűlöletbe csaphat át. Ez lenne tehát a hazai egyházak feladata? Az, hogy vannak egyházi fenntartású iskolák és óvodák még rendben van, hiszen ez mindenhol máshol a világon is így van, az azonban, hogy a kormány őket hozza helyzetbe azzal, hogy az oda beiratott gyermekek jóval nagyobb állami támogatást jelentenek az iskolának, valami elképesztően gusztustalan. Ezzel tudniillik azt érik el, hogy egyre kevesebb szülő iratja világi iskolába gyermekét, még akkor is, ha egyébként nem vallásosak. Ki ne szeretné ugyanis gyermekének megadni a lehető legjobbat? Márpedig ma az egyházi iskoláknál senki nem kap magasabb támogatást az államtól.

Az egyházak és a kormány – mint már oly sokszor és sokáig a történelem során – ismételten csak kéz a kézben jár. Alkut kötöttek, aminek értelmében a hatalmat megosztják egymás között, valamint szemet hunynak esetleges törvénysértések fölött, ha az érdekük azt kívánja. Félreértés ne essék, az egyházak környékén vannak borzasztóan értékes, valóban keresztényi jóindulattal megáldott emberek is, ám a számuk szinte elenyésző. Ezek azok az emberek, akiket bátran nevezhetünk a mindennapok hőseinek is, azok, akik még bármiféle reményt is jelentenek az igaz keresztények számára. Az egyház ugyanis, mint intézmény évszázadok óta folyamatosan azon dolgozik, hogy megtartsa a középkorban megszerzett hatalmát emberek milliói felett.

Azok pedig, akik nem az embereket szolgálják, hanem az egyházat, mint hatalmi intézményt, inkább távolodjanak el gyermekeink környékéről, ne pedig azon dolgozzanak, hogy hogyan nevelhetnék őket hazafiasságra vagy keresztényi hitre. De lássunk még egy fontos gondolatot Soltész Miklós beszédéből:

János Pál pápa szavait idézve arról beszélt, Magyarországon az egyház nem egyszer harcra kényszerült az elmúlt évszázadokban és a szocializmus évei alatt azért, hogy az evangélium tanításai szerint élhessenek az emberek. Utalt rá: ehhez a harchoz ma a kormány segítséget, eszközt nyújt, de a megvalósítás az egyházak feladata.

Melyik harchoz nyújt segítséget a magyar kormány, tisztelt Soltész Miklós? Az egyházakat itthon a kutya sem támadja, nincs vallásüldözés sem, és legjobb tudomásom szerint templomokat sem zártak, zárattak be. Nincs miért, sem pedig mi ellen harcolni, annál is inkább, mert a kommunizmus évei állítólag már elmúltak. Az, hogy a kormány az adófizetők pénzéből konkrétan kitömi az egyházakat, szerintem nem segítség, hanem felháborító aljasság. Templomok helyett ugyanis fel lehetne újítani az omladozó budapesti és vidéki kórházakat, és ha még marad egy kis pénz, talán az oktatásba is beletehetnének egy keveset. Akkor talán nem ez a két dolog lenne az, ami a leginkább felháborítja a magyarokat – Fidesz szavazókat is beleértve –, és még talán még a gyermekvállalásra is könnyebben rászánnák magukat a magyar családok. Hiszen ha az egészségügy és az oktatás is megoldott, az két borzasztóan fontos lépés egy élhetőbb ország irányába. Attól azonban, hogy a kormány a harc nevében száz milliárdokkal tömi ki az egyházakat idehaza, még nem lesz Magyarország egy élhetőbb, európaibb ország, ellenben sokkal inkább egy középkori, elmaradott putrihoz fog hasonlítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!