Nagy a boldogság és a proapagandisztikus lelkesedés a kormány térfelén. Ma reggel óta a napos oldal egyik végétől a másikig az Orbán Viktor Facebook-oldalára feltöltött csodavideóval nyomult az éterben a kétharmad. Hullámzik a néplélek kényeztetésére, a fideszes magyar szív megdobogtatására összekutyult egy perces tömény gyönyörűség. Ez:
Miközben a pénzügyminisztérium Várba költözésének költsége bagatell 6,5 milliárd forinttal drágult (nem tehetnk róla, most már maradjon), miközben éppen bizonyítást nyert, hogy egy Putyinhoz közvetlenül bekötött pénzügyi óriás áll a Budapestre költöző bank mögött – amely a kormány szerint dehogy kémközpont, dehogy kapott diplomáciai védettséget az Európai Unió közepén, és pláne dehogy az oroszok irányítása alatt áll -, Orbán bulit rendezett fent a Várban. Az elnyomórendszerváltás 30. évfordulója alkalmából tartott fogadást lojális művészek, a megtiszteltetéstől megilletődött sportolók, Leslie Mandoki kaliberű hírességek, valamint a NER-elit (Deutsch, Németh Szilárd, Gulyás és társaik, sajnos Rogánt nem láttam) számára. Ahogy már megszoktuk tőle, a csodálatos képsorokat ezúttal is szónoklattal támasztotta meg.
Huszonnyolc éve hagyta el az utolsó szovjet katona a hazánkat. Emlékszem, ahogy a laktanyák kiürültek. Mi csak arra tudtunk gondolni, hogy nincs szebb látvány a távozó vendég hátánál. Sőt, az itt jelenlévő Nagy Feróval együtt aggódtunk is értük, nehogy lemaradjanak a vonatról. Legyen ez a mai nap üzenete. Csak olyan országok tudják megvédeni a függetlenségüket, akik képesek szembenézni a realitásokkal. Igen ám, de mi is a realitás? Hogyan kell tekinteni egy magunkfajta tízmilliós országnak? Ellenségeket lássunk, vagy inkább szövetségeseket? Ez egy fogas kérdés. Az én tapasztalatom az, hogy ha gyenge vagy, a külvilág az ellenséged. Ha erős vagy, akkor a szövetségesed.
Bármilyen nehéz is leküzdeni a mélységes megvetést és undort, azért van valami jó is ebben az egészben, ez a második dolog, ami eszembejutott a szervilis magyar összekacsintás e mámoros pillanatáról. Mostanában elég gyakori, hogy Freud mester kikönyököl a NER muskátlis ablakán, most is így történt. Orbán újfent beleesett abba a hibába, hogy valami korszakalkotót akart lódítani, de most kivételesen igen jól sikerült neki:
1) Csak olyan országok tudják megvédeni a függetlenségüket, akik képesek szembenézni a realitásokkal.
2) Ha gyenge vagy, a külvilág az ellenséged.
Az elmúlt tíz évben ennyire helytálló diagnózist alighanem egyszer sem állított fel saját magáról, illetve a Fidesz országlásáról a felcsúti illetőségű dakota. Különösen az elmúlt 5 év (korrupción túli) legfőbb politikájának tűpontos magyarázata ez. Ebben élünk, nagyjából az első fülkeforradalom, de főleg a migrációs válság 2015-ös tetőzése óta. Hogy a külvilág az ellenségünk. Hogy Brüsszel, Soros, a liberálisgenderfasiszták, a senki által meg nem választott háttérhatalmak, a nemzetközi nagytőke, a globális elitek, a tőlünk különböző gyökérzettel rendelkezők, a multik, a bankok, az Európai Unió mind-mind az ellenségünk. Ennek eszelős sulykolására mentek rá adóforintok milliárdjai. Hogy a sikertelen futballistának és a jogászkodó jogászok gyöngének legyen kitől megvédeni mimagyarokat. Peking és Moszkva külvárosaként, az EU egyik leggyengébben teljesítő országaként ünnepelni az erős és független Magyarországot, nem mindennapi szürrealitás. De legalább kimondatott. Még ha teljesen szándékolatlanul is. Hogy a hosszú távú valósághajlítás nem erőssé, hanem gyengévé tesz akkor is, ha a világ összes országának nagykövete előszobázott már a magyar külügyminisztériumban.
Sovány vigasz, de több száz professzionális országimázs-videónál többet mond ez a bő egy perc. A múlni nem akaró szekunder szégyen érzése mellett most ennyivel is beérem. Még sok ilyen freudi elszólást és megíródik magától is a NER anatómiájának kézikönyve. A hajlott gerincű sportolók, művészek és világhírű percemberek meg majd legfeljebb azt mondják, ami kiszámíthatóen elvárható tőlük. Hogy nem tudták, mi folyik itt, és ott sem voltak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.