NEHAZUGGY

Ha valaki itt lecsatlakozik a mangalica csecsről, az eláshatja magát

Mikes Mirtill | 2019. Június 19, Szerda | 12:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Bigézés

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Nem kellene kendnek nagyon hazafelé igyekezni, mert semmi sem olyan már, mint volt, még akkor se, ha úgy hívják. Ezekről a torzulásokról a dédi már sokat mesélt, de nem nagyon terhelte meg vele a merevlemezem, mert XP-ben nyomatta, nem Windows 10-ben.

Tudom, hogy kend nem egy programozó guru. Excelben például elég bénán nyomul, de legalább a klaviatúrán úgy-ahogy eligazodik, hacsak véletlenül a csúzos ujjaival mellé nem nyom néhány billentyűt egyszerre. Mert akkor csodákat lát kend a monitoron és a bátyámat kiidegeli a Messengeren, mire megint azt teszi a gép, amit kell.

Hanem most nem a kend számítógépes ismereteiről akarok én fecsegni, hanem egy komoly félreértést tisztázni. Bigéről lenne szó. A neten plankolta fel kend ezt a szót. Akkor kérdezett rá kend a dédi nyugdíjas telóján, amikor a hétvégi felügyeleten a dédinél voltam (Elfelejti beszedni a gyógyszereit és hétvégeken én vagyok a gyógyszeradagoló. Étkezés előtt, közben és után összesen 9 féle bogyó). A dédi kapásból rávágta, mikor kérdezte, hogy a macsófiókák a csajokat nevezik bigének. De miután letette a telefont, akkor nekem pontosított, hogy nem is.

A bigézés egy játék. És a tatának biztos nagyon emlékezetes, őt kérdezzem, mert úgy elverte miatta, mint a kétfenekű dobot a nemzeti elbutulás keretében újra közhivatalt kapott sámán. Mert a háború után aranyáron se lehetett ablaküveghez jutni, márpedig a tata kilukasztotta vele az ablakot. Nem betörte, csak kilukasztotta. Pontosabban csak a külső üveget. Sajnálta is a dédi, hogy túlméretezte a verést, mert a pár centis szabályos kerek luk miatt elég lett volna néhány nyakleves is. Ezért a túladagolást rögtön átszámította a következő csínytevés előlegének, amikor meglátta, hogy nem olyan nagy a baj. Télire bedugták ronggyal és azon az oldalon sose nyitották ki a spalettát, úgyhogy a drótostót jöveteléig elfogadhatóan stabilizálódott a helyzet. A tata lába szárán pedig viszonylag gyorsan lelappadtak, és egy hét múlva már nem is látszottak a fűzfavessző nyomán keletkezett hurkák (a vessző állagromlását a dédi nem tartotta számon, mert az új veréshez frissen vágott, hajlékony vessző dukált, nem a csonttörő száraz és merev).

Tudom. A bigéről kell kendet tájékoztatnom. Ha már rákérdezett. Nem tudom, minek kell erről kendnek tudni, de mindegy is. Tudni akarja, hát akkor tessék:

Tisztázzuk a fogalmakat. A fejőstehén legeltetésére befogott gyerek nem azonos a gulyással. Az utóbbi mester, a gyerek még inasnak is amatőr. A furkósbot elengedhetetlen kelléke a tehénpásztor gyereknek. Fekete klottgyatyával színesítve. Ennyi az összes kiegészítés, a többi már mind gyerek. Mezítláb. A városi gyerektől annyiban különbözött, hogy a kézi kaszálású tarlóra futás közben is teli talppal lépett, és az acat tüske még a lábujjai között is kicsorbult annyira megkeményedett a bőre aratásra. De a legfontosabb információ mégis csak az, hogy nyáron, a nem gulyára kivert fejősteheneket gyerekek vigyázták. Már amikor nem játszottak.

Ilyen szabadtéri játék volt a bigézés. A bottal kapartak egy kis árkot, amiben kényelmesen belefért a bot vége. Az árkon keresztbe fektettek egy két végén kihegyezett kb. két centi átmérőjű és 10-15 cm hosszú ágdarabot, a bigét. A játékos a botjával a levegőbe emelte és ütögetni kezdte a bigét. Amikor úgy érzékelte több alkalommal már nem igen sikerül eltalálni, akkor utoljára igyekezett teljes erőből a legmesszebbre ütni. Az nyert, aki a legtöbbször beleütve a legmesszebbre ütötte a bigét, ugyanis a lelépett távolságot meg kellett szorozni az ütések számával.

Ezt a tudást akarta a tata átadni a dédi virágoskertjében a pesti unokatesóknak. Azt már tudja kend, miként végződött a szemléltetés. Azt viszont nem tudtam, hogy eleve nem erről van szó.

Sokkal súlyosabb a helyzet. Erről itthon a tata tájékoztatott. És arról is, hogy ez az információ a kend kilátásait is eléggé beszűkíti a székelységéből kifolyólag. Mert a bige nem játék ám, hanem ember! Úgy bizony. Méghozzá a kendhez hasonló hazaácsingózó székely, aki vesztére haza is jött Amerikából. Felelőtlenül Erdély helyett belföldi magyarnak. És ez nagy hiba volt. Tetézte ezt a műhibát azzal, hogy takaros motyóval felpakolva. Méghozzá nem csak a ládafia volt tehetős, hanem a kobakja is. Azt már mástól is hallotta kend biztos, hogy ha valaki itt lecsatlakozik a mangalica csecsről, az eláshatja magát. Most képzelje el milyen sors várt arra, aki már eleve a saját esze után gyarapodott. Nem tudja.

Ez a Bige nevű földije se sejtette. 300 rendőr, éjnek évadján súgta meg neki, hogy az a jó Európának, ha a Lölö bácsi erdélyi 1300 hektárját a Babis miniszterelnök műtrágyája dúsítja, mert már a régi dakoták is megmondták: „Suba a subához, guba a gubához, elnöki földre, elnöki műtrágya!” Mondanom se kell, hogy halvány gőzöm sincs, honnan jön ez a szóbeszéd és mennyi az igazságtartalma. Azt viszont a szolnoki SZTK-ban mondták a népek, hogy a Vegyitől távolabb levő Fehérje Feldolgozó tényleg oltári büdös, csak a szimatot kapott katasztrófavédőknek és a rendőröknek elfogyott a benzin és szag alapján a Bige gyárnak azonosították a bűz forrását. A többi már történelem lenne, de a jegyzeteléssel megbízott Mariska néni momentán hősi eposzt ír a gazdájáról. Úgyhogy Nagy Imre után a történelem rostáját privatizáló néni a Bige bácsit is leselejtezte. Viszont a mások vagyonának közvetett hatalmi eszközökkel való lenyúlását, mint technológiát, a népnyelv bigézésnek nevezi.

Bütyökfalva, 2019. június 19.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!