December 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Nem volt még elég

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezek felmásztak a koporsókra és onnan üvöltöznek diadalittasan, hogy lám, ők győztek. Azt hörgik, hogy aki nem őket élteti, az nem is magyar és nem is ember. Oda másznak a sírhoz, bele a koporsóba, mint a dögbogarak, próbálnak valami ehetőt találni a lerágott csontokon. Hogy tovább dagadhassanak, tovább erősödhessenek. Nem volt még elég? Nem volt még elég.

Az ország legnagyobb gazemberének is volt bőr a képén saját szobrot faragni másvalaki áldozatából. Ugyanaz az ember, aki 30 évvel ezelőtt kappanhangon üvöltözött és kampányt csinált egy méltóságteljesnek szánt ünnepségből, aztán amikor már nem vette hasznát a halottnak, még a szobrát is eltüntette az addigi helyéről hogy egy tömeggyilkos áruló múltját sikálja tisztára és hófehérre, most kurvaspontán, baromiszerény temetőlátogatásra kacsázott az asszonyával. Fehér rózsa, meghatottság, semmi felhajtás. Csak az előre kivonult stáb, az időben felállított kamera hogy a pár közeledése is megörökítődjön, a teljesen, tökéletesen üres temető, ahová ott és akkor csak Spontán és Spontánné látogatott el és persze a személyzet a videókamerával. Mennyivel előtte zárták le a temetőt? Hány TEK-es kellett a biztosításhoz? Hány embernek kellett mennyit várnia, ameddig a két képmutató eltakarodik végre és ők is eljuthatnak szeretteik sírjához? Édes istenem, megint hülyének néznek mindenkit és igen, még mindig van, akinek taknya-nyála folyik a felvétel láttán. Szánalmas.

Vámpírok bálja. Az élősködő vérszopók ünnepelnek. Önmagukat ünneplik. A valódi, véres diktatúrát megéltek jönnek és boldogan szolgálják ennek a diktatúrának a kiépítését. Vetik a betűt és aratják az érte járó pénzt, szemük sem rebben, hiszen ez nekik jár. A szolgálataikért. A szabadság hazug jelszavával dajdajoznak a kíméletlen, bosszúszomjas kisember pusztítása nyomán. Önmaguktól meghatódott, saját bűzös hazugságaiktól könnyes szemű udvaroncok zenélnek és táncolnak fékevesztetten a mások áldozatán, mások sírján, az ország kihantolt koporsóján.

Történelemhamisító udvari mosónők és a politikai kapcsolataikból magánvagyont harácsoló takonygerincűek hirdetik, hogy ez minden világok legjobbika. És nem hazudnak. Tényleg ez minden világok legjobbika. Nekik az. Egyre duzzadó titkos bankszámlák, luxusautók, kastélyok, celebfeleségek, százmilliárdokból működő propagandagépezet teszi komfortossá számukra ezt a torz jóvilágot. Plakátrengeteg, hazugságtenger, az emberek agyát bombázó reklámok, hajlott és törött gerincek, képmutatás szegélyezi az útjukat. Az utat a gazdagok, a felelősségnélküliek, az érinthetetlenek, törvények felett állók mocsoktól csillogó világába.

Önmagukat ünneplik a paraziták, vidáman tiporva élőn és holton. Hosszú, semmit nem jelentő, értéktelen üveggyöngyökkel csillogósított irományok sorával győzik meg a semmiből semmit nem értő, csak a cselédszálláson boldog híveket, hogy jól van ez így. Szegények mindig voltak és lesznek, de övék a mennyek országa. Azt hazudják, hogy aki mást mond, az ellenség. Azt mondják – és az önkéntes rabok el is hiszik nekik -, hogy aki mást akar, az tőlük akarja elvenni a szar penészes kenyeret, amit a gazda néha bedob közéjük, a nyirkos cellát akarja elvenni, amit ezek a nyomorultak otthonuknak hiszen és amiért naponta csókolnak kezet a rabtartóiknak.

Felemelő, szép ünnep. Ezt harsogják azok, akik ráfordították a kulcsot a cella ajtajára és azt üvöltözik kintről, hogy bent a jó, ott biztonságos. Majd ők megvédik a rácsok mögött bámulókat, majd ők vigyáznak, hogy soha senki ki ne nyithassa azt a kibaszott ketrecet. Addig is ők önfeláldozóan kint maradnak a napfényben, zabálnak és lopnak, élvezik azt, amit elvesznek a közösből.

Ünnepelnek a gecik, bált tartanak a temetőben, ropják a hamis zenére és közben tudják, nagyon is tudják, hogy egyszer elrozsdásodik az a zár és kinyílhat a cella ajtaja. Tudják, hogy bármikor ők kerülhetnek belülre és azt nem akarják. Nekik az a jó és csak addig jó, ameddig zárva az ajtó. Addig élvezik, amit összeloptak, összehazudtak. Remélem, már megindult a visszaszámlálás. A sírgyalázóknak, élősködőknek, hazugoknak, rablóknak már nem sokáig húzza a talpalávalót a tehetségtelen, hamisan játszó zenekar.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.