NEHAZUGGY

Már akkor készült későbbi uralkodására

Lázár Gergő | 2019. Június 17, Hétfő | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tegnapi napot a kormánysajtó kihasználta arra, hogy a Nagy Imre újratemetésén beszédet mondó Orbán Viktort ismételten csak hősként állítsa be. Megpróbálnak úgy tenni, mintha anélkül a beszéd nélkül ma nem lenne Magyarország ugyanaz a hely, ami. Ebben lehet, hogy igazuk is van, bár nem olyan értelemben, ahogyan azt ők gondolják. Orbán Viktor uralkodásával a rendszerváltást megelőző időkbe csöppentünk vissza, ahol korlátozzák az emberek szabadságát, besúgókkal van teli az ország ismételten, és megbízható kádereket ültetnek a vezető pozíciókba. A miniszterek elnökének beszéde azonban nem volt olyan fennkölt, szabadszájú és nagyszerű, mint ahogyan azt most a kormánypropaganda megpróbálja elhitetni az emberekkel. Akik ott voltak és beláttak a színfalak mögé, pontosan tudták, hogy mi is történt valójában 1989. június 16-án.

Az ragadt meg bennem, hogy mekkora vita volt arról, ki beszéljen a Hősök terén. Volt egy megállapodás is, hogy miről nem beszélünk – a szovjet csapatok kivonásáról, mert ez akkorra már eldöntött volt –, de Orbán Viktor ezt felrúgta. Előttem van, ahogy beszél, illetve az is, hogy mennyire könnyen túltette magát a korábbi megállapodáson.

Ezek Iványi Gábor szavai egy viszonylag friss HVG interjúból, amely így folytatódik:

Rendkívül erőszakos volt már akkor is Orbán, mindenképpen ő akart beszélni, és foggal-körömmel ragaszkodott az elképzeléséhez.

Vélhetően már akkor is tisztában volt azzal Orbán, hogy ez egy nagy lehetőség számára, Nagy Imre újratemetését ugródeszkaként használva sikeresen bekerült a köztudatba. Ő lett az a fiatal szónok, aki megmondta a tutit a szovjet csapatoknak, annak ellenére is, hogy a szovjetek kivonulása már azelőtt is eldöntött tény volt. De mégis csak jobban hangzik, ha valaki kimondja, nemde? Annak ellenére is, hogy kifejezetten megkérték Orbánt arra, hogy ezt ne mondja ki, mégis megtette, ezzel ugyanis hőst faraghatott magából, a bátor fiatalt, aki meg merte mondani a szovjeteknek, hogy takarodjanak el Magyarországról. Teljesen egyértelmű, hogy politikai szándékkal rúgta fel a megállapodást, hogy magát feltegye a hazai politika térképére. Bizonyára már akkor is azzal a céllal tette, hogy egy napon ő fog uralkodni a magyar emberek felett.

S ott állt a szónokok között egy fiatalember, aki még nem is sejtette, milyen sors vár rá, de azt tudta, hogy abban a pillanatban nem szabad megalkuvó beszédet mondani, nem szabad mismásolni, ki kell mondani néhány dolgot, még akkor is, ha sokaknak nem fog tetszeni, ha sokak túl radikálisnak, elhamarkodottnak tartják majd igazságait. Tudta, amit Ady is tudott: hogy kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell. És azt sem sejthette, hogy sokat idézett szavai – „a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik” – mennyire igaznak bizonyulnak majd.

Ezek már Néző László szavai, a hős orbán Viktorról, aki nélkül talán még rendszerváltás sem lett volna, hiszen az ő hősiessége kellett ahhoz, hogy végre ki merjük mondani, mi is történt egészen addig a napig. Lehet persze, hogy zseniálisan hangzik ez a kijelentés, miszerint a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik, azonban ezzel megint csak az 56-os hősök emlékét gyalázta meg azért, hogy saját magát fényezze. A jól hangzó szavak ugyanis elfeledtették azt, hogy az a hatodik koporsó a valóságban kiknek is állított emléket.

Amit ma nem említenek, de engem akkor hihetetlenül bántott, hogy beszédében a hatodik, üres koporsót – amely az addig nem exhumált, jelen nem lévő összes ’56-os mártírunk számára volt fenntartva és felirattal is jelölve – maguknak vindikálta, mondván, hogy az az ő fiatalságuk koporsója. Hát nem, az nem az övéké volt, az az 56-osoké volt, vérüket és életüket áldozták ezért.

Ezek itt Nagy Imre unokájának, Jánosi Katalinnak a szavai, melyek vélhetően több hitelességet hordoznak, mint egy kormánypárti újságírónak. Ezt sem rótták fel soha Orbánnak, noha mártírok százairól volt szó, mégis inkább arra használta az ő emlékük tiszteletére elhelyezett koporsót, hogy valami frappánsat, valami radikálisat mondjon. Ki lehetne elemezni Orbán teljes beszédét is, azonban véleményem szerint ennyi is elegendő ahhoz, hogy lássuk, már akkor is gondok voltak a jelenkori miniszterelnök fejében. Már akkor is csak a hatalom megszerzésén, az uralkodáson járt az esze, Nagy Imre újratemetését pedig saját céljaira használta fel. Azt is kétségbe vonom, hogy akár egy pillanatra is átfutott az agyán az, hogy egy egykori miniszterelnök újratemetésén mond beszédet, nem pedig egy pártrendezvényen, de sajnos a terve bevált. Noha évtizedeket kellett várnia arra, hogy annak eredménye is legyen, de sajnos azóta is ezt nyögjük. A diktatúra évtizedei után beköszöntő újabb, talán modernebb diktatúra éveit. A jobboldalon mégis hős tudott maradni Orbán, mind a mai napig.

Hogyan mondjuk el gyermekeinknek, unokáinknak, hogy mindaz, amiben most élhetnek, annak a harminc évvel ezelőtti napnak, annak a bátor fiatalembernek is köszönhető… (Néző László)

Köszönjük hát meg Orbán Viktornak azt, hogy ma ebben az illiberális országban élhetünk, ami demokráciát már nyomokban sem tartalmaz és ahol az idősek, betegek és gyengék holtukban nagyobb hasznára vannak a hatalomnak mint éltükben. Köszönjük, Viktor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!