Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A kidobni való szemét esete a legegyszerűbb. Az egész NER. Úgy, ahogy van

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Egy kis nyelvészkedés, de mégsem

Gyakran mondják a spanyol ismerőseim, amikor magyarul  hallanak beszélni, hogy elég önző ember lehetek, mert sokat használom azt a szót, hogy jó. Ugyanis a spanyol yo, amit majdnem ugyanúgy ejtenek, azt jelenti: én.

Egyébként általában tágra nyílt szemekkel szoktak rám nézni, amikor országom nyelvén beszélek mondjuk telefonon, mert semmire nem hasonlít a nyelvünk abból, amit ismernek, és a hangzás is teljesen idegen a fülüknek. Arról nem beszélve, hogy míg mondjuk az angolból elkapnak egy-egy szót, a magyarból semmit.

Nemrég ismerősökkel csaptunk egy „kinek a nyelve a legfurcsább” -estet, jó kis vacsora után, persze. Ahova én sk. hortobágyi húsos palacsintával érkeztem. Többféle nációból állt a csapat, és mindenkinek mesélnie kellett az ételről, amit vitt. Utána jöttek a nyelvleckék. Annyira humoros pillanatok voltak időnként, hogy ihaj. (Ezt a szót is megpróbáltam elmagyarázni, nulla eredménnyel, persze. Milyen haj?!)

Rátérek a lényegre, mert a sok nyelven elhangzott furcsaságok úgysem mondanának sokat. Egyetlen példa – a dél-amerikai spanyol és a spanyol spanyol között is akkora különbségek vannak, hogy időnként majdnem veszekedésbe fulladt, mi helyes ezen a nyelven, és mi nem.

Gyűjtöttem egy csokrot olyan magyar mondásokból, amikkel nemigen találkoztam más nyelvekben, gondolván, hátha igazi hungarikumok. Olyanokat, például, mint:

– kötözni való bolond

– égetni való boszorkány

– akasztófára való betyár

– kidobni való szemét,

és hasonlók. Merthogy ez a szerkezet nagyon magyar, nem tudom, mennyire keresztény, de tipikus. Meg aztán a honi közállapotokról valamiért ezek a dolgok jutnak leginkább eszembe.

A kötözni való bolond pozíciójára sok jelöltem van a mai közéletből. Akad közöttük olyan, akiről mindenki tudja, hogy papírja is lehetne róla, mégis az ország vezetői közé tartozik. Egyesek bajusszal pompáznak, mások pocakkal, esetleg fővárosi polgármesternek jelentkeznek. Pedig a rég megszüntetett sárga házban lenne a helyük. Igaz, nem tudom, hogy sikerült-e gyógyszert találni a kóros hatalomvágy csillapítására, valószínűleg még nem. Ezért is kóborol annyi Kacsa úr, pöttöm Putyin, afrikai kisisten-kakas a maga szemétdombján – a világ közéletében.

De hagyjuk a nagyvilágot. Nézzük a magyar vonatkozásokat, boszorkányok tekintetében. Van, akié egyenes, mármint a tekintete, időnként fogsort kell ugyan cserélnie, de hát ahogy öregszünk, ez sokunkkal előfordul. Szegény szőkeség attól boszorkány a szememben, hogy úgy tud eltüntetni milliárd forintokat egy szempillantás alatt, mint mások a pénztárcájukat a zsebükbe. Vagy a bűvész bármit, amit a kezébe kap. A nem egyenes tekintetű boszorkány a történelmünket tünteti el vagy varázsolja át egészen más valamivé. Nem szép tőlem valakinek a fizikai, születési adottságait szóvá tenni, tudom. De esetleg tudnék ajánlani egy jó optikust, aki olyan szemüveget rendelne, kicsit sötétített lencsékkel, például, amitől egy mégiscsak közszereplő, lett légyen akármilyen, nem tenné ki magát a nevetségességnek, még mielőtt megszólal. Igaz, miután elmondja a mondanivalóját, már nem is boszorkány, hanem felnégyelni való szégyene az országnak. Vissza is vonom azonnal – sem az égetés, sem a felnégyelés nem megoldás. Tessék szíves lenni befáradni egy nem Polt ügyészségre vagy Handó bíróságra (vajon mikor lesz legközelebb ilyen Magyarországon?), és felelni minden boszorkányságért.

Egyre könnyebb a dolgom. Betyárokkal ugyanis olyan jól el vagyunk látva, hogy Rózsa Sándort megeszi lassan a sárga irigység. Minden szinten ott vannak – vezető pozíciókban államilag, üzletileg, bankilag, sajtóilag. Ne akasszuk fel őket – nem vagyunk kötéllacik. Találkozzunk velük a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon, például, a vádlottak padját ajánlom részükre. Minél előbb, ha kérhetem.

A kidobni való szemét esete a legegyszerűbb: az egész NER. Úgy, ahogy van.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.