NEHAZUGGY

Olykor elég egy copfos kislány elszánt makacssága

Forgács Erzsébet | 2019. Június 12, Szerda | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olyan jó lenne néha szólni: már leértél az aljára, ne áss tovább! De nem lehet, nincs kinek szólni. Aki ás, tudatosan teszi. Akkor is, ha közben maga is bemocskolódik. Vele jár, valamit valamiért. Igazán nem ügy az a kis kosz, ha a Szent Cél lebeg az ember szeme előtt.

Szent Célhoz kell célpont. Annak mindig kell lennie, hiszen nyíltan küzdeni nem, de célba lőni szeretnek az elvtársak. Egymás elvtársai. Énekesmadár, háziasított szarvas, kóbor eb, véleménye mellett kiálló filozófus, rendező, író, zenész, ápolónő, pedagógus, bármi megfelel. Ínség idején megteszi egy végzős gimnazista lány, de akár egy 16 éves félig-gyerek is. Főleg, ha az a félig-gyerek valami olyasmi mellett áll ki, ami az EP választások óta vörös posztó egymás elvtrásainak szemében. Van már megnevezése is, híveknek tetsző, megtanulható: klímakommunizmus.

A PestiSrácokon Aristo néven publikáló illető előkapta a gyalogsági ásót és már a feje búbja sem látszik ki a gödörből, de fáradhatatlanul tovább dolgozik. Kár. Szomorú, amikor egy javakorabeli ember, aki sokkal többet ért a világból, mint az olvasóinak a többsége, ráteszi a célkeresztet egy alig 16 évesre. Könnyű célpont. Könnyű célpont? Megéri? Tényleg érdemes egy 16 évest sárba rántani? Az valóban elegendő ok erre, hogy a szerző ennyi idős korában semmiről semmit nem tudott, azt is rosszul? Ezt nem én állítom, ő írta le. Ahogy ezeket a sorokat is:

Persze nem akarom én szidni ezt a szerencsétlent. Azt teszi és mondja, amit a szájába rágtak azok, akik felültek a klímakommunizmus vonatára. Egész stáb készíti fel a fellépéseire, és gondolom, nem csak a hajviseletével kapcsolatban adnak neki tanácsokat.

Tehát egy ifjú ember – még akkor is, ha feltételezhetően távolról sem rendelkezik olyan tárgyi tudással, mint egy intenzíven szakállas klímakutató – bizonyára politikai játszmák áldozata. Nincsen elég esze ahhoz, hogy önálló véleménye lehessen, ahhoz pedig a világon semmi joga nincs, hogy ezt a nem létező véleményét kifejezze. Igaz, végtére is mi köze van neki ahhoz, hogy mi történik ezzel a bolygóval? Azon majd ráér 40 év múlva gondolkodni, addigra talán a kormánypárti publicisták is hitelt adnak a szavának. 16 évesen ő csak ne aggódjon, mi köze lenne a saját jövőjéhez? Semmi. Ugye?

A szellemesnek szánt publicisztikából a jól drillezett olvasó máris alátámasztva látja azt, hogy erről megint azok tehetnek. A másfélék. Az ellenség. Azok, akik nem patrióták, bármit jelentsen is ez a szó. A 16 éves Greta Thunberg nem más, mint egy közönséges iskolakerülő. Egy butácska, hülye frizurás kislány, aki utál suliba járni és akit az ellenséges hatalmak felhasználnak önös céljaik érdekében. Az önös célok – én még tudok olvasni a sorok között, az előző diktatúrában volt módom megtanulni – nem mást jelentenek, mint a véráztatta magyar identitás, kultúra és vallás elzsákmánylását. Lényegében ez a lány Orbán Viktort támadta meg orvul, hiszen a köztudottan kamu klímaváltozás ellen emelt szót iskolakerülés közben. Más lenne a helyzet akkor, ha az Európát elözönlő migránsok miatti tiltakozás motiválta volna. Akkor most hős lenne, egy életkoránál sokkalta érettebb, erőslelkű, szókimondó, bátor lány. Akinek mellesleg rendkívül jól áll a hosszú copf.

Így azonban egy butácska, lusta, becsapott szerencsétlen. És még a hajviselete is pocsék. Így megy ez nálunk, büszke magyaroknál.

Előfordul néha ilyesmi. Egyszercsak jön egy vézna emberke fehér hálóingben és milliók állnak mögé. Aztán összeomlik egy birodalom. Olykor elég egy copfos kislány elszánt makacssága ahhoz, hogy emberek milliói gondolkodjanak el azon, hogy mit tehetnének az egyetlen bolygóért, mely befogadott minket. Talán még éppen időben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!