Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mindennapi agymenésüket add meg nekik, uram?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Állami Számvevőszék elnöke néhány nappal ezelőtt remek ötlettel állt elő. Domokos László – a hírek szerint – azt javasolta a kormánynak, fontolja meg, hogy a zemberek a saját jó szántukból elkövetett megtakarítások mellett legyenek lenyúlva államilag is,  a fizetésük 5-10 százalékát kötelezően vonják le és tegyék valami rejtélyes, ám tuti helyre. Merthogy ha esetleg tervezési hibák miatt év közben, mondjuk, kiürül a kassza, legyen mihez hozzányúlni. Mert tervezni kell a tartalékokkal is.

Mármint az én és mindenki más forintjaival.  Az mégsem jó, hogy a büdös multi vagy a rendes magyar munkaadó átutalja a rabszolga bérét – és mi lesz a szegény állammal?  Annak semmi nem jár ebből? Nem tudom, azóta hol tart ez a „javaslat”, abban viszont szinte teljesen biztos vagyok, hogy fordítva történt a dolog. Vagyis valaki parancsba adta – ötletem sincs, ki lehetett – hogy keressenek még lóvét, jönnek az önkormányzati választások, plakátolni kell. Fideszileg, állami pénzből. ÁSz elnök csak végrehajtó, mint minden csicska, aki pozíciójában akar maradni. Anno volt pofájuk lenyúlni mindannyiunk magán-nyugdíj pénztári megtakarítását. Még látom lelki szemeimmel a szőke nagyasszonyt, aki elmagyarázta, milyen jó lesz ettől mindenkinek. Valakinek biztos jó lett – de azok nem mi vagyunk, akiknek a sok éve utalgatott – vont pénzecskéje gyarapodott, amennyit tudott. Nyoma sincs, és nem is lesz, ebben biztos vagyok.

Na, mindegy. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lesz akkor, ha ez az agymenés törvénybe lesz iktatva? Holnap beterjesztik, kedden sürgősséggel elfogadják, akkor is, ha az ellenzék be sem teszi a lábát a Parlamentbe.

Legközelebb majd a Lelkipásztorok Szövetségének elnöke fog olyasmit mondani, hogy mégsem lehet azt engedni, hogy egy olyan nagyon keresztény országban, mint amilyen Magyarország, az emberek nem járulnak hozzá anyagilag ahhoz, hogy legyen elég szenteltvíz a tartókban. Ma még csak önként lehet felajánlani az adónk 1%-át annak az egyháznak, amelyiknek gondoljuk (kivéve Iványi Gáborét), de legyen valami kötelező hozzájárulás is, minden dolgozótól, akit majd a Úristen megjutalmaz ezért. Öt százalék vajon elég lesz? Ki ne maradjanak az önkormányzatok sem – micsoda dolog az, hogy a lakosság ingyen szívja a kerület-település-akármi levegőjét? Tessék kötelezően hozzájárulni ahhoz, hogy a bűzt – sok helyen – be lehessen szívni. Az ürességtől kongó stadionok fenntartását is tessék finanszírozni, a havi sok milliós fizetésű focistákkal egyetemben, mert van valaki az országban, akinek a foci mindennél fontosabb, a szotyolázással együtt. Ez legalább 10 százalék kell legyen, mert ami fontos, az nagyon fontos.

Nem tudom, mik a szabályok-rendelkezések-NAV akármik arra vonatkozóan, hogy egy dolgozó fizetéséből maximum mennyit lehet levonni.

Igaz, ezeket is egy perc alatt meg lehet változtatni. Gondolatjátékomnak az lett a vége, hogy összeraktam a rabszolgatörvényt ezzel a tetves ötlettel. Végeredmény: három éven át munka + 400 óra túlmunka, nulla fizetésért. Aki túléli, kap egy CSOk-ot,  vagy egy csókot, a Jóistentől, vagy magyarországi  újkori megtestesülésétől.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.