Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ó, Szentiván…

Vajon járt-e Koncz Zsuzsa annak idején Spanyolország bizonyos területén, Valencia tartományban, június havában? Nem tudhatom, de megénekelte azt az éjszakát, és mert itt van már az esemény a kapuban, mesélek róla.

Az ugyanis nem csak egy egyszerű éjszaka. A tartomány egyik városában ez több napos ünnep, igazi spanyol fiesta, hivatalosan 1928 óta.

Történelmileg a tél végét ünnepelték az emberek, lomtalanítással. Miután a sok limlom elborította az utcákat, és szemétszállításnak akkor még híre-hamva sem volt, egyszerűen felgyújtották a felhalmozódott kupacokat, és örömtáncot jártak körülöttük, a tavasz és a nyár – ami itt majdnem egybefolyik – érkezésének ünneplésére. És, természetesen, a nap-éjegyenlőség éjszakája is részét képezte az örömködésnek.

Elöljáróban annyit, hogy ezen a környéken még szilveszterkor is tilos a petárdázás. Be is tartják a helyiek, a külföldi turisták nem mindig, így itt-ott elhangzik egy-két pukkanás év végén, nem igazán ugatják meg ezeket még a kutyák sem. (Az én kaukázusi juhász kutyám annak idején, Budapesten, kivetkőzött magából a félelemtől Szilveszter éjszakáján…)

Nem így júniusnak ebben az öt napjában, ameddig az Hogueras – ez az ünnepek hivatalos neve – tart. Bárki, bármikor, bárhol a lába elé dobhat egy kis pukkancsot – de leginkább többet összekötözve egy madzagra, az út közepén robbannak, nem okozva kárt senkiben és semmiben, csak a környéken lévők ijedeznek, mosolyogva. Én először frászt kaptam, hajnalban sorozatos „lövésekre” ébredve, mert  bármikor kedve támadhat valakiknek „ünnepelni”.

A legnagyobb látványosságot a fából, textilből, bármi éghetőből épített „tűzrevalók” jelentik, amelyeket a város különböző forgalmas pontjain állítanak fel, több emelet magasságban. Ezeket az alkotásokat a kerületek lakossága hozza létre – a közös pénzből, amit összegyűjtenek, megbíznak egy kivitelezőt, amelyik ezeket a lehetetlen figurákat felépíti.

A szervezéshez való hozzájáruláson kívül semmilyen önkormányzati pénzt nem használnak fel, államit meg semennyit erre az eseményre.

Amelyre általában félmillió ember érkezik az öt-hat napos ereszd el a hajamat fiestára. Számtalan koncert, kiállítás, utcán dolgozó művész (festő, fotós, afrikai hajfonó, bűvész etc) sörsátor, lezárt közutak várják az érdeklődőket. Bárhol, akár az út közepén is sétálgató, néha kicsit kapatos helyiek és külföldiek járják az utcákat. Mondhatom, hogy a nap 24 órájában. Mert reggel hét órakor pont annyian durrogtatnak, mint délután ötkor, vagy éjfélkor. Alvásról szinte szó sem lehet, munkáról még annyira sem. Hivatalosan, persze, minden intézmény nyitva tart – de egy-egy ember árválkodik a pultok mögött, mert az ügyfelek is inkább ünnepelnek. Mosolyogva, nem csak az italtól, hanem mert tényleg jól érzi magát a város.

Az ünnepeket az zárja be, hogy Szentiván éjszakáján az összes alkotás tűz áldozatává válik – az emberek meg egymáséi. A tengerparti homokon, parkokban, szállodai szobákban, vagy, bocsánat, kocsmák mellékhelyiségeiben tombol a „szerelem”, vagy valami ahhoz hasonló.

A bevétel tavaly 70 millió euró volt – kevesebb, mint egy hét alatt. Természetesen, az idegenforgalom nyer a legtöbbet – dugig tömött szállodák, éttermek, kulturális intézmények, kikötő, reptér, pályaudvarok.

És az emberek is sokat nyernek, nem csak az itt lakók. Mindenki beszélget mindenkivel, minden törött nyelven magyarázzák egymásnak, hol láttak még nagyobb „égetni való” alkotást, nagyszerű kézművest, gyerekeket foglakoztató rendezvényeket. Barátkoznak, kapcsolatokat teremtenek. Amelyek nem tudom meddig tartanak, de ameddig tartanak, arra a kis időre kimossák az agyakból a gondokat, bajokat.

Mi ebből a tanulság? Abszolúte semmi, legfeljebb, hogy talán megjött a nyár. Ideje szerelmesnek lenni, lazítani, ünnepelni – bármi jót csinálni, ami kiszakít minket a… (mindenkit abból, ami nem jó az életében).

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS