Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Talán még utánuk is köpnek

Debrecentől ki vannak borulva, de amikor Egyiptomba mennek fél évre állami pénzen, akkor bezzeg nem reklamálnak, hogy milyen messze van. 

Magyarország második legnagyobb városában repülőtér van, és gyorsvasút is lesz.

Semmi gond, akkor majd keresünk új muzeológusokat.

Amikor majd évek múltán valaki nekiveselkedik annak, hogy átfogó és rendszerezett, alighanem több könyvespolcnyi szakirodalmat felölelő diagnózist fölállítson az Orbán-rezsim anatómiájáról, akkor fontos lenne, ha legalább lábjegyzetben belekerülne az is, amit a CEU, az MTA, az 1956-os Intézet, az Országos Széchényi Könyvtár és megannyi fölösleges oktatási-kutatási-tudományos-kulturális baromsággal foglalkozó intézmény mellett az éppen soros következővel művelnek az elvtársak.

Ez itt fent a Fidesz-kormány magas beosztású/befolyású kormányzati tisztségviselőinek reakciója arra a tényállásra, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) dolgozóinak jóval több, mint kétharmados többsége (100%) tiltakozik az ellen, hogy Magyarország legnagyobb közgyűjteményét kipaterolják Budapestről és Debrecenbe költöztessék, 87%-uk pedig úgy véli, a költözés számukra egyet jelent azzal, hogy új munkahely után kell nézniük. A kormányzati-önkényuralmi döntés formálisan ugyan még nem született meg, ám a költözés kérdése eldöntött – írja a hvg.hu.

Nem fogom azzal a kincstárian cinikus költői kérdéssel kezdeni (és folytatni sem), hogy ugyanbiza min tetszenek csodálkozni? Valahogy most nem jön a billentyűzetemre hasonló sem. Annál is inkább, mert még nem volt képes átfogni a tudatom, hogy egyáltalán van ilyen. Hogy ennyire bele lehet szarni mindenbe és mindenkibe, ha egyszer a fényességes nemzeti világítótorony valamit eldöntött. Hogy – jelen esetben – nem számít az sem, ha a felbecsülhetetlen értékű és egyedülállóan nagy (összesen 10 milliónál is több példányból álló) gyűjtemények megsérülnek esetleg, ha az intézmény hozzáértő, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberei akár mind egy szálig felmondanak, ha az MTM közoktatási funkciója csorbul (sokkal több diák számára lesz elérhetetlen Debrecenben, mint Budapesten), hogy itt már tényleg semmi nem számít. Egy évtizednyi hatalomépítő pusztítás után is nehéz elhinni, hogy ez és ilyen a Fidesz. A legutolsó, névtelen, repedt sarkú fegyverhordozótól a magas beosztású kormányzati tisztviselőn át a keresztapáig.

Hogy azt vágják a közalkalmazottként is legfeljebb havi 300 ezret, de jó eséllyel inkább 150-200 ezer forintot kereső múzeumi dolgozó arcába, hogy minek hőbörög, amikor naponta repülőzhet Budapestről Debrecenbe és vissza, és hogy bezzeg amikor Egyiptomba utazott közpénzen nem sírt a szája, sebaj, majd jön a következő, senki nem pótolhatatlan. Túl azon, hogy természetesen valóban senki nem pótolhatatlan és megkerülhetetlen (ha lenne emberanyag körülötte, érdemes volna ezzel a futballistát is naponta szembesíteni), az egészen biztos, hogy előrelátható és előre nem látható károk és problémák nélkül nem lesz áthidalható ez az idióta döntés (ez sem!), hogy közmunkásokkal és önkéntes, semmihez nem értő pártkatonákkal nem lesz működtethető az intézmény. Sem Felcsúton, sem Debrecenben, sem Alsókővágóörsön.

Természetesen nem csodálkozunk semmin, hiszen ezt látjuk tíz éve. Ha a Párt kinéz valamit magának, onnan pusztulnia kell mindennek és mindenkinek. Ha véletlenül nem lehet ellopni, akkor el lehet üldözni. Ha nem lehet teljes egészében megsemmisíteni, akkor valami aberrált érvelésre hivatkozva át lehet alakítani és politikai befolyás alá vonni. És ha csak egyszerűen útban van, akkor hányást lehet tenni a szemére, amiért a hála helyett ugrál és elégedetlenkedik, miközben igazán megbecsülhetné magát. Aztán a rendre sorra kerülők majd előbb-utóbb úgy is beletörődnek, mert eddig is mindig beletörődtek. Az a fontos, hogy nem lehet gyengeséget mutatni, és soha nem szabad feladni akkor sem, ha teljesen nyilvánvaló, hogy valami olyasmit tesznek tönkre, ami történetesen jól működik. De ami a legszebb benne, hogy senkitől nem kérdezik meg, hogy kire tetszett szavazni, drága múzeumi dolgozó hölgy vagy úr, mert akkor esetleg átgondoljuk, megfontoljuk, elállunk a rombolástól.

Tényleg nincs kedvem ezzel érvelni, mert már annyiszor leírtuk: csak idő kérdése, hogy mikor jönnek az újabb és újabb sorosok, akiknek a feje fölött önkényes döntéseket lehet hozni, akiket előzőleg nem szükséges megkérdezni, mielőtt egy tollvonással átírják az életüket, akik legfeljebb addig fontosak és addig ők az elsők, ameddig kampány van, de leginkább addig sem. Mint eddig is annyiszor, nem önmagában a hidegvérű pusztítás a legmellmevágóbb, hanem a miként. Hogy nem csak azt üzenik, hogy ha nem tetszik, viszontlátásra, jön a következő, hanem még utánuk is köpnek. Nehogy a Valamilyentudományi Múzeum, nehogy a Magyar Tudományos Akadémia, nehogy az ország egyik legelismertebb oktatási intézménye áthúzza már az elvtársak terveit. Milyen tudomány az, amit nem a Fidesz végbeléből húztak ki?

Lassan egy évtizednyi tömény pusztítás után – és valamiért nekem most az a (címlapon látható) kép ugrott be, amikor 2014. decemberében csokira ragasztott üzenettel kérték a dohányipari dolgozók és gyerekeik, hogy a képviselők ne szavazzák meg a trafiktörvény módosításait, amelyek következtében sok család nehéz helyzetbe került – még mindig nehéz elhinni, hogy a gödörnek nincs alja. Pedig nem nagyon lehet alja, hiszen amikor a Fideszhez hasonló, az aluliskolázottságtól és félműveltségtől kettőig nem látó gátlástalan hataloméhség felkerül a polcra és újabb meg újabb felhatalmazást kap arra, hogy hajrá, mindent bele, jól csinálod, kétharmad, addig bár minden nap magasabbra kell tenni az arrogancia és szellemi kútméreg lécét, viszont magabiztosan át lehet gázolni mindenkin. Mert egyszerűen nincs ellenállás. Mert még mindig vannak, akik nem kerültek sorra. És mert egy szerencsétlen természettudományi múzeum kinek fáj, ha eddig semmi nem fájt eléggé.

A lényeg, hogy „bátran kihúzhatjuk magunkat: megmaradtunk!” A múlt romjain rothad a jelen, az álnacionalista melldöngetések között meg emberi sorsok mennek a kukába. De jól van így, még mindig nem fáj eléggé. Még mindig nem mentek el elegen, hellyel-közzel még mindig akad utánpótlás, amely az árokba rugdosottak hűlt helyét betölti. Igen, megmaradtunk. A kérdés csak az, hogy így minek?

Utóirat: A propagandamédia szerint még csak puhatolóznak a természettudományi múzeum esetleges Debrecenbe költözéséről, a HVG máris a vidék ellen hergeli a kutatókat és az olvasókat. Hát persze. Mindig a puhatolózással kezdődik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS