Elkoptatott közhely, hogy szép, gazdag nyelv a magyar… és igaz is, mint általában a közhelyek. Egyik legérdekesebb kifejezésmódja az oximoron (jelentése: elmés-ostoba). „Retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény stb.” … és a cifra nyomorúság…
Meg itt vannak a csodálatos szlogenjeink és a már háztartási szóvá családiasodott „üzenjünk! A média „jóvoltából” (is) nap mint nap azt sulykolják a fejekbe, hogy milyen jól élünk, jobban teljesítünk, szóval erősödünk. Olyannyira, hogy a Nyugatot már a sárga irigység eszi hallatlan jólétünk láttán. Ha én lennék Nyugat, engem is enne. Mert mit is látnék? Gomba módra szaporodó milliárdos beruházásokat, újabbnál újabb stadionokat, magánkézben lévő kastélyokat, luxusszállodává alakított műemlék épületeket, magán repülőgéppel, helikopterrel repkedő „közszolgákat”… Szóval jólét felső fokon. Ja, és mindezek mellett még külföldre is jut néhány milliárd ilyen-olyan „jótékony” célra.
Ha én lennék Nyugat, könnyekig meghatna, hogy itt, a korlátlan lehetőségek hazájában valóra válnak a mesék: a nép egyszerű fiából kitartó, szorgalmas munkával kőgazdag nagyúr, de akár király is lehet. Ha én lennék Nyugat, és nézném a magyar tévé egyik-másik csatornáját, arról is meggyőződhetnék, hogy itt mennyire megbecsülik a szakmunkásokat, hiszen emelkedik a minimálbér, az egészségügyben dolgozók és tanárok fizetése, enni adnak az éhező gyerekeknek (vajon miért éheznek?), hallatlan mértékben támogatják és „CSOK”-oltatják a családokat stb.
Szóval ez itt maga a Paradicsom, hiszen mosolygó emberek szájából hangzanak el a fentiek. Ha én lennék Nyugat, nem is jönnék ide, mert megütne a guta az irigységtől. De ha kalandvágyból mégis idetipegnék, kicsit csalódott lennék, viszont megérteném, mi is az az oximoron. Cifra nyomorúság.
Ez az ország tele van oximoronokkal. És nem csak „nyelvtanilag”…
Sági Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.