Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Levél Rainer M. Jánosnak, az 56-os Intézet vezetőjének: A Veritas Intézethez nem kerülhetnek az anyagaink

Az alábbi sorokat a levél írójának kérésére és engedélyével tesszük közzé.

Kedves János!

A bekövetkezett helyzet okán (Veritas Intézethez csatolás) a következőket kérem. Kérésemet a történelmi tényekkel fogom alátámasztani. Előbb argumentálok, utána közlöm az igényemet, amely ismereteim szerin nagyon sokakéval azonos.

    1. A későbbi Oral History Achívum a 79-es Charta aláírás utáni depressziós hangulatban jött létre. Hegedűs B. Andrással akkor határoztuk el, hogy az 56-os forradalmat fogjuk kutatni. Reményünk sem volt arra, hogy a levéltárakba bejussunk, ezért határoztuk el, hogy a prominens szereplőkkel interjúkat készítünk. Az első interjúalanyunk Széll Jenő volt, s a forradalom meghatározó és kellően „bevállalós” figuráival folytatandó kerekasztal ötlete is ekkor merült fel, de Vásárhelyi Miklós arra kért, hogy készítsek egy kronológiát, mert kell egy fogódzó a beszélgetéshez. Ez elkészült, később két kötetnek is az alapját képezte. Kb. egy évig készült a „kerekasztal”, az általam Magyarországra csempészett és egy VW Golf árába kerülő professzionális UHER magnóval. A gépelést HBA (Hegedűs B. András), Litván György és én csináltuk. Az authorizálás után újra kellett gépelni az anyagot, ezt már barátaink, rokonaink csinálták, például a gyesen lévő sógornőm, természetesen honorárium nélkül.
    2. Az MTA- Soros Alapítvány Bizottság magyarországi működésének kezdetétől, immáron Oral History Archívum néven, a Vitányi Iván által vezetett Művelődéskutató Intézetben folytattuk az interjúk készítését, az alapítvány által finanszírozva. Vagyis még mindig egyetlen fillér állami pénz nem került az OHÁ-ba.
    3. Az Antall kormány minisztere, Szabó Iván javasolta, hogy a rendszerváltáskor hivatalosan is megalakult 56-os intézettöredékek (amelyek több magánalapítvány, az MTA és a TIB égisze alatt jöttek létre) egy közalapítványban egyesüljenek. Az 1994-es országgyűlési választás a közalapítvány bejegyzését késleltette, de már Boros miniszterelnök biztosította az intézet elhelyezését a VII. kerületi Dohány utcában. A közalapítvány első négy éve alatt (amikor MSZP-SZDSZ kormány volt) alakult ki az intézet végleges profilja és költözött az OHA is a Dohány utcai helyiségbe.

 

  • Időközben a Tardos Márton (osztályvezető, MTA Közgazdaságtudományi Intézet) és Nyers Rezső (ugyane intézet igazgatója) az általam vezetett kutatás mintegy 160 interjúját feleslegesnek ítélte, így azok az 56-os Intézetbe kerülhettek, megmenekítve őket a megsemmisüléstől. Az intézetnek volt négy nyugalmas éve (1994-1998), s az ott dolgozó személyek garantálták, hogy az interjúkészítésre felkért egykori „56-osok” a belénk vetett bizalom alapján az intézetnek, az intézet őrzésére bízva, életútinterjút adjanak.

 

  1. 1998-ban, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején kormánydöntéssel elvonták a közalapítványi támogatást, három munkatársunktól meg kellett válnunk (Beck, Tischler, Weber) s mi „öregek” lemondtunk a fizetésünk 90%-áról. Ebből a pénzből és a Politikatörténet Intézet Közalapítványtól szintén elvont pénzből négy év alatt létrehozták a Terror Házát. Ezen időszak alatt takaréklángon működött az 56-os Intézet, részben hazai, részben külföldi pályázatok tették lehetővé, hogy ne kelljen megszűnni
  2. 2002 és 2010 között a közalapítványi támogatással az immáron nemzetközi tekintélyű intézet folytathatta a könyvkiadást, az interjúk készítését, a kutatómunkát.
  3. 2010 után a mindent maga alá gyűrni szándékozó jobboldali kormányzat az 56-os Intézetet az OSZK egy osztályává, az immár akadémiai levelező taggá kinevezett igazgatót, beosztott osztályvezetővé degradálta, és az intézet költségvetését gyalázatosan megcsonkította. Az interjúkészítés és a meglévő interjúk feldolgozása takaréklángon folyt és folyik
  4. Az előző pontban leírt hatalmi arrogancia ellensúlyozásaként létrehoztunk egy új alapítványt, amelynek léte lehetővé tette, hogy az intézet a régi helyén maradjon, s valami csekély pénzzel is rendelkezzen.
  5. Végül 2019. június 15-i hatállyal Orbán Viktor elrendelte az 56-os Intézet hozzácsatolását a Veritas nevű, lényegében Schmidt Mária által iniciált kormánypropagandát folytató áltudományos intézethez, valamenynyi javainkkal egyetemben.

 

Kedves János!

Mindezeket te is tudod, de mert ezt a levelet másnak, másoknak is szándékozom elküldeni, bocsásd meg a hosszas tényismertetést.

Alapvetően az a problémám, hogy egyrészt az interjúk nagyobbik részéhez az államnak, az állami támogatásnak semmi köze sincsen. Másrészt – és ez a súlyosabb indokom – az interjúk azért készülhettek el, mert éppen mi voltunk a garancia arra, hogy azokkal senki nem fog visszaélni. Az intézet munkatársai, vezetői, sokan maguk is börtönviseltek, vagy éppen a demokratikus ellenzékben tevékenykedők, a 89 előtti rendszer opponálói.

De, ha lenne is anyagilag köze valamely interjúkhoz az állami támogatásnak, az csupán formai, hiszen egy-egy interjú szerzői joga megoszlik a készítő és az interjúalany között. Függetlenül attól, hogy az állami támogatás nyomán mennyi pénzt fordított rá az állami költségvetés.

Nem kívánom tovább folytatni a fejtegetést, csupán arra kérlek, hogy az interjúkat helyezd biztonságba, mert a Veritas Intézet olyan hely, ahol gátlástalanul szemezgethetnek az anyagban, de ha nem is tennék, az interjúalanyok és interjú-erek zöme nem járul hozzá, hogy munkájuk eredménye (közel 40 évnyi munka) illetéktelen kezekbe kerüljön.

A te feladatod, hogy megtaláld azt a helyet, ahová az OHA anyagát biztonságosan és jogilag is támadhatatlanul el lehet helyezni, máskülönben minden interjút vissza kell szolgáltatni annak, akitől származik (interjúalany és/vagy készítő).

 

Budapest, 2019. június 3.

Kozák Gyula

P.S.: Az 1993 előtt készített interjúkat eleve kérem az OSA-ban elhelyezni, hiszen azok csak azért kerültek az 56-os Intézetbe, mert abban a hiú reményben éltem, hogy az általam is alapított intézet örökké fog létezni. Továbbá valamennyi általam készített interjú OSA-ban történő elhelyezéséhez is ragaszkodom.

kgy

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS