Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ismét rólunk beszélnek. Ne tessék örülni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt napokban tartották Németországban  a legnagyobb nemzetközi médiakonferenciát, Global Media Forum néven, ahol Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke a következőket mondta:

Hogyha húsz évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy Európában  védelmezni kell a sajtószabadságot, bolondnak hitték volna. De ma azt tapasztaljuk, hogy a média szabadsága ismét a politika középpontjába került. Azzal kell szembesülnünk, hogy újból veszélyeztetve van a sajtó függetlensége.

Beszéde folytatásaként elmondta, hogy ami természetszerűleg elvárható minden európai országban ezen a téren, az ma már nem létezik, mert nem ez a standard. Hozzátette: fel kell hívni a következő Európai Bizottság figyelmét arra, hogy léteznek erre vonatkozó alapelvek és szabályok az Unióban. Azokkal az országokkal szemben, amelyek ezeket megsértik, szankciókat kell bevezetni. Ha kell, akár pénzügyieket is. Nem folytatható tovább az, hogy egy tagország jelentékeny támogatást kap Brüsszeltől, és ugyanakkor kosarat tesz országa sajtóorgánumai szájára.

A Deutsche Welle vezérigazgatója, Peter Limbourg kifejtette: az információ ellenőrzése a hatalom eszközévé kezd válni a populisták kezében. Ugyanakkor sok politikus saját üzenetei közvetítésére használja országa állami, vagyis közpénzből finanszírozott sajtó orgánumait, monopolizálva azok helyzetét, valamint felhasználja a közösségi médiát arra, hogy hamis információkat terjesszen.

És a legelső példa természetesen Magyarország volt a konferencián. Diseri Dóra, Németországban dolgozó magyar újságíró elmagyarázta, hogyan működik a gyakorlatilag a kormánypárt szócsövévé vált MTVA. Hozzátette, hogy lényegében meg van tiltva az újságíróknak, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyek esetleg a kormány vagy a kormányzó párt tevékenységének kritikai elemeit tartalmazzák.

Hasonló a helyzet Lengyelországban. Szlovákiában több újságírót megfenyegetett a hatalom. Tavaly februárban merénylet áldozata lett Jan Kuciak, szlovák oknyomozó riporter és menyasszonya is. Az ezt követő országos botrány miatt lemondásra kényszerült Robert Fico kormánya.

Gondolom, sokan érzünk egy bizonyos büszkeséget, amikor kis hazánkról esik szó a nagyvilágban. Én most speciel nem ezt érzem, hanem valami egészen mást. Nem szeretek elrettentő példakánt szerepelni, sem személyesen, sem országos vonatkozásban.

Köztudott, hogy a magyar médiaorgánumok 78 százaléka ma a kormány vagy a Fidesz kezében van. Ahogy a morális fölény is – de az legyen az övék, mert amit értenek ez alatt, ahhoz tényleg ne legyen semmi közünk. Ami a százalékot illeti, azzal sok bajom van. És nem csak azért, mert olyan a stílus és a tartalom, amilyen  – akinek nem tetszik, legfeljebb nem nézi, nem olvassa, nem hallgatja őket.

Csakhogy kizárólag ez jut el az ország lakosságának nagyobbik feléhez. Trágyázva a talajt a gyűlölet, kirekesztés, hazugságok további terjedéséhez. És továbbra sem értem, hogyan lehetséges ez egy uniós országban. Meg sem tudom számolni, hány éve mondjuk, írjuk, kiabáljuk tele a nagyvilágot ezzel az „aprócska” problémánkkal.

Kíváncsian várom, tud-e érdemben bármit is tenni ez ellen az új Európai Bizottság. És sajnos azt kell mondanom, teljesen egyetértek azzal, hogy ne csak a demokrácia csorbítása, a jogállamiság leépítése, az uniós források másra való felhasználása (hogy finoman fogalmazzak) járjanak együtt  a pénzek megvonásával, hanem az is, ami a magyar médiában végbemegy.

Ha lesznek ilyen – vagy bármilyen egyéb – szankciók, az „csak” az országnak lesz rossz. Ha nem lesznek, az is.

Horn Anna