NEHAZUGGY

Miért van lassan mindenhez köze az egyházaknak?

Lázár Gergő | 2019. Június 2, Vasárnap | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lázár János újabb feladatot kapott. Nem volt elég, hogy dohányzásellenes kormányzati biztonsak nevezték ki, mostantól ő felügyeli a Tisza-család geszti épületegyüttesének felújítását is. Fontos feladat ez, bár ezúttal – a jelenlegi tervek szerint legalábbis – nem a BDPST Zrt. vagyis Tiborcz István fogja megszerezni a vélhetően milliárdokat érő épületet, hanem a kormány azt nagy kegyesen a Református Egyháznak kívánja kulcsrakész állapotban odaadni. Hogy miért újítják azt fel közpénzből, majd adják egy egyház kezelésébe? Lássuk ennek okait Lázár szavaival:

Egy olyan épületkomplexumot szeretnénk létrehozni, ami egyszerre lesz nemzeti emlékhely, és szolgálja majd a református egyház céljait, célkitűzéseit is. Akár lelki gyakorlatokra, akár továbbképzésekre, akár a református intézményrendszer támogatására alkalmas helyként. Egy református központként tudja majd a Magyar Református egyház működtetni ezt a házat.

Ha nemzeti emlékhellyé kívánják alakítani a Tisza-család egykori lakóházát, akkor mi keresnivalója van az egyháznak a projekt környékén? Miért nem lehet egyszerűen, vallásoktól és egyházaktól függetlenül, egy múzeumot létrehozni az épületben. Miért van mindenhez szükség ma Magyarországon egy egyházra, vagy papi áldásra? Az adófizetők pénzéből, azok megkérdezése nélkül miért újítanak fel és adnak át egy nagyértékű épületet a református egyháznak? Már csak azért kérdem, mivel nincs pénz arra, hogy a fóti gyermekváros lakóit emberi körülmények között helyezzék el, mint ahogy nincs pénz arra sem, hogy a Kútvölgyi kórház szinte rokomban álló épületét helyrehozzák. Van azonban pénz arra, hogy megajándékozzuk a református egyházat, ami egyébként nem arról híres, hogy olyan rosszul állna nagyértékű épületekkel.

Dögöljön tehát meg a magyar ember valamelyik romos kórházban, azok felújítására sajnos nincs pénz. Van azonban arra, hogy ismételten szívességet tegyünk az egyháznak, amit majd vélhetően vissza is fizetnek, talán már most ősszel, az önkormányzati választások alkalmával. A magyar kormány szépen elosztogatja haverjai és szövetségesei között az ország legértékesebb épületeit és telkeit, hogy abból részben finanszírozza későbbi működését. Nem volt elég az adófizetők pénzének magánvagyonná tétele, ezeket mostmár beruházásokba kívánják fektetni. Felvárásolják és elosztják a fél országot, amit sokkal nehezebb lesz egy esetleges kormányváltáskor visszaszerezni, mint egy bankszámlán lévő lopott összeget.

A Tisza-család háza nem állami, hanem nemzeti érték. Annak a református egyházhoz az égvilágon semmi köze nincs, mégis lelki gyakorlatok színhelyévé fog változni. Akár akarjuk, akár nem, Lázár teljesíteni fogja a vezér kérését. Nem elég tehát, hogy az állami iskolák nagyrészét átjátsszák az egyházak kezére – ezt még állami támogatással is megtoldva, hogy a családok oda írassák be gyermekeiket, ha megfelelő körülményeket akarnak -, még több ajándékra van szükség. Ezeket pedig, mint oly szokszor már korábban is, mi mindannyian fizetjük. Az adónkat, amit az utak felújítására, az egészségügyi és oktatási rendszer rendberakására, vagy épp a szociális rendszer helyreállítására is lehente fordítani, az egyházak és külhoni magyarok lekenyerezésére használja fel a magyar kormány.

Ténylegesen is a középkorba tartunk, ez a kijelentés már nem is túlzás. Az egyházak – persze annak nem minden szereplője – ismételten csak a hatalom cinkosai. Számukra sokszor az sem számít, hogy emberek százezrei élnek nyomorban, ameddig templomaik csillognak kívül és belül, addig gond egy szál sem. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a magyarok egyre nagyobb százaléka fordul el az egyházaktól, hiszen azok már régen nem Jézus igéjét hirdetik, mint inkább Orbán Viktor kinyilatkoztatásait. Rendszerváltásra már nem csak a politikai életben van szükség, hanem az egyházi vezetők házatáján is. Butaság lenne azt gondolni, hogy ők nem felelősei a kialakult helyzetnek. Cinkosaik ők egy maffiarendszer kialakulásának, melynek bukásával jó esetben ők is elbúcsúzhatnak kiváltásgaiktól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!