Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mi lett belőled, Lőrinc fiam?

(Elképzelt(?) élettörténet)

Elnézem ezt az embert. A Nagy Nemzeti Mangalica- és Gázszerelőt, az ország gazdasági géniuszát, a polihisztort, a mindenhez is értő nemstróman Lőrincet.

Nézem és sajnálom. És ez most nem vicc.

Nézem a szemét, és látom benne az elveszett kisgyereket. Az osztály bohócát. Akit ugyan nem az eszéért, de szerettek a tanárok, és valószínűleg szerették a gyerekek is. A huncut szemek tulajdonosa biztosan gyakran megnevettette őket, és ha nem is volt kész a matek lecke, a nyelvtan és irodalom tudás is hibádzott, megbocsátották neki, mert „jó fiú” volt. Lehet, szülei, tanárai még óvták is: ne barátkozz az Orbán gyerekkel, mert nem lesz jó vége! (Orbán szemében nagyítóval sem lehet találni semmi emberit. Ha nem a zavartságot, őrületet látom, akkor ijesztő, ördögi pillantást vélek inkább felfedezni benne.)

De Lőrinc csak barátkozik Viktorkával, mert nem látja, hogy Viktorka velejéig gonosz, és csak kihasznál maga körül mindenkit. Lőrinc csak azt tudja, hogy némi ételért cserébe (esetleg átvállalt csínyért) Viktorka elkészíti az ő házi feladatát.

Telnek az évek. A fiúk felnőttek. Viktorkának felvitte az Isten a dolgát, Soros Gyuri bácsi szárnyai alá vette. Dől a pénz, Viktor előtt kitárul egy addig soha nem látott világ. Egy olyan világ, amely nagyon tetszik neki, s úgy véli, jár neki, hogy most már élvezze ezen világ előnyeit, jár neki a gyermekkorban elszenvedett ütlegekért, bántalmazásokért, esetleg testi- és lelki nélkülözésekért cserében.

Ezalatt Lőrincke nagy nehezen kitanulja a gázszerelő szakmát. Dolgozik látástól vakulásig: semmi haszon fejében. Nem megy az üzlet, de az emberek szeretik, hiszen segít, akinek csak tud, mókázik, jó barátja mindenkinek. Szemében még mindig ott van a gyermekkori huncut csillogás.

És akkor felbukkan a rég látott barát: Viktor.

Viktor, aki ígér neki minden jót és szépet, pénzt, csillogást, de főleg hatalmat és megbecsülést. (No, nem az ő és haverjai részéről szól sem a megbecsülés, sem a hatalom.) Lőrinc mindent megkaphat, ha újra átvállalja a csínyt, aláír, bólogat, és nem csinál a világon semmit, amit nem kap utasításba. Nem kérdez, nem beszél, nem gondolkodik. Végrehajt.

Nem, nincs több bratyizás az „alja néppel”, nincs önzetlen segítség, nincs kisfröccs a sarki kocsmában! De nincs többé munkásruha, fogó, csavarhúzó, reggeltől estig tartó meló sem.

Öltöny van, nyakkendő, milliós autócsodák, kastélyok, gyárak, üzemek, tévék, rádiók, ismertség, szereplések… Önbecsülés? Tartás? Függetlenség? Az felejtős. Örökre. De ha jól viselkedsz, ha pontosan azt teszed, amit mi mondunk, családod, barátaid is kaphatnak a koncból.

És Lőrinc vállalja. Fogalma sincs mi, miért történik, még arról sem, mi folyik a nevére írt gyárakban, üzemekben, szállodákban, tévékben… De nem is kell neki tudni, majd Viktor gondolkodik helyette. Mint a régi szép időkben. Majd Viktor elintézi…

Elnézem Lőrinc szemeit. Valahol, mélyen még mindig ott van benne a régi huncut csillogás. De a csillogás napról napra veszít a fényéből. Elfedi a gőg, a butaság, a hatalomvágy, és az örök vágyakozás, hogy azzá legyen, ami mindig is szeretett volna: megbecsült ember, akire felnéznek az ismerősök, barátok… De ez az álom örökre csak álom marad. Része a megvetés, a gúny. Minden oldalról. Hiába a vagyon, rajta nevet a fél világ. Már nem az osztály, de az ország bohóca lett. Egy csepürágó, huszadrangú, tehetségtelen bohóc, aki csak addig mehet ki a rivaldafénybe, amíg a porondmester megengedi. Már nem kap tapsot. Nem kap szeretetet sem. Ez lett az ára Viktor barátságának. Az öltönynek, nyakkendőnek, milliós autócsodáknak.

Kertészné Kormos Noémi 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS