NEHAZUGGY

Az egészségügyi rendszer már régen halott, a kérdés már csak az, hogy mikor fogadjuk ezt el végre

Lázár Gergő | 2019. Május 30, Csütörtök | 10:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Magyar Orvosi Kamara – 2017 után ismételten – arról tájékoztatta a társadalmat, hogy az egészségügy helyzete egyszerűen fenntarthatatlan. Ezzel persze mindenki tisztában van, aki az elmúlt években megpróbált időpontot kérni egy műtétre, esetleg csak egy vizsgálatra, hogy aztán szembesüljön azzal, hogy lehet, akár több mint egy évet is várhat, mire sorra kerül. A kórházak felszerelése, az épületek állapota, az orvosok fizetése és a szakemberhiány olyan alapvető problémákat okoz, amelyek veszélyeztetik a rendszer működését. Nem egészen két évvel ezelőtt a Magyar Orvosi Kamara a következőket állapította meg a hazai egészségügyi rendszerrel kapcsolatban:

Évtizedek óta kritikus a magyar lakosság egészségügyi állapota, azonnal intézkedésekre volna szükség, hogy a negatív folyamatok megállíthatóak és megfordíthatóak legyenek.

…A GDP és az egészségügyre fordított összegek aránya, tehát az egészségügy helyzete a Magyarországhoz hasonló méretű és lehetőségű országok esetében egyfajta morális dokumentum.

Valamint

akkora a pénzhiány, hogy azt már nem lehet az ország gazdasági helyzetére fogni. – MTI

Az utolsó mondat már csak azért is érdekes, mert a magyar kormány a gazdaság csodálatos helyzetére hivatkozva építtet milliárdokért templomokat, stadionokat és víztisztító telepeket Mexikótól egészen Ázsia keleti feléig. Milliárdokat költenek látszat-beruházásokra, vásárolnak belőle szavazatokat a választások közeledtével, miközben az egészségügy – az oktatási rendszerrel egyetemben – jóformán halálra lett ítélve. A MOK már két évvel ezelőtt is figyelmeztette a kormányt, hogyha nem tesz valamit sürgősen, a folyamatok nem lesznek többé megállíthatóak, vagy visszafordíthatóak. Mit tett hát a kormány? Az égvilágon semmit.

Itt egyébként érdemes megjegyezni azt is, hogy a Magyar Orvosi Kamara messze nem arról híres, hogy kongatná a vészharangot, ha arra valóban nincs szükség. A kamara elnöke az az Éger István, akinek nevéhez elég kevés pozitív dolog kapcsolódik. Vezetése alatt a kamara átláthatatlanná vált, a költségvetés nem követhető, a kamarai tagok pedig nem elégedettek a szervezettel. Befizetnek ugyanis igen komoly összegeket azért, hogy a MOK képviselje őket, erre azonban a legritkább esetben van példa. Ezt többen szóvá is tették az elmúlt években, azonban a vezetés nem veszi jó néven, ha valaki kritizálni meri a szervezetet. Lehetne itt sorolni azokat az ügyeket, amelyekbe Éger István az elmúlt években belekeveredett, azonban ennél most sokkal fontosabbnak érzem azt, hogy az egészségügyi rendszer állapotával foglalkozzunk.

A MOK a tegnap kiadott határozatában a következőket állapította meg:

Felelős állami vezetőkkel folytatott, mindvégig eredményesnek tűnő, közös megegyezéssel zárult tárgyalássorozatot kormányzati döntés nem követett. Ez nagy várakozás után még nagyobb csalódást okoz az egészségügyi munkavállalók körében. A kiszámíthatóság, a tervezhető jövőkép továbbra is hiánycikk ágazatunkban.

Testületeink már korábban leszögezték:

Amint tényeken alapuló gyógyítást várnak a XXI. század orvosától, úgy a gyógyítók pedig tényeken alapuló költségvetést, és pénzügyi fedezetet várnak el az ország választott felelős vezetőitől.
Ismét a társadalmi rangsor végére csúszott az ágazati bérszint: a szakorvosi nettó órabér 1.800-2.300, a szakdolgozói nettó 750-1.050,-Ft között alakul. Egy szakorvosi vizsgálat hivatalosan folyósított ára 1.485,-Ft!
Hiába áll készen az orvoskar a 70 éves szégyenbélyeg, a paraszolvencia megszüntetésére, ha ehhez költségvetési forrást, érdemi bérrendezést továbbra sem kap.
Szakorvosképzésünk minőségének hanyatlásáért, a betegellátás minőségének fokozódó bizonytalanságáért nem kis mértékben a rendszert torzító paraszolvencia-rendszer a felelős.
Az alapellátás jogi és financiális elhanyagoltsága, közellátó fogorvosaink szégyenletesen alacsony javadalmazása rohamosan súlyosbodó népegészségügyi kockázat, amint azt a legfrissebb nemzetközi statisztikák is fényesen bizonyítják.
Nyugdíjas munkatársaink, mintegy 5000 nővér és orvos nélkülözhetetlen, és áldozatos tevékenységének engedélyezési folyamata botrányos, közteherviselési diszkriminációjuk jogorvoslatért kiált.
A biztonságos betegellátás már az önként vállalt túlmunka maximális kiaknázásával, a munkajogi szabályok rendszeres és sorozatos megsértésével sem biztosítható.

Tehát mi derül ki az itt közreadott határozatból? Magyarországon a biztonságos betegellátás nem biztosítható! Nincs tehát világszínvonalú egészségügy, a tízparancsolat sem vált be, mint ahogy a kormány által szinte napi rendszerességgel ismételgetett béremelés sem. Egyre többen hagyják el az orvosi pályát – vagy rosszabb esetben még az országot is -, mert munkahelyükön képtelenek tovább dolgozni a hihetetlen stressz, a brutális túlóra és a semmit sem érő fizetések miatt. A kormány egyszerűen leszarja, hogy mi lesz a magyar egészségüggyel, ez a nagy helyzet. Nem érdekli, hogy mi lesz azzal a több millió emberrel, akinek az élete függ ettől a rendszertől.

Itt már nem a vészharangok megkongatásáról van szó, az ugyanis már évekkel ezelőtt megtörtént, mégsem érdekelte az Emmit. Itt már arról van szó, hogy a romok közül kiabálnak ki a – sokszor a saját egészségüket kockáztató – dolgozók és szakemberek, hogy ha nem tesz valamit a kormány, akkor egyszerűen nincs tovább. Nincs tovább, mert nincs miből és nincs miért. Az egészségügyben dolgozók az elmúlt években sokszor a saját életüket tették tönkre azért, hogy ne legyen még több áldozata a túlterheltségnek, a forráshiánynak és az áldatlan állapotoknak. Ők tényleg a szó szoros értelmében a végsőkig küzdenek, mégsem tartja őket semmire a kormányzat.

Erről én magam már korábban elmondtam a véleményem, amelyet csak röviden ismételnék most meg a cikk végén. Talán eljött az idő arra, hogy lekapcsoljuk a lélegeztetőgépet és hagyjuk meghalni a magyar egészségügyet, hiszen akkor talán észbekapnak azok, akik most semmibe veszik a legutolsó intő jeleket is. Ha kórházak zárnak be egyik napról a másikra egészségügyi vészhelyzetet okozva, biztosak lehetünk abban, hogy változások lesznek a helyzet kezelésében. Egy vészhelyzet olyan pofont adhat az Orbán-kormánynak, amelyre széksüge van az egész országnak. Akkor ugyanis szembesülnének a valósággal ott fent, a Budai Várban is. Az egészségügyi rendszer már régen halott, a kérdés már csak az, hogy mikor fogadjuk ezt el végre hivatalosan is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!