Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Jobbról veszély várható

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az idén ismét Péteriben voltam szavazatszámláló. Tavaly az Együtt delegáltjaként kerültem a számomra teljesen idegen településre. Korrekten, profin lebonyolított választás volt, barátságos és nagy tapasztalattal bíró emberekkel és fájdalmas végkifejlettel.

Most illúziók nélkül érkeztem. Annyit tartottam reális célnak, hogy a lehetőségekhez mérten, minél több mandátumot szerezzen meg az ellenzék.

Sokan kérdezték tőlem mostanában, hogy kire fogok szavazni, mert ők a „kire ne” kérdéskörén nem igen jutnak túl. Én is hasonlóan voltam sokáig, mert több pártból is voltak olyanok a jelöltek között, akikre szívesen szavaztam volna, de vagy akadt a listán egy-egy olyan, aki miatt nem tudtam volna tiszta szívvel voksolni az adott pártra, vagy magát a pártot zártam ki a számomra választhatók köréből. Csoportosítottam az érveket és ellenérveket, majd arra jutottam, hogy az én megítélésem, szempontjaim szerint Jávor Benedek az, akinek a kiemelkedő munkája és számomra megkérdőjelezhetetlen emberi kvalitása nélkül csorbulna leginkább az EP-ben Magyarország képviselete. Eldöntöttem, hogy noha nem teljesen jó szívvel, de az MSZP-Párbeszédre fogok voksolni, és az ő delegáltjukként beülök újra a szavazatszámláló bizottságba. Sokan szavaztak így a környezetemben az érveim mentén és többen voltak olyanok is, akik tőlem függetlenül ismerték fel ezt.

Hajnalban, amikor beléptem a péteri iskolába, megcsapott az előző évi nyomasztó, bénító emlék, ahogy a szavazatokat szortíroztam fáradtan, de még nagy reményekkel, majd a borítékokból előkerülnek a lapok: Fidesz, Fidesz, Fidesz, Fidesz, XY, XY, Fidesz, Z, ZS, Fidesz, Fidesz, Fidesz, Fidesz, Fidesz, XY, Fidesz… Megszédültem. Felnéztem a mennyezetre, az aula díszítése ugyanaz volt, mint tavaly, amikor kétségbeesetten emeltem fel a tekintetem az ég felé, hogy valaki Istene, vagy az Univerzum, vagy bármi, ha tényleg van és működik, akkor segítsen! Segítsen nekem ezt elviselni, megérteni, feldolgozni és segítsen abban, hogy ez a hatvan centiméter magas oszlopnyi fideszes szavazó megértse, hogy be van csapva, meg van tévesztve, meg van lopva, semmibe van véve!

Szerencsére az érzés hamar elmúlt, ahogy megláttam az ismerős arcokat a tavalyi csapatból. Mindenki olyan volt, mint akkor. Kedves, vidám, jó humorú, örültünk egymásnak. Nem változtunk – állapítottuk meg. A fideszes érzelmű tag (aki egyébként kiemelten művelt és kedves) sem változott meg , pont úgy rettegett a „migránsoktól”, ahogy tavaly és bármilyen témáról rá tudott erre fordulni. Ha nem erre, akkor egészen elképesztő módon valamilyen magyar sérelemre, például a Benes-dekrétumokra. Ezzel együtt a közös munka újra profi volt és vidám a szavazókörünkben.

Érdekes volt, ahogy időnként felismertem embereket, akik az előző szavazáson is részt vettek. Jó volt látni a nagyon idős bácsit, hogy még mindig jól van és el tudott jönni. Érdekes volt, ahogy a 2018-ban még karonülő csecsemő mára már futkározott és az anyukája karján újabb baba is ült a rohangászó mellé. Néztem rájuk és furcsa érzés volt, hogy kedvesen mosolygok, köszönök, köszönöm meg a részvételüket, holott tudom a tavalyi tapasztalatok alapján, hogy ők leginkább fideszes szavazók. Vajon miért és meddig…? Fideszes szavazók, de kedves emberek. Hol a hiba? Mi választ el minket? Mitől vagyok én más? Hogy lehetne leghatékonyabban elérni, hogy tudják meg azt, amit én tudok?

Minden az országos adatoknak megfelelő arányban zárult nálunk ismét, mind a részvétel, mind az eredmény tekintetében. Most nem volt sokkoló a szavazólapok válogatása, csak szomorú. Rezignáltan szortíroztam és számoltam. Ezt a hangulatot csak egy-egy, a szavazólapra írt  O1G felirat tudta megtörni. (Tudom, hogy ez milyen durva, trágár, unintelligens, engem minősít, stb. Nem érdekel. Igazán jól estek azok a feliratok ott, akkor. Bárki rajzolta, köszönöm!)

A jegyzőkönyvmásolatok átvétele után beültem az autóba és ráfrissítettem az országos eredményekre. Akkor jöttem rá, hogy Jávor Benedek nem jutott ki. Nem jutott vissza a saját munkahelyére (mert neki, sokakkal ellentétben az EP a munkahelye volt) az az ember, aki az év EP-képviselője lett környezetvédelem kategóriában és egyéb más díjakban, elismerésekben is részesült. A képviselő, akit úgy fest, hogy az EP-ben jobban tisztelnek, becsülnek és értékelnek, mint annak az országnak a lakossága, akiért fáradhatatlanul dolgozott. Mi történt itt megint, emberek? Paks2 mond valamit? Arról tudtok, vagy csak a nem létező bevándorlás az, amire vevők vagytok? Leginkább ti, akik még egyet sem láttatok közülük? Legyen már vége ennek a rémálomnak! – hajtom a fejem a kormányra.  Egy üzenet jelenik meg a telefonomon: „Rita, a legjobb az lenne, ha legközelebb a Fideszt képviselnéd, miután tavaly az Együtt-nek lett vége, most Jávor Benedeket buktuk el! Lehet, hogy te vagy a megoldás!” Nem vicces – húzom el a szám, és elindulok.

Fáradt vagyok, elkeseredett, tehetetlen, dühös és csalódott. Egyedül vagyok, kint teljes a sötétség és a csend.

Milyen szimbolikus – gondolom. A vezetés engem minden helyzetben megnyugtat. Most érzem, hogy a Péteri–Budapest távolság kevés lesz ehhez. Egyedül ülök egy burokban és hajtok bele a sötétségbe az ismeretlen úton. Szaggatott és záróvonalak, jelző és információs táblák rohannak felém nagy sebességgel, szalagkorlátok közé szorítva. Táblák, jelek, irányok, tiltások, korlátok, de fény az nincs, még egy fényszórónyi sem. Vajon mikor érek a jó kihajtóhoz egy éles kanyar után? Milyen szimbolikus ez az egész – állapítom meg ismét -, amikor a navigáció hirtelen megtöri a csendet: „Jobbról veszély várható!”. Várható? – tűnődöm el. Dehogy várható, rég itt van és hatékonyan mérgez a propaganda segítségével kedves embereket, falvakat, városokat. Egy egész országot.

rb

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.