NEHAZUGGY

A nemzeti vagyon családi birtokbavétele. Logisztikai cél és a második természeti csoda

Mikes Mirtill | 2019. Május 27, Hétfő | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Vadászidény

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

De most aztán tényleg sehova a jó helyről! Kend a spiccen van ott. Ahol olyan harci járműveket gyártanak, amivel egy városnyi fegyvertelen civilt ki lehet irtani, ott nincs ok az aggodalomra. Ott kell cidrizni, ahol a hatalmukat féltő nyikhajok népnevelői célból ilyen fegyvereket vásárolnak és telepítenek a nagyobb lélekszámú településekre. Vagyis minálunk. Mert ha már a kilakoltatott és az éhezéstől felhevült gyorsan szaporodó népet nem hűti le a szenteltvíz, és a zsírban úszó nemtelen bandériumok kézifegyvereinek tűzerejét kevésnek ítélik, akkor mehet a tank. De jaj! Még el se kezdtem és máris eltértem a tárgytól, amit okvetlen tudatnom kell kenddel: „A vadászidény végén vagyunk!”

De már megint gondban vagyok. Mindig olyasmiről beszélnek a felnőttek előttem, amiről fogalmam sincs. De ez még hagyján! Az a talány, hogy sokszor hiába ismerősek a szavak, olyan kacifántosan rakják őket össze, hogy csuda. Mondom, mire gondoljon kend. Azt mondja például az „egyik hatalmi ág” férje valamelyik nap; „mi egy harcos párt vagyunk”. Ezt hallva azt mondja a Béla bácsi (aki nem párt csicska, pláne nem ellenzéki, meg libsi, hanem teljes terjedelmében, és kívül belül magyar ember, egyedileg pedig kizárólag ő a Béla bácsi), hogy; „ez a kis szőrkupac azt képzeli magáról, hogy a brüsszeli koszton ő most harcedzett partizán lett”. „Meg azt vetyengi, hogy igazándiból nem akarna ő, de muszáj a brüsszelisták fizetéséért a helyszínen Brüsszel ellen harcolni, mert a kvártélyt is fizeti neki ez a főellenség.”

Na és az ilyen, meg ehhez hasonló szövegek nekem hosszúak is, meg főleg talányosak. A szavak itt még úgy-ahogy, külön-külön tán még érthetők is. Nade így? Egybe? Meg ilyen sorrendben? Meg főleg, ahogy kihallatszik belőle a dicsekedés. Mert azok ott olyan béna pupákok, hogy őt azért fizetik, hogy ott ártson nekik, ahol tud, míg csak ki nem eszi őket a vagyonukból. Természetesen nemzeti érdekből, mert addig se kell itthon az asszonyának rá főzni. Nemzeti pénzt, nemzeti időt spórol az ottlétével, és a nemzeti asszonynak van ideje a gazdi kedvére kergetni a bírákat a nemzeti illiberializmusba.

Ugye ezt akárhogy bogoznám kifelé, hát annál gubancosabb? Pedig ez még semmi a haza szó használatához képest. Tudom, hogy kendnek az életben eszébe nem jutna, de itt az emberek többsége se tudja, pedig látja, hogy van egy külsőre meg egy belsőre való használati módja. Kend ugye haza vágyik. Haza. Nekünk Magyarország. Ez a külsőleges haza nekünk szól, ránk érvényes, hogy szeressük és fizessük az adót neki, mert mi haza adjuk a lóvét, a haza meg a határon kívül elveti és szavazatok kelnek ki belőle és ettől a Micsurinnak leesik az álla.

Nekik belsőleg a nemzeti vagyon családi birtokbavétele. Logisztikai cél és a második természeti csoda, mert úgy viszik haza a például a kastélyokat, vagy 38 ezer hektár földet, hogy csak a földhivatalnál mozognak a betűk/számok. Ezt az eljárást a liberális pestiek rogánozásnak is nevezik, mint a letelepedési kötvényt, de kendnek ezt nem kell tudni.

Azt viszont tudnia kell, hogy kend célszemély. Nem tudható hogyan és miként, de főleg mikor kerül kend terítékre. Abban biztos lehet, hogy sorra kerül. Legyen észnél. Rafinált módon vadásszák mostanság a magyarságot. A svédek megcsípték az ájtatos magyar vadászt a szarvas vadászaton, úgyhogy a kilövést, ha elkerülhető egyelőre mellőzik (Nem. A Czeglédyre csak rátartanak. Két éve. Zsibbad is a kezük, azért engedik ki néha egy kis időre). Mondta is az udvari marhaterelő, hogy őket nem érik tetten, mint ezt a mamlasz Strache vadásztársat. Mert ők fogják hálóval, ragasztják a módosabbját nyállal, a hívőket imával, de a magyarok levadászásához a hivatalosan megbízott kolozsvári kocahuszár a beetetéses módihoz kapja a muníciót. A honi adófizetők és az unió pénzelik a szenvedélyévé vált megbízatást. És ez a beetetés határtalan. Vajdaság, Felvidék, Erdély, Venezuela, Vietnám stb. Templom, stadion, kórház, lakhatás, agrárium stb. Már most mondom, ha hazaszédülne kend meggondolatlanul, akkor ezekből a javakból csak a költség esik kendre, úgyhogy ne számítson arra, hogy a 15 ezer euróból permetszert vesz az esők után a Zágoni hét szilvafájára.

Egyébként is legyen óvatos kend. Második fokozatra kapcsolt a honvédő újságíró! Most éppen a tartalékos sereg visszaállításáért harcol a teljes klaviatúrával. Hegedűn kíséri az áldott emlékű Farkas Gyula bácsi Rajkó zenekari átdolgozásait privatizáló neres muzsikus, de biztos a Feró bácsi is kirukkol majd egy verbunkossal, ha sor kerül vasárnap a teríték szentelőre.

Egy a lényeg. Maradjon. Könyvelje el személyes sikernek, ha most az első körben nem került kend a terítékre, nincs az áldozati listán, de a Béla bácsi szerint a szeptemberi körvadászaton megint meghajtják kendet. Nehogy már kedvet érezzen belülről nézni a szögesdrótkerítést, a szavazáskor. Még akkor se, ha a buszozást megint az unió fizeti!

Bütyökfalva, 2019. május 27.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!