Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jó látni, hogy vannak még értelmes politikusok is idehaza

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tegnapi napon Budapesten is utcára mentek a fiatalok, hogy a klímaváltozás ellen tiltakozzanak. A mozgalomhoz, amelyet a svéd Greta Thunberg indított el még 2018-ban, egy év alatt milliók csatlakoztak világszerte, és ezáltal a figyelem középpontjába helyezte a klímaváltozás okozta problémák megoldásának fontosságát. A fiatal, 16 éves diáklány valami olyanra volt képes, amire sem tudósok, sem pedig a világ vezetői nem. Bár mindannyian tisztában vagyunk a klímaváltozás következményeivel – kivéve persze azokat, akik ennek létezését is tagadják, de velük nem sok értelme van vitába szállni – valahogy ez mégsem vált a napi kommunikáció részévé. Tudjuk, hogy lassan, de biztosan a saját sírunkat ássuk meg – ne higgyük azt, hogy nem vagyunk képesek a Földet elpusztítani –, mégis valamiért azt hisszük, van még időnk. Pedig nincs. Már így is bőven kifutottunk az időből, ezt nagyon jó lenne megérteni.

Ebben a cikkben most elsősorban mégsem ezzel foglalkoznék, hanem azzal a jelenettel, ami a Hír Tv egyik riportere és Jávor Benedek, a tüntetésen résztvevő egyik politikus között játszódott le.

Hír Tv riportere: Ugye megemlítette a tüntetést a sajtótájékoztatón, amihez ha jól tudom csatlakozik a Párbeszéd és az MSZP is a mai napon. 102 országban demonstrálnak egyszerre, ez egy ilyen hatalmas nagy mozgósítás lenne, és sajtóhírek szerint a mozgósítást az Avaaz nevű szervezet szervezi, amelyet a Nyílt Társadalom támogat. Szintén külföldi sajtóhírek szerint azért a klímapolitikával próbálják megfogni többek között a fiatalokat, hogy így szipkázzák el kvázi az EP választás előtt a szavazatokat a bevándorlásellenesektől. Mi erről a véleménye?  

Jávor Benedek: 10 éve vagyok ebben a szakmában, de azért időnként tudnak sokkolni. Ez az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás, amivel foglalkozni kell. Emberek azért mennek ki az utcára, hogy a politikusok tegyék meg a szükséges lépéseket azért, hogy a ma fiatal generáció még emberhez méltóan tudjon élni. Erre maga idejön és arról dumál, hogy az Avaaz-t a Nyílt Társadalom Intézet finanszírozza, miközben a tüntetést nem ők szervezik, hanem a Fridays for Future. (…) Komolyan mondom, katasztrófa, siralmas, hogy itt tartunk, ezért ment tönkre körülöttünk a világ, mert 30 éve ilyen politikusok és ilyen újságírók egyszerűen hülyét csinálnak a társadalomból. De ennek vége, mert a fiatalok – nem a pártok, nem Soros György, nem a politikai mozgalmak vagy nem az európai intézmények  –  hanem a fiatalok, a tizen-, huszonévesek kimentek végre az utcára. Ott lesznek a Deák téren, ott lesznek Stockholmban és kiharcolják, hogy vessünk véget ennek az eszement hülyítésnek, ami itt zajlik.

Röviden: jó látni egy olyan politikust, aki képes összetett mondatokban, értelmesen kommunikálni. Jávor Benedek képes arra, amire a hazai politikusok jelentős része a mai napig képtelen: a kommunikációra. A riporter által feltett kérdés olyan szinten nevetséges, hogy azt akár egy boldogkarácsonnyal is elintézhette volna Jávor, de nem tette. Elmondta a tényeket, valós választ adott egy eszméletlenül kretén kérdésre, ami már eleve becsülendő. A minden mögött is Soros Györgyöt és a bevándorlást vizionáló kérdező vélhetően nem számított erre a válaszra, elszokhatott ugyanis attól, hogy vannak még épkézláb politikusok az ellenzék oldalán.

Az, amit Jávor Benedek elmondott a válaszában, tökéletes látlelete a mai magyar, és foltokban európai helyzetnek is. A társadalmat hülyének nézik a hatalmon lévő politikusok és az őket kiszolgáló lakájmédia. Ennek oka pedig a bármi áron való politikai haszonszerzés. Minden komoly témát elbagatellizálva, vagy a párbeszéd témáját önkényesen megváltoztatva, a saját paneleiket kezdik el ismételgetni. Így váltak az normális, demokratikus ország számára komoly témák viccé, nevetség vagy éppen gúnyolódás tárgyává. Jávornak akkor is igaza van, amikor azt mondja, ennek a dominanciának és néphülyítésnek a fiatalok vethetnek véget, akik még úgymond tisztán, politikai pártoktól függetlenül képviselik a saját és társaik érdekeit. Ők azok, akik az ország jövőjét jelentik, akik nélkül Magyarország jó eséllyel a történelem szemétdombjára kerül. Most még lehet, hogy „csak” a klímahelyzetre kívánják felhívni a figyelmet, de idővel talán egy olyan közösség tud kialakulni, amelynek tagjai egy élhető, demokratikusan működő Magyarországon akarnak majd élni. A fiatalok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt Orbán hatalmára, ezzel ő is pontosan tisztában van. Nem véletlen, hogy azonnal próbálnak fogást találni rajtuk, mint ahogy a szélsőjobb is rászállt az utóbbi időben Greta Thunbergre.

Ha viszonta elegen vannak a fiatalok ahhoz, hogy elérjék céljaikat, a politikusok nem tehetnek mást, mint alávetik magukat az emberek akaratának és változtatnak a dolgaikon. Az igény egyre nagyobb arra, hogy változtassunk az életmódunkon, különben nem marad mit továbbadni gyermekeinknek és unokáinknak sem. Magyarországon még ennél is súlyosabb a helyzet, itt a környzetrombolás mellett alapjogainkat is páros lábbal tiporja a vezetés. A fiatalok azonban megmozdultak. Lehet, hogy korai még az öröm, azonban megtették az első lépést, lássuk, innen merre vezet tovább az út.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.