NEHAZUGGY

Akinek rátaposnak a kicsi farkincájára, az őszintén szokott üvölteni

Swan Edgar | 2019. Május 23, Csütörtök | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan a végére érünk a harci jajveszékelésnek. Legalábbis ami az EP választásokat illeti, annak biztosan, hiszen vasárnap lezárul a kampány. Lesz persze helyette majd más, sőt, valószínűleg a mostaninál is hangosabb óbégatásra kell felkészülnünk. A Fidesz egy háborús párt, békeidőben tehetetlenek. Amikor tervezni és építeni kell, az nem az ő világuk. Sem a szellemi-szakmai hátterük nincs meg egy építő folyamathoz, sem a szándék nincs meg ahhoz, hogy az uniós támogatásokat ilyen célokra használják fel.

Háborúban az ember védekezik. Küzd a túlélésért, le akarja győzni, de legalább el akarja űzni az ellenséget, hogy békében élhessen. Olyankor nem számít más, senki nem azt nézi, hogy a csapatok főparancsnoka milyen autóval jár, mennyi pénzt rak zsebre a környezete, mikor hazudik kicsoda és mekkorát. Eltolódnak, áthelyeződnek a prioritások, más lesz az értékrend. Szőnyegbombázás idején senki nem foglalkozik azzal, hogy miért nincs színvonalasabb oktatás vagy egészségügyi ellátás, hiszen olyankor annak is örül, hogy legalább van valamilyen. Ilyen túlfeszített helyzetben az a király, aki rá tud mutatni az ellenségre és megmondja, pontosan mit kell tenniük a közkatonáknak a győzelem érdekében.

Orbán ebben verhetetlen. Feszültséget kelt, hergel, riogat, háborús rémeket fest az otthonok falára, majd felajánlja a segítségét. Ő és csakis ő, győzelmet hozhat. Képes kiűzni az ellenséget, képes biztonságot és békét hozni a sokat szenvedett népnek. Az ő vezetésével elérhetjük egyszer, hogy az ország és annak népe méltó helyére kerüljön és a világ a tisztelet, a megbecsülés hangján szóljon a rettenthetetlen, bölcs, előrelátó magyarokról.

Ez persze a legnagyobb hazugság Orbán összes ordas hazugsága közül. Ő soha nem fog békét hozni, hiszen békeidőben a hozzá hasonlók nem élnek meg. Békeidőben, amikor nem védekezni és támadni kell, amikor nem kell a pincébe rohanni, amikor nem kell a bokrok közül lesni az ellenséget, akkor megnyugszik az ember és feltűnnek neki olyan dolgok, melyek háborús körülmények között nem tűnnének fel. Kilenc éve háborúban élünk. Illetve jóval régebben. Amióta a Fidesz elveszítette a választást, azóta van harci helyzet. De ellenzékben még nem volt ekkora eszköztár Orbán kezében, nem fért hozzá az uniós forrásokhoz, sem a költségvetési pénzekhez. Most pedig hozzáfér és gátlástalanul használja is, ahogy gátlástalanul használja az összelopkodott-összevásárolt médiát. Kilenc éve ropognak a fegyverek, becsapódnak a bombák, támad az ellenség. Az IMF, Brüsszel, Soros, a migránsok, a civil szervezetek. Néhány éve már keresztényként is üldözve érezheti magát bárki. Élet-halál harc van, nem kérdés.

Látszik némi esély arra, hogy csituljon a fegyverropogás. Csak ehhez ki kell csavarni a játékpuskát a ragacsos kezekből. Egy dologban igaza van Orbán propagandájának. Másféle Unióra van szükség. A mostani tehetetlen a hazug nacionalizmussal, a szemforgató nemzetieskedéssel, a kereszténység mögé bújtatott uszítással és a korlátlan szabadrablással szemben. Az Uniónak változnia kell, különben a handabandázó tolvajok szétverik, kibelezik, elpusztítják. Az Uniónak meg kell erősödnie, hogy szembe tudjon szállni a megélhetési háborúzókkal és zsoldosaikkal. Ha az Unió meg akarja védeni az értékeit, érdekeit, akkor változnia kell. Az Unió értéke pedig az uniós polgár. Mindegyik. Ha szükséges, akár a tulajdon vezetőitől is meg kell óvni őket. Minket.

Orbánnak egyetlen vezérlő gondolata lehet, bár ezt – szemben a hülyécske dakota közmondásokkal és mostanában az azokat felváltó istenkedő lózungokkal – soha nem mondta ki. Ez a vezérgondolat így szól: szerelemben és háborúban mindent szabad. Szerelemről persze szó sincs, a háború azonban lételeme a rezsimnek. Orbán most éppen az EP választások ürügyén hergeli a híveit. A választások után lesz más, ami ellen hadba indul a szekta. Valójában annyira egetverően nagy jelentősége annak nincsen, hogy hány képviselőt, hány Szájert és Deutschot juttatnak be a fideszesek az EP-be. Az az álom, hogy a szélsőjobb lényegi szerephez tud jutni az EP-ben, szertefoszlani látszik. Akárhány képviselővel, de egy jelentéktelenség határán óbégató megélhetési szélsőjobbos csürhe nem fogja irányítani az Uniót.

Igen, az Uniónak változnia kell. Fel kell szívnia magát, a sarkára kell állnia. Változtatni kell a játékszabályokon. Az egyhangú szavazás arra jó, hogy két náci védeni tudja egymás seggét. Akár az 500 milliós közösség kárára is. Ezt el kell törölni a francba, többségi szavazás kell. Az uniós ügyészség ne lehetőség, hanem kötelezettség legyen. Ha történetesen Magyarország nettó befizető lenne és mondjuk Németország nem, de az ország vezetői és azok családtagjai hónapok alatt milliárdosodnának meg, Orbánék üvöltenének a leghangosabban, hogy rajtunk élősködnek. Egyszerűen meg kell védeni a közösség pénzét a tolvajoktól, az élősködőktől. 500 millió polgár érdeke áll szemben néhány ezer parazita érdekével. Uniós ügyészség kell, nemzetközi nyomozás, vagyonelkobzás, börtön. Pont. Aki lop, lakoljon.

Sokkal erősebb felügyelet kell a közös értékek védelmében. Nem ejnyebejnye, hanem konkrét eszközök. Amelyik tagországban diktatúrát építget valamelyik kis pöcs, ott be kell avatkozni. Persze nem az Unió feladata – és ne is legyen az – leváltani, de az Unió feladata megvédeni a polgárait és azok pénzét. Ahol nem átlátható a források felhasználása, ahol egyenesen arra használja valaki a forrásokat, hogy a saját diktatúráját építgesse belőle, ott el kell venni a forrásokat a kormánytól. Nemzetközi szervek döntsenek a pályázatokról, ők felügyeljék a források elosztását és felhasználását. Nem túl bonyolult.

Azt sem lenne baj kideríteni, hogy a migránshadak ellen hergelő magyar kormány kiket engedett be az országba. Egyetlen év leforgása alatt több mint 110 000 migráns kapott magyar letelepedési engedélyt és persze nem háború elől menekülőkről van szó, hanem olyanokról, akik meg tudták vásárolni a Rogán-kötvényt. Kik ezek az emberek? Fontosabb kérdés: kiket szabadított rá Európára a magyar kormány? Az sem mellékes, hogy mennyit buktak ezen a magyar adófizetők.

És igen, közös határvédelem kell, kontrollált migráció kell. Migráció mindig volt, van és lesz is. A tagországok némelyikében felhúzott, néhány kilométeres szögesdrót nem állítja meg, csupán más országok felé tereli az embereket. Még azelőtt kell megállítani és ellenőrizni őket, mielőtt bejutnának. És közösen kell eldöntenünk, ki jöhet, mert hasznára lesz a közösségnek vagy mert valóban védelemre szorul és ki nem jöhet. A klímavédelem pedig nem Soros György agyszüleménye, hanem az egész bolygót veszélyeztető folyamat elleni valódi küzdelem.

Ha jól látom, van hajlandóság az Unióban az ilyenféle változtatásokra. Az EP választások után ezekre fognak ráfordulni Orbánék. De akkor már legalább nem kamu-ordibálás lesz, hanem valódi, szívbéli. Ugyanis akinek rátaposnak a kicsi farkincájára, az őszintén szokott üvölteni és nyüszíteni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!