Szeptember 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vízió

Születésnap.

Felvirradt hát ez a nap is. Korán kelt, még mindenki aludt. Kiment a kertbe, ami már nem volt ugyan a régi, de még mindig nyílt benne egy-két virág, néhány fát, bokrot is meghagytak, csak úgy…

Leült a teraszon hagyott székébe, jól esett elábrándoznia a hajnali csendben. Ma van a hatvanötödik születésnapja. Visszagondol az elmúlt évekre: a fiatalságára, az utazásokra, a házasságára, a gyerekekre. Tartalmas, szép élete volt. Egészen addig, amíg nem bukkant fel “Ő”.

Alacsony, nagy fejű, köpcös fiatalember volt. Nem volt jóképű, még csak jóvágású sem. Előnytelen külsejét tolakodó, erőszakos, ellentmondást nem tűrő viselkedésével próbálta ellensúlyozni. Sikeresen. Előbb a családjába tolakodott be barátságot színlelve, majd az életüket is megkeserítette, mikor feleségül vette az egyik lányát… A kis köpcös törpéből hamarosan befolyásos, nagy hatalmú ember lett. Ez rányomta bélyegét az otthoni hangulatra is, feleségét az alkoholizmusba és mély depresszióba kergette, de vele és férjével mindig udvarias, majdnem kedves volt.

Nem is értette, hogy miért. Így teltek az évek. Közben megözvegyült, de ott maradt a régi házban a lányával és vejével, aki töretlen karrierje folytán szinte már mindenható volt… és akkor meghozta a törvényt: mivel az ország túlnépesedett és már nem tudja eltartani az idős embereket, a hatvanöt évet betöltötteket elaltatják. Szépen, kíméletesen, mondhatni “ünnepélyes keretek között”. Állítólag boldogan, mosolyogva mennek el…

Ma ő is sorra kerül. Veje tartalmas programot szervezett számára, családi vacsora lesz egy nagyon előkelő étteremben. Az utolsó vacsora… Felmerült benne, hogy akár meg is szökhetne, vannak barátai más államokban, ahol még élhetne pár évet. De nem. Itt marad. Minden ide köti ebbe a gépiessé, embertelenné, lélektelenné vált országba, amelyet valamikor annyira szeretett.

Mire este megérkezett érte a busz, már elkészült: még egyszer megnézte magát a tükörben, lesimította a legszebb ruháját, megigazította a haját, kis parfümöt is szórt magára, majd felszállt. Igazat mondtak: boldog volt. Végre vége ennek az életnek már alig nevezhető állapotnak. A busz elindult. Csak ült az ablaknál és már nem nézett vissza…

– Sumner Locke Elliott ausztráliai származású író 1975-ben írta az Elmenőben című könyvét, mely félreérthetetlenül a máról szól: a jólét és a szervezettség mögött rejlő kietlenség, szeretetlenség, embertelenség, röviden: az elidegenedés – a ma valósága…

Bármilyen hasonlóság a fent leírtak és a mai magyar valóság között pusztán a véletlen (?) műve .

“A nyugdíjasok felélik a jövőnket.” Bertha László, 888.hu. 2016. …

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS