December 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Azt sem értik, hogy az Unió tudná őket kihúzni a szarból meg a büdös kínai cipőből

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Üzentek ezek Brüsszelnek. Megint. Most azt, amit mindig. Kűggyétekapénzt! Sok pénzt. Amúgy meg rohadjatok meg és ne ugassatok bele abba, hogy mennyit lopunk. Mert annyit lopunk, amennyit akarunk. Ez egy ilyen fasza ország, itt mindent lehet. Nekünk mindent lehet, a drága szavazók úgyis mellettünk állnak. Mert idióta barmok, de ezt nem mondjuk meg nekik. Meg azt sem, hogy kiröhögjük őket, miközben számolgatjuk a milliárdjainkat. Ezek mindent beszopnak, mert szeretik, ha hülyék lehetnek.

Most járjuk az országot, mert kampány van, ilyenkor tovább kell hazudozni a haszonállatoknak. Megyünk és ezek örülnek, meg vannak hatódva, hogy kezet fogunk néhány koszossal. Csillogó szemmel nézik, ahogy felvonulunk a luxusautókkal, testőrökkel és az sem jut el az agyukig, hogy az egész kurva falujuk nem ér annyit, mint a csillogó verdák sora és a gorillák fizetése. Jönnek az olcsó, kínai cipőikben, az adományba kapott ruháikban és vidáman szavaznak arra, hogy elüldözzük, kinyírjuk azokat a civil szervezeteket, akik viszik nekik a ruhát, az ételt. Aztán meg csak lesnek, hogy nincs ruha, nincs cipő, nincs kaja. Akkor csak annyit kell tenni, hogy elmondjuk nekik: Soros tehet arról, hogy nincs. És bazdmeg, ezek azt is elhiszik! És megint ránk szavaznak, mert ennyire idióták.

Jó hely ez, nekünk való királyság. Nem kell ezeknek Európa. Lófaszt. Kétezer éves kereszténység kell, nem internet. Meg büszkeség kell, magyarságtudat. A kínai cipőben büdösödnek, a német meg holland bálásruhában érzik magukat nagymagyarnak. És ezek megvédenek minket, mert azt sem tudják, mi merre van, szarnak is rá, csak ne jöjjenek a migránsok, akikről szintén fingjuk nincs, kicsodák. Nem olvasnak, nem beszélnek semmilyen nyelven, legfeljebb magyarul pár szót. De öntudatosak, mint a kurvaélet, mert mi elmondtuk nekik, hogy többet érnek, mint bárki más. Vakarják az árokpartot éhbérért és nem is akarnak mást az élettől, mert az már a legszuperebb luxus, ha kapnak közmunkát.

Elhitettük velük, hogy jól élnek és ezek baszod, elhitték! Harcolnak az Unió ellen, mi meg röhögünk, mert azt sem értik, hogy az Unió tudná őket kihúzni a szarból meg a büdös kínai cipőből. Fingjuk sincs róla, hogy lehetne normális életük, rendes munkahelyük rendes fizetéssel, normális ruhájuk, lakásuk, ételük. Fel nem érik ésszel, hogy nem kellene így élniük, mert már régen sokkal jobban is élhetnének, ha nem lopjuk el a pénzt, hanem fejlesztünk belőle. Például az ő falujukat. De minek, amikor ezek örülnek a stadionoknak, ahová a büdös életben nem jutnak el, mert se pénzük buszjegyre, se plánehogy belépőjegyre? Közben meg itt törik ki a lábukat a kátyús földúton a sötétben. Ezek még annak is baromira tudnak örülni, hogy megvédtük őket a Sorostól. Inkább nem kell a faluba bolt, se iskola, se orvos, se semmi, csak a Soros ide ne költözzön.

Annyira hülyék, hogy esküszöm, néha már megszánjuk őket. Ahogy jönnek a tintaceruzával meghúzott szemöldökű, lenőtt hajú nők, meg a negyvenévesen vénembernek látszó férfiak az olcsó, hitelből vett ócska autóikkal – ők a jómódú középosztály! – és örülnek, hogy leereszkedtünk közéjük. A jobbágyok meg köszönik az Erzsébet-utalványt, kezet csókolnak a közmunkáért, de főleg azt köszönik, hogy megvédtük őket. Az mindennél fontosabb, a megvédés. Ezek így boldogok. Nem akarnak ezek tanulni, nem kell nekik demokrácia – az főleg nem -, csak a biztonság. Azt pedig megkapják tőlünk. Ide nem jönnek a migránsok – mi a francnak is jönnének? Azok jobb életre vágynak, nem szarabbra -, de nem jön a kultúra, a tudás, a fejlődés sem. Ők meg nem mennek sehová, mert amúgy sem telik rá, de nem is akarnak, mert itt biztonságos. A tisztelendőúr is megmondta, az újság is megírta, a tévében is mondták, szóval így van. Pont.

Hogy sokan elmennek az országból? Menjenek. Azokkal úgyis csak a baj lenne. Menjenek a picsába, ne itt hőzöngejenek. Mi maradunk. Örökre. Utánunk majd a gyerekeink fognak uralkodni. Nekik már könnyebb dolguk lesz, nem kell elhülyíteniük a jobbágyokat. Eleve hülyének születnek, de ha nem is, mire 16 évesen megkapják az első közmunkát, már nem lesz nekik tovább. Ott fognak megrohadni a nyomorban, ahová születtek. Bármeddig is élnek – na, sokáig nem fognak azért -, eszükbe sem jut, hogy máshogy is lehetne. Ránk fognak szavazni, minket fognak támogatni, megvédenek mindentől és csillogó szemmel nyújtják a retkes kezüket, amikor négyévente leereszkedünk közéjük a fényes kíséretünkkel. Boldogok lesznek, hogy megérinthetik a milliós öltönyünk szegélyét, büszkék lesznek az évente cserélt autóinkra és hálás szívvel köszönnek mindent. Az ócska kínai cipőjükben, a harminc éve divatjamúlt öltönyeikben, a lenőtt hajukkal, a kétszáz forintos körömlakk alatt gombásodó körmükkel boldogok lesznek, mert most sem jöttek a migránsok.

Sokan elmentek az országból? Mi nem fogunk soha a büdös életben. Ameddig a jobbágy a cipőjét sem tudja négyévente cserélni, mi meg évente az autónkat, mi a faszért mennénk el? Hiszen azt akarják, hogy maradjunk. Ők akarják. Mi meg maradunk. Ilyen jó dolgunk sehol nem lenne. Maradunk és maradnak a gyerekeink, az unokáink is és majd rájuk száll ez a különleges, bátor, okos, szabadságszerető ország. A hülyék országa.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.