NEHAZUGGY

A magyarországi magyarok mikor kerülnek sorra?

Lázár Gergő | 2019. Május 20, Hétfő | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyar Leventének, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának neve ismét előkerült nemrégiben, amikor is bejelentette, hogy a magyar állam – tehát mi, mindannyian – újabb közel 100 milliárd! forinttal fogja támogatni az erdélyi gazdákat. Az Erdélyi Gazdaságfejlesztési Program keretében érkezik majd a támogatás a határon túlra, amely gazdánként legfeljebb 15 ezer eurót jelent. Ezek a pénzek az államtitkár szerint fontosak ahhoz, hogy Európa erős maradjon, azáltal, hogy a térség országai fejlődnek. Magyar szerint a gazdaságfejlesztési programok addig működhetnek, ameddig Magyarországnak nemzeti kormánya van, ezért a Magyar Narancs beszámolója szerint az EP választáson a megfelelő oldalra való voksolás fontosságára hívta fel a figyelmet. Vagyis röviden annyi történt, hogy a magyarok adóforintjain ismételten csak határon túli szavazatokat kíván vásárolni a kormány.

Hogy miért a környező országok egészségügyét, oktatási rendszerét és mezőgazdaságát támogatja a magyar kormány a hazai helyett, az érhetetlen. Vagyis természetesen nem az, de borzasztóan visszataszító. Magyarországon ugyanis továbbra is borzalmas mind az oktatás, mind pedig az egészségügy helyzete, a magyarok adóiból mégis a határon túli térségek felemelkedését támogatják. Románia, Szlovákia, esetleg Ukrajna kormánya mikor támogatta utoljára a magyar embereket? Mikor épültek kórházak, stadionok, iskolák, vagy utak a külföldi országok adófizetőinek pénzéből? Mert én ilyenre nem emlékszem, bármennyire is erősen gondolkodom.

Orbán a magyarok pénzének külföldön történő elköltéséhez soha nem kért felhatalmazást. Soha nem írt ki népszavazást arról, hogy támogassuk-e százmilliárdokkal Románia, vagy Szlovákia gazdaságát. Hiszen végső soron pontosan ez történik. Attól még, hogy nemzeti mázba csomagolják, ugyanúgy a külföldi országok gazdaságát segíti. Elég csak feltenni azt az egyszerű kérdést: miért fontosabb a magyar kormánynak a Romániában élő gazdák megsegítése, mint a Magyarországon élőké? Itthon ugyanis nem kapnak közel 100 milliárd forintot a gazdák arra, hogy fejleszthessenek. De hozzájuk hasonlóan nem kapnak semmit az egészségügyi dolgozók, tanárok, tűzoltók és rendőrök sem. Ők ugyan az ország határain belül élnek, mégis úgy tűnik, hogy az ő megsegítésük már nem nemzeti érdek.

Orbán álma, a nagy Magyarország nem fog létrejönni. Bármennyire is szeretné, azt még az ő nagysága sem képes összekapcsolni. Ölhet tehát annyi adófizetői pénzt a tervébe, amennyit csak akar, annak soha nem lesz egy újraegyesült Magyarország a következménye. A határon túliak megsegítésével alapvetően semmi baj nincs, azonban akkor, amikor a határon belül is magyarok százezrei küzdenek a mindennapokkal, át kellene gondolni a prioritásokat. Az ember is csak akkor ad kölcsön, ha valóban megteheti, nem pedig akkor, amikor még saját magára sincsen pénze. Márpedig az ország helyzete nem olyan kiemelkedő, hogy Norvégia példáját követve más nemzetek gazdaságait segítsük meg. Ha már annyira szavazatokat akar vásárolni Orbán, miért nem dolgozik azon, hogy a határon belül élő szavazók rá voksoljanak? Miért nem támogat olyan fejlesztéseket, amelyek valóban fontosak az emberek számára? Miért nem próbál hazai szavazatokat “vásárolni” azzal, hogy kórházakat újít fel, iskolákat és egyetemet támogat, esetleg utakat épít?

A magyar adófizetők pénze nem a saját, hanem mások életének megkönnyítésére megy el, ami elfogadhatatlan. Emberek milliói adóznak ma Magyarországon azért, hogy azért cserébe rosszabbak legyenek az utak, az iskolák és kórházak. Épülnek viszont senkinek sem kellő stadionok és értelmetlen beruházások, amelytől semelyikünk élete nem válik jobbá. Adót pedig jó esetben azért szokás beszedni, hogy abból egy ország működését és fejlesztését lehessen finanszírozni. Ez Magyarországon egészen máshogy működik. Azért adózunk, hogy a romániai, ukrán, szlovák, vagy épp szerb magyaroknak jobb legyen. Nekünk maradnak a kátyús utak, a lerohadt kórházak és iskolák és csak álmodhatunk arról, hogy templomok és stadionok helyett egyszer végre valami olyat is építenek ebben az országban, amire valódi igény van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!