November 18,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Védelmezők – első rész

Olyan sokan akarnak manapság a védelmezőim lenni, hogy többen vannak már, mint a nővérek a magyar kórházakban. Vagy a tanárok a magyar iskolákban. Vagy a tisztességes emberek a magyar közéletben. (Tisztelet a kivételnek, mint mindig.)

És már olyan nagyon unom, hogy ezt kell hallgatnom! Tudom, nem kötelező odafigyelni, akár a homokba is dughatom a fejem, vagy forró ólmot önthetek a fülembe – valahogy ezek közül egyik megoldás sem az enyém. Egyszer valaki azt mondta, ha meg akarsz küzdeni az ellenfeleddel, ismerned kell a módszereit. Én igyekszem megismerni, amennyire a gyomrom engedi. Mert hányás közben nem tudok ismerkedni, most még nem. A szemléletbeli ellenfeleim (már akinek van közülük bármilyen szemlélete sajátzseb-mantrán kívül)  módszerei viszont leginkább semmi mást nem jelentenek, mint hazugságot, mások lejáratását,  saját mellük döngetését – leöntve a hon- és egyéb védelem mézes mázával. Ami nagy adagban konkrétan hányingert vált ki, és úgy látom, nem csak nálam.

Nekiálltam egy kicsit kutakodni a múltban, mert úgy rémlett, hangzottak már el hasonló nagy lózungok, sokféle sehonnai bitang embertől, és a cselekedeteiket megőrizték a „pártatlan” történelem-írók. (Ki tudja, a mai magyar valóság ki által és hogyan lesz megörökítve? Mit fog tudni a ma történéseiről, például az unokám?)

Valamiért elsőnek Néró, római császár jutott eszembe. Persze, semmilyen hasonlatosság a mai elmebeteg politikusokhoz nem véletlen, róluk ugrott be elsőnek a neve. Nérónak a saját költészete volt a mániája, és ha valaki nem ájult el a verseitől, az csúnyán végezte. A sportokat is szerette, még Olimpiai játékokon is indult. Ahol egyedüli résztvevőként megnyerte a kocsihajtást. Ismerős? – kérdezné Hofi, a maga utánozhatatlan hangsúlyával. Na jó, ma pályázatokon kell indulni. Egyedül, császári bohócként – és tuti a nyerés.

Visszatérek a védelmezésre. Néró császár idejében is sok volt a gond. Nem csak a mindennapi orgiák, a féktelen dorbézolás – ismerős? -, Seneca költő meggyilkoltatása, a nem segget nyalók likvidálása – még egy új szekta is felütötte a fejét. A keresztényeké. Akiktől Nérónak meg kellett védelmeznie Rómát, így egyszerűen felgyújtatta a várost. Miután nem tudjuk pontosan, ekkorra mennyire volt beszámítható, ami talán soha nem volt, tételezzük fel, hogy valójában csak „a nyomornegyedeket akarta megszüntetni, melyek elcsúfították a város képét”. Háááát…..

Leégett a Római Birodalom fővárosának nagy része, i.u. 64 júliusában. Mindeközben – Cassius Dio szerint – Néró császár színpadi öltözékben, a lángokban gyönyörkedve, saját eposzát szavalta, amelynek „Trója kirablása” volt a címe.

Megvédte Rómát a keresztényektől. Az áldozatok között volt Péter apostol is.

Ma Szent Péter bazilikája a Vatikán központja, a mai Róma leglátogatottabb és egyben a kereszténység legszentebb helye. Sikerült a városnak túlélnie a saját nagy védelmezőjét, bár rettenetes áron.

És akkor most nekünk mennyit kell várnunk, hogy túléljük az új, önjelölt védelmezőket?

Folyt. köv…

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.