Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Gyomorrontás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mielőtt nekilát az asztalon összegyűlt, kibontatlan borítékhalmaz felnyitásához, gyorsan bekap egy tablettát. Elkeseredetten állapítja meg, hogy már csak hat szem maradt a dobozban. Ezt még be kell osztania a következő négy hétre. Lehetetlen, de muszáj. Sokba kerül… Vár egy negyed órát, amíg hatni kezd a szer, amíg a mellkasa bal oldalát szorongató nyomás kissé megenyhül.

Hozzálát ahhoz, amitől már szinte betegesen retteg: fel kell adnia a számlákat. Sorban kibontja a borítékokat, először szolgáltató szerint, majd a lejárt fizetési határidők szerint csoportosítja a sárga cédulákat. A felszólító, kikapcsolással fenyegető dörgedelmeket összetépi, egy külön zacskóba rakja, mehet a tűzbe. Úgysem tudja egy összegben kifizetni a felhalmozott hátralékokat…. A legrégebbi számlákat előre sorolja, majd szépen összeadja. Ha nem vette volna be a nyugtatót, a végösszegtől valószínűleg szívrohamot kapott volna. Így csak lezsibbad. Megint számol: úgy kell gazdálkodnia, hogy megmaradjon legalább ötvenezer forint. Ebből kell kettejüknek élni egy hónapig. Alig több, mint napi ezer forint. Az elmúlt évek alatt nagy rutinra tett szert abban, hogyan lehet a semmiből élni… Figyelemmel kíséri, hol akciós a csirke farhát, a levescsont, darált hús. Ha szerencséje van, néha, egy hónapban egyszer még leárazott csirkecombot is tud venni… Az sem vidítja fel, hogy nagyon sok embernek még ennyire sem telik…

Néha elgondolkodik, hogy meddig bírja még ezt a sivár életet. Állandóan retteg, nehogy elromoljon valami, nehogy beteg legyen, mert semmiféle váratlan kiadásra nincs pénze. Már felélték a kevéske tartalékukat, eladták a családi ékszereket… úgysincs hová felvenni. Hová is mennének? A buszjegy is sokba kerül. Már nincs mit eladni…

Fiatal korában sokszor elnézte az idősebb kollégáit, főnökeit: autóval, márkás ruhákban, cipőkben jártak, drága órákat, ékszereket hordtak, minden évben külföldön nyaraltak. Nem irigyelte őket, mert arra gondolt, hogy ha majd ő is annyi idős lesz, ő is megengedheti magának ezeket a kiadásokat. Most pont annyi idős… Háta mögött a ledolgozott évekkel mára ez jutott neki: az állandó aggódás, az infarktus közeli állapot, az álmatlan éjszakák és a nyugtató tabletták luxusa.

Feladja a csekkeket, majd kezében a bevásárló cédulával elindul, hogy beszerezze a létfontosságú dolgokat, hiszen már minden kifogyott… mint mindig. A boltban, miközben leveszi a polcokról a holmikat, lázas fejszámolásba kezd, nehogy túllépje a keretet: kenyér, tej, zsír, tojás, mosószerek, akciós hús, leárazott, fonnyadt zöldségek, meg ami még feltétlenül kell…

Este kimerülten fekszik le, szinte azonnal elalszik. Utoljára még azt kívánja, hogy legalább szépet álmodjon: kifizetett csekkeket, mínuszok nélküli bankszámlát, egy hét nyaralást, egy nyugodt, normális életet…

A Nagy Ember verejtékben fürödve ébred, szokás szerint megfeküdte a gyomrát a tegnap esti vacsora, de hát nem tudott ellenállni a szarvaspörköltnek. Utána meg az a pár osztriga… Elég hülye összeállítás, pedig az asszony figyelmeztette, hogy nem lesz jó vége, mégsem tudott ellenállni. Már az agyára megy az örökös sirámaival…. De lehet, hogy a vörösbor után nem kellett volna meginnia az a két pohár viszkit…. Megint baromságokat álmodott: kifizetetlen csekkek meg csirkefarhát! Micsoda marhaság! Hát nincs neki elég gondja? Délelőtt a befektetőkkel kell tárgyalnia, később a vállalkozásait kellene gatyába ráznia. Nincs mese, el kell bocsátani egy csomó naplopót…

Délutánra halálosan kimerült a tárgyalásoktól, az egyeztetésektől, alig várta, hogy megszabaduljon végre a sok hablatyolótól. Csoda, hogy kibírta… de sebaj, nagy nap a mai! A Főnök megoldja minden búját-baját, gondját. Már épp ideje! Annyit dolgozott, gürizett neki, hogy az a legkevesebb, hogy megduplázza a “járandóságát”. Nem fog belerokkanni, ha kiutalja neki azt a havi öt millát. A többi csatlósa kevesebb ráfordítással is többet akaszt le. Most legalább lazíthat egy kicsit a gyeplőn, az asszonyt is ki tudja engesztelni valami kis csecsebecsével… Talán még fialtatni is tudja a plusz pénzt, hiszen sose lehet tudni, mit hoz a jövő…

A Nagy Ember este fáradtan, de a jól megérdemelt jutalom tudatával elégedetten ül le vacsorázni. Reméli, hogy az asszony ma valami könnyű, kímélő menüt szervíroztat fel, nem szeretne megint hülyeségeket álmodni…

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.