Július 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pap import Afrikából

Nagyszerű hír érkezett a papok világából. Most nem arra gondolok, hogy Ferenc pápa bejelentette, minden papnak és apácának ezentúl kötelessége jelezni az egyház felé, ha szexuális visszaélésről, vagy annak eltussolásáról van tudomása. Ez persze még nem oldja meg a problémát – továbbra is érthetetlen számomra, hogy miért nem a rendőrség felé jelentik –, mégis talán egy lépés a jó irányba. Talán. De visszatérve a papok világába: a HVG eheti száma azzal foglalkozik, hogy Magyarországra több száz Afrikából és Ázsiából származó pap érkezett, ugyanis egyszerűen kifogytunk belőlük idehaza. Úgy tűnik, a legkeresztényebb keresztény országban akkora az igény, hogy paphiány alakult ki. Lássuk, pontosabban miről van szó:

Már közel kétszáz missziós pap érkezett Magyarországra, több mint a harmaduk “egzotikus” területekről: Vietnamból, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Nigériából, Kenyából, Kongóból. Az “importpapokra” azért van szükség, mert kevés a magyar katolikus lelkipásztor és az utánpótlás sem áll jól. Azért, hogy az egyház lefedje az ország területét papokkal, egyre gyakrabban kell külföldről misszonáriusokat hívni. Sok magyar templomban hangzik el akcentussal elmondott, szótárral írt magyar szentbeszéd.

Nagyszerű, nem? Úgy érkeznek papok külföldről, hogy a kormány retorikája szerint Magyarország a magyaroké. Gond azonban egy szál sem, hiszen mint azt a HVG kérdésére az egyik pap elmondta, nem érti az országot beterítő plakátokat, ezért azzal nincs is semmi gondja, meg amúgy is, véleménye szerint a magyarok nyitottak. Utóbbit persze borzasztó jó lenne elhinni, azonban elég gyorsan megtapasztalhatjuk ennek ellenkezőjét, ha véletlenül a tűző napsütéstől/esőtől védve fejünket, egy kendőt használunk. Rögtön mocskos migránssá válunk, akinek nincs helye ebben az országban, hiszen az csakis az idegengyűlölők és rassziszták otthona. Ez persze nem így van, sajnálatos módon azonban ők a leghangosabb szószólói nemzetünknek.

Természetesen a külföldi papokkal az égvilágon semmi baj nincsen – noha meg kell hogy mondjam, vicces lehet, ahogy egy Google-fordítóval magyarított Biblia részletet olvas fel egy kongói pap Szörcsőmöcsöge templomában az ott egybegyűlt nyugdíjasok számára –, azonban nem kicsit visszás ez akkor, amikor a kormány politikája szerint Magyarország a magyaroké. Mocskos migránsoznak, de ha valamiért szükségük  van rájuk, akkor nem restek hazánkba invitálni őket.

Azt már csak mellékesen kérdezném meg, hogy ha olyan iszonyatosan keresztény állam vagyunk és mindenki bőszen templomba jár, mégis miért nincsen több pap az országban? Na nem azért mert nekem hiányoznának, de ha valóban ekkora igény van rájuk, feltételezem, hogy elegen kellene lenniük ahhoz, hogy betöltsék a pozíciókat. Az tehát, hogy importra szorulunk ezügyben (is), vélhetően annak a jele, hogy a fene sem akar ma már pap lenni, vagy pedig annak, hogy hivatásos papok is vannak jócskán abban a több százezres tömegben, akik üldözött keresztényekként az utóbbi években elmenekültek az országból.

A paphiány persze nem újkeletű dolog és nem is vagyunk ezzel egyedül, hiszen szinte egész Nyugat-Európában problémát okoz a hiányuk, ehhez Magyarország most csak csatlakozott. A kontinens nugyati felén – illetve Afrikát és Ázsiát kivéve mindenhol – a hívők száma jócskán megcsappant, aminek több oka is lehet. Ezek közül az egyik, talán legjelentősebb magyarázat, a katolikus egyház eltussolt szexuális visszaéléseinek rendkívül magas száma. Ez a betegség már évszázadok óta sújtja az egyházat, megoldás mégsem született ezidáig, bár az kérdés, hogy valaha is volt-e erre igény. Az egyház nem tudja lemosni magáról azt a szennyet, amelyet az elmúlt évtizedekben, papok százai világszerte elkövettek gyermekek ezreivel szemben. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy az emberek nehezen bíznak meg az egyházban és annak bármely képviselőjében.

Ma már nem jelent olyan kiváltságot papnak lenni, mint volt az évtizedekkel, akár évszázadokkal korábban. Jócskán eljárt felettük az idő, és egyre kevesebb embernek van igénye arra, hogy egy könyv alapján mondják meg neki, mi helyes és mi nem. Az emberek egyházba vetett hite a feljett országokban kezd egyre inkább kiveszni. A világ változik, ezt érdemes lenne elfogadni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS