Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Indokolatlan jókedv

Lássuk be, pesszimista nép vagyunk. Nem kicsit. Nagyon. Meg is van rá minden okunk, legalábbis sokaknak. Persze mi csak a közvetlen környezetünkről tudjuk, hogy ki miért van a bányabéka feneke alatt. De ez épp elég… Nyilván máshol is így van ez.

Nézzünk csak körül a saját portánk körül: idő előtt megöregedett, mellőzött, a sok évnyi munka után megrokkant, méltatlan helyzetbe került, jobb sorsra érdemes emberek; jövőtlen, munka és család nélküli, kilátástalan helyzetben lévő fiatalok; tönkrement házasságok, kapcsolatok; kallódó gyerekek, hétvégi apukák; irdatlan terheket viselő, egyedülálló nők; magukra maradt idős, beteg emberek; anyagi gondok, megoldhatatlan problémák alatt görnyedő, életerős férfiak és nők… Szélsőséges és kevésbé szélsőséges, de gondokkal teli életek.

Ilyenkor, nyár közeledtével, mikor optimális esetben mindenkinek a nyaralásokon, utazásokon kellene, hogy járjon az esze, ez a letargikus, depressziós hangulat még jobban eluralkodik rajtunk. Nézegetjük az utazási ajánlatokat, az ismerőseink által kiposztolt, tengerparton, hegyekben, wellness szállókban, koktélbárokban, városnézéseken készült, boldogságtól és elégedettségtől sugárzó képeket… és bizony irigykedünk. Mert mi nem engedhetjük meg magunknak. Az sem vigasztal, hogy sokan mások sem.

De itt van nekünk az internet, a fészbuk, ahol rengeteg, “szívet és lelket melengető”, “bölcsességet és megnyugvást” nyújtó, “örök igazságokat” rejtő, nyugalomra és türelemre, megértésre és belenyugvásra intő idézetre akadhatunk. (A szerzői és személyiségi jogok miatt nem nevezzük meg az alkotókat. Nélkülük is van elég bajunk…) Szóval böngészgetünk, néha sírdogálunk, de kicsit megnyugszunk. Néhány percre.

De kipróbáltuk-e már, hogy egy apró szívesség, segítség, néhány jó szó, amivel másnak örömet szerzünk, milyen hatással bír világvége hangulatunkra? Mikor egy idős vagy korlátozott embert átkísérünk az út túloldalára, vagy segítünk neki hazacipelni a nehéz szatyrot; amikor a pénztárnál előreengedünk egy kisgyerekes anyukát a sorban; amikor egy régen látott ismerőst örömmel üdvözlünk, és megjegyezzük, milyen jól néz ki; amikor együtt örülünk mások sikerének, szerencséjének… vagy csak meghallgatjuk a mondanivalóját, esetleg egy-két tanácsot adunk neki, felkínáljuk a segítségünket…

Apró dolgok ezek. De örömet szerzünk vele másoknak, és magunknak is. Igaz, hogy ettől nem lesz több pénzünk, nem oldódnak meg a gondjaink, nem nyílnak távlatok… csak észrevétlenül, “indokolatlanul” jó kedvünk lesz. Legalább egy napra. De holnap is nap lesz, újra kezdhetjük… Egy próbát megér… Higgyük el, csodálatos érzés!

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS