November 18,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mióta az öltözködési kultúra közvetítési ára a leányzó saját lábára esve a Vuitton ridikülbe pattant

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Lesötétítés

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Jaj de jó helye van kendnek! Ott virul a felvilágosodásban, minket meg itten napról napra egyre jobban lesötétítenek. Ráadásul halmozottan sötétek, akik ezt csinálják velünk. Aki meg pénzért se sötétül, annak meg annyi!

De haladjunk sorjában. Ez a hétvége a ballagóké volt. Ezt azért ne tessék szó szerint érteni, mert csak a különböző iskolák végzős növendékei ballagtak és ez azért nem akkora létszám, a sok össze-vissza rohangáló szülőhöz, rokonhoz, no meg a virágárusokhoz, lufisokhoz és az eseményre rátelepült egyéb seftelők tömegéhez viszonyítva. Persze, ha a parkolóhelyet kereső autók iskolák körüli kóválygását is beszámítjuk a ballagók közé, akkor mégse túlzó az elnevezés, bár a nagyi szerint pedánsabb lenne a kódorgás, kullogás, vagy bóklászás. Csak zsenánt.

Hanem a főműsor, a ballagás! Kezdjük a jó hírrel, mert a mindennapi szokásos rosszból annyira kilóg. A nekünk jó, neki megélhetési szempontból necces a tata szerint. Hol is kezdjem. Szóval torkig vagyunk imádsággal nap, mint nap. Önfeláldozásból az egyik lízingelt unokáját nézni a tatával elmentünk az imádságos gimibe, mert a családból kettőnknek be van dresszírozva a katolikus tesi forgatókönyv (térdel, feláll, leül, térdel, feláll, leül, stb.). Kibírjuk. Hát tessék elképzelni semmi torna, migránsozás, Sorosozás nem volt! Komolyan. Az esperes úr – ha már ott vagyunk – minket is megáldott a többi bámészkodóval egyetemben, nem csak az Isten kegyelmére kiszolgáltatott diákokat, de az semmi! Tudja kend miről beszélt? Igazságosságról és szeretetről! Hazafelé menet a tata nem győzte a szegény pap bácsit sajnálni, mert ezért a szövegért az a legkevesebb, hogy egy hétig morzsolt kukoricán térdepeltetik a sekrestye leghidegebb sarkába, és közben teljes hangerővel nyomja a fülébe magnóról a világméretű politikus bűnsegédje, hogy kiket kell gondolkodás nélkül gyűlölnie annak, aki főfoglalkozásban európai keresztény magyar.   

Nos, ennyi volt a sikerélmény. De ez se felhőtlen, képletesen mondva. A pap bácsi a kétes jövője miatt a sorstársunk lett, és ennek a lebukásnak jóérzésű ember nem örül. A tata azt mondta, hogy ez az ország már csak ilyen. Itt ha valaki komolyan veszi a hivatását, akkor az előbb-utóbb beledöglik a tisztességébe Zyklon-B gáz nélkül is.

Egyébként az időjárás sem volt felhőtlen. Cipeltük az esernyőt. Minden ünnepség a vészforgatókönyv ismertetéssel kezdődött az udvaron. Csak utána jött a himnusz. Minden ballagás tök egyforma (már csak ezért se érdemes megbukni, fárasztó). A hangosítás mindenütt válogatottan pocsék, mindenkinek lánykórus felvételen van meg a szózat, és ránézésre is szembeötlő volt a csicsa, a kivagyiság. Mondta is a tata, hogy a tánc- és illemtan órákon régen az öltözettel kapcsolatos elvárásokról is szó esett, de mióta az öltözködési kultúra közvetítési ára is a leányzó saját lábára esve a Vuitton ridiküljébe pattant, a közvilágítás elsötétítését meg a nem közszereplő közpénznyelő vő végzi, azóta: no problem! A kiskosztümre vett csipkekombiné a menő, birgeli csizmával és kívül hordott sérvkötővel!

A sötét panaszáradatom ezután jönne. Eddig ez csak olyan kis satírozás a margón kívül, ha tudja kend egyáltalán, hogy mi a satírozás meg a margó. Mert a fő téma a május 1! Bizony!

Tudni illik kendnek, hogy a sok pénzéhes demokrata folyamatos megtérése után idén a május 1 is rekatolizált! Úgy ám! Kamionnyi perselyes járat viszi az adófizetők pénzét a pártszolgálatra szegődött papoknak és a többi hétpontos propagandistának. Ott a nagy dohány, és még virslire, meg sörre se adnak a közpénzből a népnek.

Mind megy a betyárkasszába, onnan a várnegyedbe, onnan az úriszabók kreálta, szabványon kívüli méretű óriás zsebekbe, hogy legyen miből dagonyázni a politikának aposztrofált trágyalében, majd a helytartó által felfújt luftballonba foggal, körömmel kapaszkodva, lavírozva ellibegni a frissen kitalált múltba. Bizony!

Nekem ez a repkedés nem ügy. De az egyik ballagásról hazafelé menet, a vonaton egy bácsi cefetül kiakadva szidta „ezeket”. Én nem tudtam, kik azok az „ezek”. De a bácsi tutira képben volt a május elseje témában! Ez biztos. Nem tudtam mindent megjegyezni, mert izgalmában nagyon hadart, de a tata mondta, hogy a Wikipédián majd megnézi kend. Csak a lényeget írjam meg kendnek. Tehát az a lényeg, hogy a bácsi azon akadt ki, hogy „ezek” azt hazudják, hogy a XII.Pius pápa által 1955-ben ünneppé nyilvánított május 1-et a kommunisták ellopták 1890-ben. Érti? Előre ellopták! És 1886–ban Chicagóban nem volt sztrájk, tüntetés, sortűz és a hülye proliknak soha eszükbe nem jutott 8 órás munkaidőt követelni! Sőt örültek, hogy dolgozhattak, azt ünnepelték, hogy van munkájuk, no meg a Szent József nevű nevelőszülő ácsot.

Ezen még csak felkapta a vizet. Azon akadt ki igazán, hogy nincs ebben a rohadt országban egy normális ember, aki szólna nekik, hogy „Nemán Pintyőkéim! Munkás-parasztszármazású, KISZ által delegált, ingyen diplomás értelmiségünk! Már megint szemellenző csere volt? De miért pont az értelmet takarjátok el az euró milliárdokkal?”  

A bácsi szerint mindenki lapít, bólogat „ezeknek”. Leszállás közben, még a lépcsőről is visszaszólt nekünk, hogy mi is itt tátjuk a szánkat tétlenül!

Na, mit szól? Hivatalból sötétítenek, maszekban lebarnítanak. Mi lesz még itt? Reméljük legalább kend marad a világoson.

Bütyökfalva, 2019. május 6.

Mirtill

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.