NEHAZUGGY

Kocsis NER-társ jól látja. Alighanem meg is tapsolhatjuk ezért a meglepően őszinte elszólásért

Molnár Bálint | 2019. Május 4, Szombat | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem mondom, hogy nem majdnem mindennek a legalja, amikor az összetrombitált leginkább szépkorú (by Tállai Benzinárcsökkentő András), ökölbe szorult agyú rajongótábor legnagyobb gyönyörűségére Deutsch Ennyike Bulika Tamás – Kocsis Nembuzeráns Máté szerelmes tekintete által kísérve – Svédország elszudániasodásáról tart tüzes-harcos EP-kampány agymosást, mert de. Az, hogy egy zsinórban harmadszor kétharmaddal kormányzó pártnak ötödik éve semmi más mondanivalója nincs a közönségének, mint hogy hogyan erőszakolja szét a kultúrájukat, a kereszténységüket és a végbelüket az Európát fenyegető migránsinvázió, önmagában is tragikus. Ennél csak az tragikusabb, ami a minapi józsefvárosi fideszes lakossági fórumon elhagyta az említett két fiatal demokrata uszító szólamoktól görcsbe rándult szájberendezését:

A politika ne akarjon lapot szerkeszteni, a szerkesztőség pedig ne akarjon politizálni. (Deutsch)
Az elmúlt tíz év „sikertelensége miatt” a „baloldali és liberális politikusok újságírósat, az újságírók pedig politikusosat” játszanak. Ennek jele, hogy Tordai Bence és Szél Bernadett a parlamentben Facebook-interjúkat készítenek kormánypárti képviselőkkel, ezalatt pedig a „HVG, az Index és a 444 politikát igyekszik csinálni”. „Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleknek, nem Kunhalmi Ágnest”; a sport és a politika folyamatos háború, amely az ellenfelek legyőzéséről szól. (Kocsis)

Nem mondom, hogy meg vagyok rökönyödve, mert nem, bár mivel van hely még bőven a magma alatt, tekintsük ezt az állampárt részéről egy újabb sikeres alámerülési mutatványnak az elszabadult illiberalizmus bűzös mocsarában. Ízlelgessük egy kicsit ezt a gyönyörű ívet, ami 2018. szeptember 11-étől ezeknek a kijelentéseknek az elhangzásáig leírt Orbán és bandája.

Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk

– mondá a felcsúti Strasbourgban, amikor a fejére olvasták a magyar jogállam kinyírásában szerzett elévülhetetlen bűneit, és akkor még nem is sejtettük, hogy a távolban felvihog a 22%-os baloldali médiatúlsúly által gúzsba kötött, KESMÁ-ba oltott jobboldali morális fölény. Ehhez képest május 2-án hangosan és érthetően belebasszák a pofánkba, hogy nekik nem az ellenzéki pártok a politikai ellenfeleik, ők háborúban állnak a sajtóval, nekik a még a Rogán propagandaláncára rá nem kötött, fel nem számolt, földbe nem döngölt sajtó az ellenségük.

Csak szólni kívánok a jegyzőkönyvet és kórdokumentumot készítőknek, hogy ez is egy vastagbetűs pillanat a Fidesz kormányzásának történetében. Az a Kocsis Máté, akinek emberei teljes testtömegükkel kisajátították az 52 ezer példányban terjesztett ingyenes józsefvárosi önkormányzati lapot, amely lap csak és kizárólag Kocsis Máté véleményét hajlandó leközölni az EP-választásokkal kapcsolatban, szégyenérzet nélkül kijelenti az EP-választási kampány hevében összetapsolt nyugdíjas teadélutánon, hogy ebben a tetves félázsiai demokráciában a kormány hivatalosan is az ellenőrzésén, a cenzúráján, a pártutasításain kívül eső médiát tartja a legfőbb ellenségének.

Tudom, hogy ennek alapján legfeljebb a hozzám hasonló elvetemülteknek jut eszébe feltenni a kérdést: ha a Fidesz nem tartja ellenfélnek Kunhalmi Ágnest (ergo az MSZP-t és társait sem), akkor mi magyarázza azt, hogy röpke 24 óra alatt 1 millió forintot tapsoltak el arra, hogy felvilágosítsák a híveiket a magyarországi patkányhelyzet Bangónétól eredeztethető állapotáról. Mindegy is, hiszen Orbán legendásan hírhedtté avanzsált, soha nem vetemedés ügyben előadott hazugságából is csak annyi következik, hogy akkor azokat hallgattatják el, akikkel ők nem értenek egyet.

Természetesen nehéz idők várnának a pártpropaganda utasítására csaholó, szerkesztőségeknek csúfolt alattvaló kontingensekre, ha tegnaptól a politika hirtelen nem akarna lapot szerkeszteni és közpénzmilliárdokból fenntartani, de nyilván Deutsch nem érzi a szánalmasságát annak a kijelentésnek, amit lányos zavarában és nagyotmondási kényszerében engedett kiszabadulni fogai kerítésén. Ez is elfér a többi mellett, szó se róla, nem hiszem, hogy Bayer a szívéhez kapott, hogy mi lesz, ha a Fidesz már nem akarja havi milliókért az ő szájába adni azt, amit Orbánnak egyelőre még nem lehet teljesen nyíltan kimondania.

Ebben a beismerő vallomással felérő fröcsögésben azért szerintem van valami előremutató: a NER-elvtársak belátták, hogy hosszú távon a valóságnál nincs nagyobb ellenségük. Mert az ejnyebejnyéző, önmagát magas labdákkal szeletelő, a nyilvánosság jelentős részéhez sajtótákékoztatókon toppantgató, majd minden hónapban a kasszához fáradó ellenzékkel (tisztelet a mindenkori kivételeknek!) valóban nem ügy leszámolni egy mindenféle tekintetben egyenlőtlen, igencsak a Fidesz irányába lejtő pályán, azonban a mindent átszövő kormányzati korrupciót és az abban gyökerező illiberális jogtiprásokat felgöngyölítő sajtóval szemben egy idő után nem lesz elég az, hogy a lakájmédiának van gondosan félretett közpénze a szakmányban hazudozás miatt elveszített sajtóperek büntetési tételeinek kiperkálására. Kocsis NER-társ jól látja a dolgot, szerintem meg is köszönhetjük neki ezt a meglepően őszinte röfögést és azt, hogy Deutsch kollégával ilyen nagy becsben tartják Freud mestert, aki időnként ilyen módon könyököl ki a pofájukon.

Szerintem jó tudni, hogy a populáció nevében kérdéseket feltevő, a populáció szereptévesztett szolgáinak mocskos ügyleteit feltáró, a hatalom transzparens működését rendeltetése okán számon kérő médiát újból és újból fenyegető ellenségként kezelő kétharmados állampárt ezekkel a kijelentésekkel alátámasztja azt, amit eddig is tudtunk és amit foggal-körömmel tagadni szoktak. Az, hogy az Európai Unió egyik tagállamában a 2010 óta megszakítás nélkül regnáló állampárt oda jutott, hogy nem a politikai ellenfeleit, hanem a sajtót kívánja legyőzni, minőségi/minőségtelenségi ugrás még 2018 szeptemberéhez képest is.

Ha így folytatják, a legközelebbi őszinteségi roham már ennél is meglepőbb tanulságokkal szolgál majd. Egyszerű ez. Mindenki ellenség itt, aki a háromszavas csatakiáltásokkal telebaszkodott plakátokon kívül bármi mást el tud olvasni és sőtpláne: értelmezni is képes. Egyre szűkül azoknak a köre, akik valamiért még nem avanzsáltak ellenséggé. Csak sajnos hiába verték láncra – a politika ne akarjon lapot szerkeszteni kezdetű nóta dallamára – a sajtó 78%-át, van egy szaturációs pontja annak, ahol a propagandával még eredményesen lehet küzdeni a valóság, a tények, a jóérzés és a józan ész ellen. Hogy már nem érzik cikinek sem, hogy hangosan tagadják a demokrácia alapvetéseit, az talán nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy ennyire nyíltan vállalják, hogy lételemük az ellenségeskedés, a háború és a gyűlölet. Márpedig nem én találtam ki, hogy állandó háborúban nem lehet építkezni, csak rombolni, úgyhogy megint körbeértünk. Akinek a valóság, a tisztesség, a becsület az ellensége, az időnként akaratlanul is kénytelen arra vetemedni, hogy igazat mondjon. Csak így tovább, jó lesz ez, NER-társak!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!