Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Izabella története /Luca ajtaja 12

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már írtam egy számomra kedves témáról, de megfeledkeztem arról, hogy leírjam, kinek adnám a nyereményemet.

Ezt majd a végén jelzem, mert nem azért írok, hogy nyerjek (na jó azért nem lenne rossz), hanem kifejezetten Luca emlékére szeretnék valamit átadni.

Szóval Izabella.

Izabella a nevem 2,5 éves vagyok, koromhoz képest kicsi, de impulzív.  Egy jó kis családban találtam meg a helyem apával, anyával, két nagy fiú tesóval és Odinnal aki a föld kerekség legszebb kutyája. Mármint nekem persze, mert lehet másnak csak egy kutya. Ő a legjobb barátom és játszótársam.

Amióta itt lakom már híztam valamennyit és már nem fázom állandóan. Vannak barátaim akikkel jókat játszunk. Van saját ágyam, már sokkal több ételfélét megeszek, mint azelőtt, korábban bizalmatlan voltam a finomságokkal, inkább csak kenyeret ettem volna.

Van kis testi hibám, ami miatt nem tudok valami szépen enni, rágni, ugyanis az alsó állkapcsom kissé előre áll de ez senkit nem zavar új családomban. Sokat sétálunk, jókat eszünk és jókat játszunk mi így együtt. Szigorúan ki kell menni esőben, hóban, napsütésben mert kell a friss levegő, nemcsak nekem.

Sokszor kimegyünk vidékre a mamához is, ott egész nap lehet bandázni az udvaron.

Anya és apa nagyon szeretnek, bár időnként szigorúak velem, mert tudok rosszat csinálni pl.: amikor kiszedtem az eperpalántákat nem örültek, de ígérem: lassan megtanulom, mit szabad és mit nem.  

Nem volt ez ám mindig így ! Tudjátok volt egy előző életem, de már alig emlékszem rá…

Rémlik valami távoli, elmosódott sírás vagy inkább nyüszítés, gomolygó, kis testek, éhség, hideg, szűk mozgástér, ütésre emelt kezek….

Azután kedves emberek elvittek, megfürdettek, etettek, játszottak velem, de nem maradhattam ott örökké, otthont kellett találjanak nekem. Így aztán ide kerültem, ahol most már jól vagyok köszönöm.

Bizonyára sejtitek, hogy Izabella nem egy gyerek hanem egy kutya. Így sem szívderítő a története. A Facebookon volt kitéve a fotója és a sorsa, de mivel nagyon érzékeny vagyok az állatkínzós témákra nem mindig tudom elolvasni ezeket. Én is láttam a képet talán még én mutattam a férjemnek, hogy nem fogadjuk örökbe ?  Persze csak félkomolyan, hiszen már van egy kutyánk, de a férjem elhozta a tudtom nélkül. Nem kötözködtem, Izabella azonnal levett a lábamról. A lelketlen állat akitől megmentették nem táplálta, csontsovány volt, ki volt kötözve egy oszlophoz, semmi zsír nem volt a kis testén, szinte feleakkora, mint amekkorának lennie kell. Staffordshire terrier létére fel kellett öltöztetni, mert alig volt fedőszőre. Ráadásul előre álló állkapcsa miatt tilos lett volna tenyészteni, de a szerencsétlen, éretlen kiskutyát ki tudja hányszor fedeztették a cicijei úgy lógtak, mint a zacskók. Most már majdnem visszahúzódtak teljesen. Mi már viszonylag jól táplálva kaptuk, de így sem volt szívderítő látvány.

Így talált új otthonra Izabella és így lett nekünk a nyugodt, okos kutyánk mellé egy kis szertelen, neveletlen de nagyon szeretnivaló kiskutyánk.

A nyereményemet pedig a Morpheus állatmenhelynek ajánlanám fel. Tőlük hoztuk el Izát, ők sokat tesznek a szerencsétlen sorsú állatokért.

Hát ennyi!

Ő itt Izabella:

Dinnyés Zsanett

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.