Békésen ülünk a gép előtt, olvasgatunk ezt meg azt. Aztán jön Ő. A légy. Több száz köbméternyi légtér állna rendelkezésére, de nem, neki mi kellünk. Mindig ide száll. A kezünkre. Hessegetjük, csapkodjuk, de valahogy mindig megmenekül.
Teszünk-veszünk a lakásban, és megint… Csapkodás, hessegetés, mindhiába. Hűséges alkat (legalább ő…. 😀 ). Kicsit idegesek leszünk, mert nem szeretjük. Vannak persze társai is, de úgy tűnik, Ő az alfa hím, minket csak Ő tisztelhet meg. Valahogy nem tudunk örülni ennek a megtiszteltetésnek. Még nincs szúnyoghálónk, az ablakok ennek ellenére -természetesen- tárva-nyitva, mert szeretjük a jó vidéki levegőt. Tűrünk egy darabig… még mindig tűrünk… aztán megint csapkodunk ide-oda, persze soha nem találjuk el. Nincs mese, cselekednünk kell: irány a bolt, beszerzünk néhány légypapírt. Baromi gusztustalan, de még mindig jobb, mint telefújni a lakást mindenféle vegyszerrel, főként, hogy Maszat cicát nem szeretnénk kiirtani néhány nyomorult légy miatt.
Felhelyezzük a csapdákat, és várunk. Megérkeznek az első kuncsaftok, szépen ott is maradnak a ragacson. Csak Ő, az az egy nem…. meg egy-két dörzsöltebb kollégája…
Újfent a gép előtt ülünk, olvasgatunk ezt-azt. Mert mostanra az internet lett a napi sajtó. Ő megint itt kereng körülöttünk, Őt is érdeklik az események… Nem vagyunk ugyan mindenevők, de sok minden érdekel. Kattintgatunk hol ide, hol oda: megverték, kitüntették, megint megnyert egy pályázatot, elutazott, találkozott, szakított, átszabatta, leszívatta, kivasaltatta, hazudott, beszédet mondott, sikerként könyvelte el, kikérte magának, kioktatta, megint megnyerte, megint jók vagyunk, gyarapodott, mi vagyunk a Föld szívcsakrája, meg a császár f@szán a bokréta…. Ahogy szörfözgetünk az oldalakon, a hírekben valahogy mindig felbukkan egy másik “légy”, egy másik Ő… Őt sem lehet lecsapni, agyonütni, elhessegetni… Mindenhol ott van, elpusztíthatatlan, elűzhetetlen, kikerülhetetlen …. mert Ő a Legyek Ura…
Legyek… Hofi egyik története jut eszembe: Mikor Jézus a keresztfán haldoklott, a vérző sebeire legyek szálltak. Az egyik őr – akiben még volt némi emberség – megpróbálta elhessegetni a dögöket, mire Jézus így szólt: – Hagyjad fiam, csak éhesebbek jönnek…
Azért csak meg kellene próbálni… Nem?
Sági Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.