NEHAZUGGY

Magánügy?

Molnár Bálint | 2019. Április 27, Szombat | 18:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A saját tulajdonában lévő azonnali.hu-n és a fideszes propagandamédián kívül (a PestiSrácokat leszámítva) a magyar sajtó fennmaradó 22%-a (78%-os morális jobboldali túlsúly-fölény, ugye) többé-kevésbé kiemelt hírként számolt be arról, hogy Ungár Péter, az LMP politikusa nyíltan felvállalta homoszexualitását.

Személyes érintettségem van az üggyel kapcsolatban

– nyilatkozta az LMP országgyűlési képviselője a Magyar Hangnak, amikor a homoszexualitásról kérdezték. A pénteken megjelent lapszámban hosszú interjú olvasható Ungárral, az interjú mintegy kétharmada a homoszexualitásról szól, aminek apropóját az adja, hogy a politikus a múlt héten a melegjogokról vitázott Dúró Dórával a HírTv-ben, amit a pártállam szócsöve ezzel a címmel hirdetett: Ungár kontra Dúró a terjedő homoszexuális propagandáról.

A 24.hu ezt követően megkérdezte Ungártól, hogy akkor ez egy coming out volt-e, amire azt válaszolta:

Igen, meleg vagyok.

Máig gondolkodtam azon, hogy kell-e nekünk erről valamit gondolni, de miután rossz szokásomhoz híven beleolvastam az interneten magát gátlástalanul elengedő magyar emberek (köztük a megbízható szolgálatot teljesítő pártállami trollkommandóval) fröcsögéseibe, arra jutottam, hogy igen, kell. Nem azért, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy jön majd a kioktatás, miszerint ennél sokkal fontosabb kérdések marják a nemzet testét, minek rágom a gittet, meg magánügy, ki nem szarja le. Tisztában vagyok vele. Én igen.

Ez az ország nem csak azért van elbaszva, mert amikor a pofájába tolod, hogy meglopják, hogy átverik, hogy hülyének nézik, hogy hazudnak neki, akkor jól felháborodik, hogy dehá’ ezt mindenki tuggya, meg különben mindenki is lop, és külön Gyurcsány is lopott, de mutassak már rá, hogy mégis ki lenne az, akit követni lehetne a szellemi elcsökevényesedés éjsötét sivatagában, és azt mér’ nem mongya meg senki, hogy merre nyílik az ajtó, hogyan kellene felelős állampolgárként viselkedni. Hanem azért is, mert amikor meg arról beszél valaki, hogy itt többek között azért van olyan sötét és csend és (agy)halál, mert a fejekben és a keblekben dúl az intolerancia, a másik ember magánügyeibe való beletaposási kényszer, a mások életformáján, meggyőződésein, érzésein páros lábbal ugráló szellemi nyomor, akkor az is gumicsont. Ez:

A nemi identitásod a te dolgod, a fene sem kíváncsi rá
Az egész ország tudja csak rád kell nézni!
A korcsok akarják meghatározni a „NORMÁT”!
Nagyon helyes hogy ez az elfajzott kappan nem szaporodik tovább !
semmi gáz, végbélben még nem fogant gyermek…
gyomorforgató! hogy ezek akarják sarkából kiforgatni a világot, mert nem tudják elfogadni a normális emberek életét!
Minek ezzel dicsekedni kérem ,látjuk,nem vagyunk hülyék,látjuk,halljuk hova tartozik !
Az ,hogy betegségben szenvedsz, az a magánügyed! Ha nyomorult vagy , hát nyomorult!!!!!
Magànügy.Ha nem akar ezzel politikai előnyt, akkor miért osztotta meg ezt velünk.Mi sem taglaljuk,hogy milyen az identitásunk.
azt nem kell bejelenteni mert az első perctől agogy megláttam tudtam . Vagy provokálni akar,
Ki a fenét érdekel Ungár P. és a „melegsége”. Tőlem azt dug amit akar…. Most ez a divat, „Bejelentette”…. Mert ő egy bátor ember. Vagy így akar több elismeréshez jutni? Szomorú dicsőség, vagy inkább nevetséges.
Eddig is tudta mindenki ,csak engem nem érdekel míg a szobádban éled ki a hajlamaidat ,de az már zavar ,hogy a parlamentbe vagy!
Addig magán ügy , mig ezt nem propagálja ! Ha viszont reklámot csap a homoszexualitásnak akkor igen is bünt követ el , a kérdés csak az lehet, mi ennek a következménye .

Hát ezért kell beszélni Ungár Péter coming out-járól. Emiatt a dúlt kebellel, tömött sorokban magánügyező, majd a vessző után de kötőszóval folytatott gusztustalan sárdobálás miatt. Azért, mert ebben az elmaradott, sötét középkorban ez ma még mindig hír. Mert a rendszerváltás óta politikusok, civil szervezetek, közéleti személyiségek, vezető véleményformálók és seggnyaló propagandisták (tisztelet a mindenkori kivételeknek) mindent megtettek azért, és most még elvetemültebb módon tesznek meg mindent azért, hogy emberek szexuális irányultsága téma lehessen. Hogy ki kit szeret, kivel érzi boldognak magát, kivel képzeli el a jövőjét, kit tisztel feltéltel nélkül annyira, hogy rábízza az életét. Mert harcos amazonok, nemzetmentő szélhámosok és vérben forgó szemű bayergajdicssemjének okádják az epét olyan emberekre, akiknek ezt dobta a gép. Hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Eltűrik őket, mint száraz kutyaszart az árok partján. Ugyanazok, akik a papi pedofília fölött nagyvonalúan eltartják a kisujjukat, de meleglobbiznak, patkányoznak, elmebetegeznek, nem normálisoznak és attól rettegnek megélhetésileg, hogy ez a kereszténységet fenyegető pusztító betegség cseppfertőzés útján terjed, és a szakállas bácsik megrontják a vérkeresztényfehérmagyarfideszkádéenpés családok kiskorú gyermekeit. Mert ez a divat, mert ők ezt élvezik, és mert ránk akarják kényszeríteni.

A fenti, undorba csomagolt gyalázkodás-cunami, a bayergajdicssemjének munkásságából merítő fröcsögések közös nevezője az az arcpirító ostobaság, amivel jobb helyeken nem mellett döngetnek, hanem szégyenükben elbújnak a világ elől. Hogy melegnek lenni ennyit jelent, és semmi többet: férfiként seggbebaszni egy másik férfit. Holott melegnek lenni, mint ahogy heteroszexuálisnak, egyáltalán emberi lénynek lenni kurvára nem erről és pláne nem ennyiről szól. Hanem arról is, hogy teljes értékű életet élhet az ember, hogy nem köpik le az utcán, az étteremben, a színházban, ha kézenfogja a párját, hogy nem válik ócska gúnyolódás tárgyává, hogy nem hajtják el a kórházból, amikor az élettársa állapotáról érdeklődik, a hivatalból, amikor ügyet intézne a másik helyett, és egyáltalán nem kell bujkálni, hazudozni, egy életen át szégyenkezni azért, mert mi van ha kiderül? Mert most ez van. És az van, hogy széles társadalmi megrökönyödést és megvetést eredményez az, hogy valaki más, mint aminek a fideszkeresztény vallási állampropaganda szerint (amire a migránspropagandához hasonlóan nem csupán a fideszes rajongók vevők) lenni illik. És ha más, akkor rendben van ítélkezni felette, alacsonyabbrendűnek, kártékonynak, legfeljebb megtűrendőnek, de lehetőleg eltaposandónak tekinteni.

Hogy ez mennyire így van, azt Ungár története is bizonyítja: a fenti ábra szerint őt sem védi meg a családi háttere, a társadalmi státusza és az, hogy kicsoda az anyukája. Akkor sem, ha az egyéb körülmények között fröcsögve utálkozó fideszes médiagólem ezúttal tartózkodott attól, hogy a NER egyik legbiztosabb alappillérének számító Schmidt Mária fiát beledöngölje a buzikat (buzeránsokat by Kocsis Máté) megillető morális keresztény trágyába. Nem is kellett. A közönség, akinek évtizedek óta muzsikálnak, magától is tudja, hogy az ilyeneknek nincs kegyelem. Szegény Schmidt Máriát sajnálják, hogy micsoda istencsapása lehet ez neki, nem tehet róla, borzasztó. Pedig Schmidt Máriát nem kell sajnálni. Nem őt kell sajnálni. Emberesen kivette a részét abból, hogy ez az ország ilyen sötét, primitív fekete lyukként létezik, és még büszke is rá. Egy hónapja, amikor az egyik blogbejegyzésében nekiment a fél világnak Orbán védelmében, Merkel kancellárnak ezt hányta a szemére:

… frakciójával nemcsak megszavaztatta, de egyenesen kezdeményezte is a homoszexuálisok házasságának engedélyezését, ami lássuk be, egy állítólagosan keresztény párt esetében elég unikálisnak tűnik.

Mert egy keresztény párt arról ismerszik meg, hogy a többségre hivatkozva a keveseket megfosztja valamitől, a keveseknek megtiltja mindazt, amitől ugyanolyan teljes jogú tagjai lehetnek a társadalomnak, mint a magát egészségesnek gondoló többség. Mert ha a kevesek nem köthetnek házasságot, akkor a keresztények boldogabbak lesznek? Hát nem. Schmidt Mária akármeddig forghathatja a szemét, a fia akkor is meleg, és ő semmit nem tud tenni ellene. Egy dolgot tehet: ugyanúgy szereti, mintha nem lenne meleg, és legalább néha a tükör előtt, amikor senki nem látja, elgondolkodik azon, hogy micsoda terhet pakolt rá és a falmelléki megnyilatkozásaival mekkora károkat okozott neki és ennek a társadalomnak már eddig is.

De ez legyen az ő baja. Ennél sokkal fontosabb, hogy mindeközben mi történik az Ungár Péterhez hasonló nem Ungár Péterekkel. Akiknek a lelkük, az életük megy tönkre, akik visszafordíthatatlanül sérülnek a napi megaláztatásoktól, az alantas, otromba viccektől, mert a hatalom és a tányérnyalói azt sulykolják, hogy ez választás kérdése, valamiféle betegség, de legalábbis divat, amit csakazértis követnek, ami fertőz, ami mindenkinek az egyéni döntése. Egy lófaszt.

Ezért tartom fontosnak Ungár nyilatkozatát (ami nem egy öncélú bejelentés volt és nem is dicsekvés) és bár szinte semmi nincs, amiben egyetértenék vele, ezért a bátor, elegáns nyilatkozatért becsülöm. Nem sumákolta el a választ, hanem beleállt, és ezzel remélhetőleg sokan másoknak is példát mutat. Mert lehet, hogy nem az én életemben, de talán egyszer a világnak ezen a felén is eljutunk odáig, hogy nem lesz hírértéke annak, hogy ki kit szeret, és senkit nem lehet meghurcolni, megalázni és bántani csak azért, mert nőként a nőkhöz, férfiként a férfiakhoz vonzódik. Majd akkor, amikor senki nem döngeti azzal a mellét, hogy őt nem érdekli, hogy X vagy Y homokos, de otthon a négy fal között buziskodjon, majd akkor lesz magánügy. Addig nem lehet magánügy, hogy a társadalmi előítéletek, a kormányzatilag táplált erkölcsi mocsok hány ember életét töri derékba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!