Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Itt is vagyok, ott is vagyok, vajon hol is vagyok?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Európa két (majdnem) végpontján választások zajlanak áprilisban. Ukrajnában túl vannak rajta, Spanyolországban most vasárnap este kell majd szembesülni az eredményekkel. Nem jósolok semmit és az érzéseimet is megtartom magamnak. (DE a választások után nem ússzátok meg, hogy ne írjak minderről.) Tegnap este a spanyol állami televízió és a kereskedelmi csatornák egy része is élő adásban közvetítették a négy, a kormányzásra legesélyesebb párt elnökeinek vitáját. A sok egyéb pártot nem hívták meg, így hál’ Istennek, a szélsőjobbos VOX elnökét sem. Itt egy ilyen TV-vita annyira érdekel mindenkit, hogy ma még a kalauz is azzal viccelődött, mennyire elnyűtt volt az Alkotmánynak az a példánya, amelyikből az egyik jelölt sokat idézett. (Megjegyzem: szerintem teljesen jól tette. Felhívta a figyelmet ugyanis arra, hogy a 40 éve létező Alkotmány milyen sok paragrafusa vár arra, hogy be legyen tartva…) Szóval, itt egy ilyen esemény majdnem olyan, mint egy jó focimeccs, amiből tényleg nincs hiány. Vagyis a zemberek összegyűlnek, kivetítők előtt és együtt szurkolnak, szitkozódnak, örülnek vagy éppen  pfújolják a szónokokat.

Ezeken szeretek ott lenni, így tegnap este is nagyobb társasággal beültünk egy sok kivetítős helyre. Szerencsére előre foglaltunk asztalt – az este 10 órakor induló közvetítést már órákkal előbb letelepedtek megnézni sokan, nyolckor egy gombostű is helyet kellett volna hogy keressen magának. A szomszédok, akik 3-4 összetolt asztalnál ültek, egyetemisták voltak. Hallottuk, amint egy helyi lap tudósítója kérdezgeti őket, a legfontosabb kérdés az volt, mit várnak a vitától. Felkaptam a fejem, amikor egy srác azt mondta: Ember, ma 40 százalék nem tudja, kire fog – ha fog egyáltalán – szavazni vasárnap. Hát hogyne érdekelne, mi fogja ezeket a csökött agyúakat befolyásolni?! Ez csak a kirakat, mi tudjuk, kire szavazunk. De ezt ma sokan fogják nézni (mint kiderült, cca 7 millió ember), hát hogy a fenébe ne lenne fontos? Azt várjuk a vitától, hogy kimutassák a foguk fehérjét! És most jön a lényeg – egy másik asztaltól odaszólt egy úr, és kerek-perec kijelentette: – Nem fogunk bohócokra szavazni. Nem vagyunk ukránok.

Olyan volt a szitu, hogy nem tudtam megállni, és visszakérdeztem, mire gondol. Kifejtette, hogy az ukránok egy bohócot választottak meg, 73 százalékos többséggel, na, ő és az ő nemzedéke ebből a sötétségből nem kér. Megkérdeztem, mit tud Zelenszkijről – kiderült, hogy semmit. Egy humorista nem lehet elnök. A politika komoly dolog. Itt kitört az általános vita, ami a spanyolokra annyira jellemző – mindenki egyszerre beszél, senki nem figyel a másikra. Nem érvek hangzanak el, hanem személyeskedés, egészen odáig, hogy te idióta, nem hallod, amit mondok? (Hogyan is hallhatná, amikor ötvenen beszélnek körülötte egyszerre…) Nem nyughattam, az asztaltársaimat kérdeztem, mit tudnak Zelenszkijről, programjáról, bármit Ukrajnáról. A legkorrektebb válasz az volt, hogy az egy eléggé nagy ország, és valószínűleg Európában van. A Krím Putyin által való lenyúlása egyetlen embernek rémlett, de ő sem tudta megmondani, mi is ezzel a baj. „Nekem mindegy, kié.”

És Tibet-Kína? – kérdeztem (Van, amikor nem tudok leállni, tudom, pedig jobb lenne.) Na, az nem érdekelt – senkit. Csak azt szeretném ezzel ecsetelni, hogy egy kontinensen élve sem tudunk sokat egymásról – mert beszippant minket a napi taposómalom, a félreinformálás, a tudatlanság vagy a teljes érdektelenség.  Pedig – szerintem – nagyon nem mindegy sem az, ami Ukrajnában lett, sem az, ami Spanyolországban lesz jövő hétfőtől. Persze, lehet nagyszerű kerítésünk mögött naponta azon riadozni, hány nagymamát akarnak megerőszakolni azok a migránsok, akik nagy ívben elkerülik Magyarországot. Mondjuk, magától senki sem riadozna, mert életében nem látott még angol vagy skót embert sem, vagy bármilyen külföldit, nemhogy migránst.  Csak hergelni kell hazugságokkal az ostobákat és működik minden, mint a pinty. (Na jó, a pinty énekel, méghozzá szépen.) Lehet beszélni a kereszténység értékeinek védelméről – csak tudni kellene azokról valamit. Utálatot és félelmet keltve mások iránt – tényleg nagyonkeresztény?  Persze, hogy nem az. Mint ahogy semmilyen köze nincs a kereszténység bármilyen védelméhez. Saját hatalom megvédéséhez van köze. Ezer százalékban.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.