Szeptember 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az éhezők viadala

Most, amikor ezt az írást képernyőre vetem, még van néhány órájuk az „ellenzéki” pártoknak, hogy bejelentsék az EP választáson induló jelöltjeik nevét a Nemzeti Választási Bizottságnak. Az NVB eddig hét listát vett nyilvántartásba. Ebből hatot feleslegesen, szerintem! A választást május 26-án tartják – szándékosan nem „tartjuk”-at írok -, és én preexit poll megmondom, mi lesz.  

Röviden: semmi.

Hosszabban: marad minden a régiben.

Részletesebben: A Fidesz toronymagasan nyeri az EP választást, természetesen az „ellenzék” hangos méltatlankodásától kísérve. A Fidesz ezek után ismét nélkülözhetetlen lesz az EU legnagyobb pártcsaládjában, ahol hirtelen más szemüvegen keresztül néznek majd a Vezérre, mert hát az nem lehet véletlen, hogy…, meg, ha a magyar nép így gondolja, akkor mi nem büntethetünk egy országot…, de főképpen magunkat nem akarjuk.

A színpadon, a bambuló európai polgárok előtt talán még egy ideig eljátszanak a gondolattal, hogy „mi lenne, ha a Vezért és csapatát mégis letérdepeltetnék a sarokba szórt kukoricára”, de hamarosan elvetik az ötletet (nem a kukoricát). A színfalak mögött akkorra már rég megegyeztek. (Persze csak akkor, ha a Fidesz úgy dönt, hogy méltóztatik az EPP tagja maradni és nem alakít egy új formációt, elsősorban lengyel és olasz barátaival.) A Vezér pedig nem változtat semmit, mivel ő ilyen. Ezért Vezér. A változtatás egyébként sem indokolt, hiszen az eredmények őt igazolták. Továbbra is ócsárolja EU-t, mert el kell hitetni a hívekkel, hogy minden mai és főleg leendő bajunk forrása a gaz brüsszeli bürokrácia, és eközben itthon még jobban megerősödik.

Ezek után így vág neki az „ellenzék” az önkormányzati választásoknak, amitől a megváltást remélik. Majd akkor, ott összefognak, egyként lépnek fel a Vezér hadai ellen, és akkor aztán semmi sem menti meg őket a „feltámadástól”. Majd a helybéli, az „otthoni kormányzatokban”, ott veszik át a hatalmat, mert az emberek ott majd el tudják felelősséggel dönteni, hogy kik kellenek nekik. Akkor aztán ott, a városokban meg a falvakban elzavarják a Fideszt. Mer’ hát nem olyan ördöngösség ez, hisz’ ott volt a hódmezővásárhelyi eset is, emlékeztek, a Márki-Zay? „Naugye”!

Nekem speciel fogalmam sincs, hogy mindezt milyen logika, vagy tapasztalat alapján „törpölték” ki, merthogy mind a logika, mind a tapasztalat ellene szól ezeknek a várakozásoknak.

Kezdjük a tapasztalattal, az egyszerűbb: nem lenne más dolguk csak emlékezni 2018. április 8-ára, meg az azt megelőző kampányidőszakra. Elhiszem, hogy nem szívesen teszik…

A logikával azonban az a gond, hogy nem mindenki agya jár ugyanarra a srófra. Nyilván én is csak a sajátommal boldogulok, úgy-ahogy. Tehát a fentiekből kiindulva, az én logikám szerint: amikor a Fidesz visszanyerte magát az EU döntéshozói közé – ebből a szempontból mindegy, hogy az EPP vagy valamilyen más formáció keretén belül -, akkor milyen megfontolásból várja el bármelyik „ellenzéki” párt, hogy az őszi önkormányzati választáson ne a Fidesz jelöltjére szavazzanak, már akik elmennek választani. Nem kell politológusnak lenni, azt még egy egyszerű gondolkodású szakmunkás, pl. egy „gázszerelő” is képes felmérni, hogy ha erős, stabil-négyharmados támogatottságú kormány van, akinek szava van az EU-ban, és nem utolsó sorban, akinek a kezében van a kincsesláda kulcsa, akkor helyi szinten is jobb olyan személyeket választani, akik benne vannak ebben a bandában.

Amit még nem próbáltak ezek az állampárt köldökzsinórjáról leszakadni nem tudó, vagy inkább nem akaró „ellenzéki” pártok, az a valódi együttműködés. Nevezzük annak, ha már az „összefogás” szitokszó lett. Nos, ennek hiányában, hogyan gondolják, mivel sikerül meggyőzni az embereket arról, hogy a jól bevált „fő a biztonság” elve helyett válasszák a bizonytalant, a káoszt, a várható folyamatos harcot a „bosszúállók” ellen is, és a rettegést a határon ugrásra készen álló migránsoktól.

Úgy látszik az „ellenzéki” pártok egyrészt semmit sem tanulnak, másrészt semmit sem ismernek a magyar „néplélek” természetéből. A magyarok már ezer éve nem kalandoznak, semmilyen értelemben, mert a kalandozással feladnák azt a biztonságot, amiben azért csak csurran-cseppen, meg különben is majd csak lesz valahogy. „Mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.” Ha ez nem így lenne, akkor a Kádár-rendszer megérte volna a krisztusi kort?

Egy rövid tőmondatban a lényeg: a kocka el van vetve. Már megint. Pedig a jövőnk volt a tét. Már megint. És még mindig nem jutott el a szavazópolgárok nem Fidesz-hívő, de a valós kétharmadot kitevő része addig, hogy nem támogatja ezeket az ingyenélő, kollaboráns, magukat „ellenzéki”-nek nevező pártokat. Mint, ahogyan 2018 áprilisában, úgy most is nyilvánvalóvá vált, hogy nincs is szándékukban a Fidesz ellen valóban fellépni, egy olyan küzdelem során, ami a Fidesz számára láthatóan élet-halál kérdése. Ez az egyetlen dolog, amiben ezek az „ellenzéki” pártok évek óta következetesek. Vajon miért teszik ezt? Nekem volna néhány válaszom…, de Bokros Lajos búcsúközleményénél találóbban nem tudnám jellemezni a mai „ellenzék” tevékenységét: „az önkényuralom szorításában jobbára az „éhezők viadalává” silányult”.

Johann Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS