– Tónikám!
– Igenis, vezérem?!
– Nem tudom… Megint rám tört az a régi érzés…
– Hívjam Graz-ot ?
– Nem, nem ezt nem gyógyítja doktor. Ez sokkal inkább valami belső késztetés, ami szinte a lényem része, reggel már ezzel keltem, szóval olyan vetemedhetnékem támadt. Nincs valami jó tipped, édes kis Göbbelszem?
– Nos, talán lenne itt valami. Ráadásul kissé személyes. Az asszonyt akarják leházizni, ráadásul címlapon. Talán a hávégésekre ráférne egy kis demokrácia, úgyhogy ha ebben tudnál esetleg…
– Nnna ezért imádlak! Szinte olyan Géniusz vagy, mint jómagam!
– Ugyan, főnök, legfeljebb az ánuszáig, ha felérek…
– Fogadd keresztényi ámenem, Toncsi !
– Lenne itt még valami…
– Pillanat, csak dobok egy sms-t a Lölönek, hogyaszongya: „Mahir-es oszlopon holnaptól ne legyen HVG-s Cilikon”. Kész is. Remélem vágja… Jó, tudom, kicsit gáz, de mégiscsak az én gyerekkori legjobb perselyem. Na, mondhatod !
– Bóbita!
– Bóbita?
– A Tündért be kell tiltani! Hajnali ködfal a vára, persze… meghogy szárnyat igéz a malacra, röpteti….. gyanús ez Főnök, nagyon gyanús !
– Igazad lehet. Ki is írta? Pedig mikor még libsi voltam, tudtam. Ja, persze, Weöres. Az is voltam. Látom, lesz mire vetemednünk holnap is, igaz-e, Kockatóni, te?! Na pá ! Engem vár a vár! Most még asszem’ király vagyok.
Ian Foltencer
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.