Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Korkép (vagy kórkép?)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Loholsz a vonathoz, talán nem késed le… ráadásul lóg az eső lába is, igencsak beborult fölötted a „csomagolópapír”… de eléred. Hurrá. Közepesen tömött vonat. Lerogysz egy ülésre. Melletted fiatal anyuka, a babakocsiban egy három év körüli, fekete szemű kisfiú, olyan szempillákkal, amelyekért plázacicák ezrei ölni tudnának. Anyuka bőszen nyomkodja azt a kurva telefont. A gyerek – nevezzük Lacikának (persze nem így hívják) – nyűgös, melege van, unatkozik, meg egyáltalán…. Anyuka a kezébe nyom egy kis flakon üdítőt, miközben nyilván a bolygónk sorsát eldöntő beszélgetést folytat valami másik hülyével. Lacika nyöszörög, dobálja a flakont. Te meg felveszed, úgy csinálsz, mintha nem akarnád visszaadni. Lacika feléd nyújtja a kis kezét… te nyújtod a tiédet, összeérintitek a mutatóujjatokat. Lacikának ez nagyon tetszik. Aztán huzakodtok a flakonért, természetesen Lacika győz, és kacag. Újabb csínyen töri a fejét: elkezdi lefejteni a lábáról a tépőzáras kiscipőjét. Anyuka ordít: ne vedd le! (Még jó, hogy nem teszi, hozzá, hogy baszd meg! – előre szóltam, hogy szalonképtelen!) Te meg szépen megfogod a kis lábát, meg a cipőt: Lacika, ne vedd le, nézd meg, a néniken meg a bácsikon is van cipő. Lacika körülnéz: unott pofájú nénik, bácsik… (értem én, mindenki a melóból jön, kurva fáradtan…) Te tovább forszírozod, hogy ne vegye le, különben te fogod felvenni! Lacika kacag… miközben anyuka egy újabb létfontosságú beszélgetésbe bonyolódik egy másik gyökérrel… A körülötted ülő savanyú faszfejek úgy néznek rád, mint egy varangyra… Nem érdekel, mert közben Lacikával üzleti tárgyalásba kezdtek: ő odaadja a cipőjét, cserébe megkapja a szatyrodban lévő tisztítószereket. Nem nagyon tetszik neki a csere, viszont megint cinkosan összeérintitek a mutatóujjatokat… Anyuka még mindig pofázik azon a kurva telefonon, talán azt se bánná, ha elvinnéd a gyereket…. Aztán le kell szállnod… búcsúzóul megsimogatod Lacika kis buksi fejét, motyogsz neki valamit… Soványmalac vágtában szinte kiesel a vonatból, mert nem akarod hallani, hogy sírva fakad … Az állomáson szakad az eső, de nem nyitod ki az esernyőt. Mire hazaérsz, úgy nézel ki, mint az Unicum reklám, de ki a szart érdekel…? Lacika… ma is érdemes volt felkelni… ezért a tizenöt percért…

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.