Szeptember 20,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Köpedelem

És nem, nem, nem tudják elengedni. Nincs annyi bőr Notre-Dame leégett tornyán, amennyit ezek az álságos műanyagkeresztények ne tudnának szemrebbenés nélkül lehúzni erről a szerencsétlen tűzesetről. Hogy ennek az egész hányásszagú politikai haszonlesésnek az egyik éppen aktuális szócsöve a legmagasabbra kapaszkodott fideszes női princípium, azon már meg sem lepődöm. Ja, amúgy áldott, békés, boldog húsvétot, mimagyarok!

Szóval Novák Katalin interjút adott az egyik propagandaügyi emésztőgödörnek, amelyben a francia emberek reakciójáról, a Notre-Dame leégésének szimbólum-jellegéről, és a nagyhéti-húsvéti készülődésről csacsogott a Fidesz alelnöke. Beleolvastam a lopakodó provokáció eme épületes remekművébe, úgyhogy húsvét ide vagy oda, én nem próbálok meg úgy tenni, mintha ennek a hőbörgésnek bármi köze lenne bármiféle kereszténységhez. Tessék parancsolni, az alákérdező szervilis kérdéseket kihagyom, azok nélkül is átjön a lényeg:

A tűz keletkezése után fél órával, azaz szokatlanul korán, a hatóságok már kategorikusan elutasították a szándékosság gyanúját. Ennek az előremenekülésnek az lehetett a célja, hogy az emberekben nehogy gyanú ébredjen, de éppen az ellenkező hatást értek el vele. Hiszen Franciaországban sorozatosak a keresztény templomok, szakrális helyek elleni támadások, katolikus papot is gyilkoltak már a keresztény hit iránti gyűlöletből.

Bízzunk benne, hogy kiderül, mi történt pontosan. Az viszont szimbolikus tény, hogy a tűz éppen a Nagyhét kezdetén pusztított. Ez egy lelki-szellemi támpont a megértéséhez. Aláhúzza, hogy milyen fontos tennünk a keresztény kultúra Európán belüli megvédéséért. A Nagyhét üzenete a szeretet, Krisztus szenvedése, a Húsvété pedig a feltámadás. A keresztény közösség még egy ilyen tragédiából is megerősödve kerülhet ki, ha eszmél.

Nagyon sokféle reakció érkezett a tűzeset kapcsán. Voltak olyan közösségek, amelyek már aznap este vallásos énekeket énekeltek, imádkoztak, ami egy keresztényi válasz része lehet. Emellett egészen szélsőséges reakciók nyomait is lehetett látni, voltak, akik ünnepelték a Notre-Dame pusztulását. Az ilyenfajta gyűlölet nem újkeletű, s bennünket eszmélésre kell serkentsen. Meg kell erősíteni a keresztény közösségeket és egyénileg hitünket, mert nem az a tolerancia, nem az az elfogadás, ha lemondunk saját identitásunkról, saját hitünkről.

A talán önmagán is túlmutató veszteségérzet mellett a franciákban nagyon sok kérdés merült fel, amelyek megválaszolatlanok. Bizalmatlanok is, mert attól is tartanak, soha nem fog kiderülni, mi is állt a tűzeset hátterében. A média és egyes politikusok egyébként is igyekeznek a társadalmat feszítő konfliktusokat felszín alatt tartani. Ha eltussolják a tűzeset körülményének vizsgálatát, az csak tovább erősíti a feszültséget és a gyanakvást. Segítene, ha megneveznék a felelősöket, hiszen valamilyen formában bizonyosan voltak.

Jó látni, hogy a tűzeset megmozdította a magyarokat is, és az emberek most nem arról vitáznak, hogy megengedhetjük–e magunknak, hogy a gazdagabb Franciaországot támogassuk, hanem azon gondolkodnak, miben, hogyan tudnának segíteni.

A Húsvét mindenki számára egy lehetőség, hogy a hagyományos népszokásoknál, gasztronómiai élvezeteknél többet adjon. Minél nagyobb a zaj körülöttünk, annál nehezebb alkalmat találni a befelé és Isten felé fordulásra a mindennapokban, így akinek sikerül akár csak egy rövid időre is elmélyülnie és elcsendesednie a Nagyhéten, az megerősödhet hitében, önmagában. Húsvétkor a feltámadást ünnepeljük, ami a saját közösségeink számára is lehetőséget jelent a lelki felemelkedésre. Ha az a kérdés, minek van helye ebben az ünnepkörben, akkor a napi dzsungelharcnak, ami a politika sajátja, nincs keresnivalója. Személy szerint magam is próbálok rátalálni a belső csendre, amire kiváló alkalmat ad, ha a családommal együtt tudunk lenni. Ezt kívánom mindenki másnak is, hogy szeretteik körében tölthessék ezeket a napokat. És hogy gondoljunk azokra is, akik hiányt szenvednek: szeretetből, emberségből. (PS)

Szeretet, emberség, ezt hallgassák meg, mimagyarok! És ha a húsvétot meg a nagyhetet nagybetűvel írják, akkor nekik van igazuk. Nyilván. Nekik, akik lassan egy hete ezen rugóznak és megpróbálják a legtöbbet kihozni ebből a nyomorúságos tűzesetből. Látják az önmagán túlmutató jelentéseket, lebegtetik a ragacsos összeesküvéseket. Nyilván nem Novák asszonyság az első, aki pontosan tudja, hogy mi történt és mi nem történt, és kinek mit kellett volna tennie, mondania ott, akkor, hogy ők napok múltán ne legyen mivel hergeljék a híveiket. Ha az ellenkezőjét teszik és mondják, akkor gondolom, most azon lovagolnának az összes NER-seggükkel. Novák Párizsban tanult és dolgozott, neki vannak francia barátai, úgyhogy ő IS jobban tudja, mit gondolnak, mit éreznek ez idő tájt a franciák. Az összes francia.

Köpedelem ez a hétfő óta hajánál fogva rángatott izzadságszagú erőlködés, hogy a keresztény kultúrás mantrájukat valahogy igazolják azzal, hogy ami Párizsban történt az ő keresztény kultúrájuk elleni merénylet (így vagy úgy), amelynek vannak felelősei, akiket meg kell nevezni és körbe kell hurcolni a nyilvánosságban, mint a véres kardot. Ők azok, akik megmerényelték a Novákok nagyhetét. Szimbolikus!!!!!! Mert ha február 18-án vagy május 43-án ég le a Notre-Dame, akkor nem lenne szimbolikus és tragikus és felfoghatatlan? Nem a francot. Akkor azért lett volna szimbolikus, akkor azért hörögnének és citálnák ide a legszélsőségesebb példákat és mosnák össze az idegen kultúrák által üldözött kereszténységet ezzel a tűzzel. Az külön szép, ahogy a franca médiára és a politikusokra mutogatnak, akiknek a kilenc éve regnáló Fidesz-kormánnyal ellentétben nem az volt az első dolguk, hogy a mindmeghalunk parát szétteregessék a lakosság körében, tehát rohadjanak is meg. Bezzeg, ha valamelyik magyar templom égett volna le, már megint plakáttengerbe borult volna a közpénzpropaganda. Ahogy szokott. Mert az a jó, ha az emberek rommá paráztatva rettegnek a sarokban és villámlik a szemük minden irányba.

Valami egészen elképesztő csúcsra járatták a nemzetifideszkonzerv paranoiát, csak tudnám, ki a fene kényszeríti őket kétharmados fennállásuk óta arra, hogy lemondjanak a kultúrájukról és az identitásukról, és hogy jön ez ide megint? Ha nem volna kiábrándítóan súlyos, akkor elég lenne annyit írni, hogy ezek Mórickán is túltesznek, ezeknek mindenről vagy Soros vagy saját maguk és az elnyomott kirakatkereszténységük jut eszükbe. De nem vicces ez egy cseppet sem. Sőt, pofabőrpirító, ahogy alattomosan hergelő elszólások által kísérve azt magyarázzák, hogy az ünnepi zabáláson túl el kéne csendesedni, meg befelé fordulni, meg letenni a dzsungelharcos fegyvereket és lelkileg felemelkedni. Hogy? Mégis hogy? Amikor a leghithűbb keresztények szerepében tetszelgő fideszes Novák Katalinok nagypénteken is azzal zsibbasztják az arra már régen rá nem szoruló tábort, hogy itt már megint őket támadták meg, védekezeni és harcolni kell. Pedig egyszerű ez: ebből a szellemi-lelki mocsárból, ahol utcai és dzsungelharcos mutatványok kíséretében röfögve dagonyáznak és vagdalkoznak kilenc éve, soha nem lesz felemelkedés. Soha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!