Szeptember 25,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Sancta simplicitas

(Forrás? Ccccccö…)

 

Tudja, Dezső úr, hanyagok vagyunk. Jobban mondva pontatlanok. Vagyis hát, maga. Ne nézzen így, nenézzenígy; utánajárt-e a Notre-Dame tulajdonviszonyainak, vagy bárminek, mielőtt kiengedte volna az előző posztomat? Nem járt utána, úgy van. Akkor ez is magára van fogva, nincs menekvés; álljálljállj, az a lengőajtó a macskáké, maradjon csak szépen itt a konyhában, mert még nem végeztem. Magával. Jóhogy… Majd felmosok megint.
A modorosság vádját, azt nem tudom én hová tenni, drága Dezső úr. Meg a gügyögést. Biztos a hangsúly hiányzott, az élőszó másmilyensége… Maga szerint most akkor engedjem szabadjára az összes démonjaimat, és írjak úgy, ahogy tarlótűz pusztít a falu szélén? Ehh, hagyja már abba a reszketést, mielőtt szétzilálja a hűtőmet, kell még az nekem, köszönöm.

Kedvetlen vagyok. Mogorva.

Egy szétzilált országban élek. Ebben az országban egészen addig lehet úgymond élni, amíg az a kibaszott politika be nem lopózik valamelyik szóba, gondolatba, érzésbe. Az Élet középpontjában az élésnek, a meg- és átélésnek kellene állnia, ehelyett jön az a kibaszott politika, és tör, zúz, mindentelbaszik. Mi formáljuk, de ezek szerint nem értünk hozzá, mert a végeredmény összességében szar.

Én nem vagyok valami gazdag ember, de általában tele vagyok mosolygással, mert egy csomó másik ember tök normálisan áll hozzám, segítenek, néha talán én is segítek nekik, és egyszerűen csak elvagyunk. Aztán elkezdünk híreket olvasni, és úgy pattanunk szét ezerfelé, ezerféle világnézetté, hogy az összes hidat is felégetjük közben. Pedig az összes hidat mi építettük az évek során. Valaha.

Ez egy szétzilált ország. Az egyik fele a pokolba kívánja a másik felét, a másik fele viszont, és mindkettő még ezen belül is szortírozna – pedig, ez az ország mind MI vagyunk, itt mindenki húz valamerre, hozzátesz valamit, ésatöbbi emelkedett hangvételű akármi. Aztán negatív irányban visszaemelkedünk a földre, és keserűen megállapítjuk, hogy.

Nem tudom. Nem tudom, merre van ebből kiút, de tudom, hogy van, mert Idő anyó állandóan dolgozik valamin. Nem tudom, mennyien érjük meg azt a kiutat, és nem tudom, mennyit kell még akár sírni is odáig. Legyek őszinte: nem tudok én semmit, csak úgy írogatok, még ha pontatlanul, vagy akár elfogadhatatlanul is.

De csendben van, Dezső úr. Beleegyező hallgatását azért megjegyzem magamnak.

Ebben a szétzilált, szétszakított országban olyasmikről mennek mostanság heves viták, amik azon a bizonyos ziláltságon segíteni semmit nem fognak, rontani viszont annál többet képesek. Mintha itt a nagy többség egyszerűen kompletten meghülyült volna, csak hogy valahová igazodhasson.
Mintha itt nagyjából mindenki élvezné azt a kibaszott háborút, amit soha nem is élt meg, de mintha minden egyes szem hemoglobinjával áhítana.

Képzelje el, Dezső úr, hogy ismeri ugyan a miniszterelnök nevét, de nem jut eszébe minden nap. Képzelje el, hogy nem is tudja a helyettesének a nevét, és pláne nem tudja a szóvivője nevét, az energiaügyi államtitkár nevét sem tudja, szülésügyi államtitkár pedig a többiekkel egyetemben egyszerűen nincs is. Képzeljen el egy hótt normális, hadakozás nélkül gyarapodó, lakosait szabadon élni hagyó országot. Megvan? Na, akkor talán már maga is látja, hogy ez nem olyan. És most hess ki azon a lengőajtón, maga született ártatlanság, hess. Beteszem az aljába a filctollat, reggelig ez már nem nyílik befelé. Kicsit elegem van, na.
Aztán majd elmúlik ez is.

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!