NEHAZUGGY

Ameddig egy szavazat megvásárolható, addig ne is reménykedjünk a változásban

Lázár Gergő | 2019. Április 18, Csütörtök | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,765,496 forint, még hiányzik 1,234,504 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Migráció és roma felzárkóztatás; az európai parlamenti választás kampánytémájává lett mindkét terület, hiszen a magyar kormányoldalnak egyaránt fontos a tömeges migráció megakadályozása és a mélyszegénységben élők felzárkóztatása.

Ezt a fenti kijelentést a Magyar Nemzet újságírója arra alapozza, hogy Járóka Lívia, a Fidesz roma származású EP képviselője mellett több kormánypárti politikus is kiemelte, ez egy nagyon fontos kérdés. És valóban, amennyiben hinni is lehetne annak, hogy a kormány elkezd dolgozni azon, hogy ténylegesen is meginduljon a roma lakosság, valamint a mélyszegénységben élők felzárkóztatása, úgy valóban sokan üdvözölnék azt ma Magyarországon. Ilyenről persze szó sincs akkor, amikor a kormány gyűlöletkampányára – Soros, Sargentini és Juncker és bevándorlásellenes plakátok és hirdetések – több milliárd forintot költött úgy az elmúlt években, hogy felzárkóztatásra ennek csak töredékét.

Farkas Flórián, a parlament örökké néma képviselője nevéhez legalább 1 milliárd forint eltüntetése kapcsolódik, de ebben az ügyben mind a mai napig nem történt az égvilágon semmi. Polt Péter nem érdeklődik a pénzről, hiszen Farkas egy jó káder. A Híd a Munka Világába program úgy emészett fel 1 milliárd forintot, hogy nem volt egyetlen olyan segítségre szoruló illető sem, akinek legalább az utat megmutatták volna a híd irányába. A néma hallgatásba merült programot egyszerűen megszüntették. Gond azonban egy szál sem, hiszen máris kinevezték az új felzárkóztatási biztost, aki, közelítve az Orbán-kormány tizedik évéhez, talán képes lehet arra, hogy valami kézzelfoghatót is felmutasson.

Az április 4-én bejelentett hír szerint Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője veszi át Farkas Flórián helyét. A felzárkóztatás tehát jó 10 évvel az ígéreteket követően talán meg is indulhat, noha amennyiben a kormánynak valóban ilyen fontos ez az ügy – a migrációval említi egy lapon – akkor talán nem ártana visszavágni a propagandaköltésekből és áttcsoportosítani ezeket az összegeket valami olyanra, amiből az egész ország lakossága profitálhatna. A romák kérdése egy évtizedek óta szinte minden kormány által érintetlen terület maradt. Annak megbolygatásától a vezetők egyszerűen félnek, ezért a teljes rendszer átalakítása helyett inkább kisebb, helyi problémákra koncentráltak. Már ha egyáltalán tettek valamit.

A nagy és általános állami intézkedések – mint a közmunkaprogram vagy a tankötelezettség hároméves korra leszállítása, a közétkeztetés kiterjesztése – mind hozzájárultak a helyzet javulásához. Most a célzott felzárkózási programok hatékonyságán kell javítani, amelyhez ígéretes lépés az új kormánybiztos személye és a Belügyminisztérium szerepvállalása. Ha a kormányzat bevonja a munkába azokat a roma szervezeteket, amelyeknek gyakorlati tapasztalataik vannak a felzárkóztatásban, akkor további jelentős eredmények is várhatók.

A Magyar Nemzet szerint a hazai helyzet javult, vagyis a mélyszegénységben élő romák élete jobbá vált, amióta a Fidesz bevezette a közmunkaprogramot, valamint leszállította a tankötelezettség korhatárát. Ha az általános helyzetet nézzük azonban, már igen más képet kapunk. A szegregátumban élők helyzete ugyanis attól egy centivel sem lett jobb, hogy valós munkalehetőség helyett kizavarták őket árkot ásni, vagy gazt nyírni az út szélére. Ezek nem voltak és nem is lesznek soha valós munkahelyek, olyanok, amelyek egy tényleges lehetőséget jelentenek a későbbi elhelyezkedésük szempontjából. Mint ahogy a választások előtt osztogatott zsák krumplik és karton tejek sem javították a szegények helyzetét. A szavazatok megvásárlásán kívül az semmi egyébre nem volt jó, bár a kormánynak nem is volt ez érdeke soha. Egy kiszolgáltatott réteg szintentartása jól jön, amikor parlamenti vagy önkormányzati választások jönnek. A már korábban említett “ajándékok” ugyanis szinte semmibe sem kerülnek, az eredménye mégis százalékokban mérhető.

Ha Orbán Viktor és a Fidesz valaha is komolyan tenni akart volna az ország szegényeiért, akkor már megtette volna – de legalábbis elkezdte volna – az elmúlt közel 10 évben. Ezzel szemben ami történt nem más volt, mint a felső-közép osztály felhízlalása, valamint a saját haverjai és családtagjai milliárdossá tétele. Mészáros Lőrinc egyedül több pénz fölött rendelkezik – noha jól tudjuk, ez kinek is a pénze valójában – mint a mélyszegénysében élők százezrei összesítve. Az egy hiú ábránd, hogy egy bűnöző leváltásával majd minden megváltozik és a kormány valóban segítő kezet nyújt a cigányságnak. Ameddig a szavazatokat megkapja enélkül is, mégis, miért fáradna vele? Miért ölne forint milliárdokat egy számára tökéletesen működő rendszer felszámolásába? Ameddig egy szavazatot pár ezer forintért meg lehet venni, addig ne is számítsunk arra, hogy bármiféle valós változás következik be a romák helyzetében.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!