Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vajon őszinte az a mosoly?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor azzal az Aleksandar Vuciccal találkozott és pózolt nagy boldogan, akit – hozzá hasonlóan – a fél ország szeretne eltakarítani az útból, hogy végre Szerbiának is egy olyan vezetője legyen, aki az Unió irányába, nem pedig azzal ellentétesen tereli az országot. A szerb kormányfő uralkodása igen sokban hasonlít Orbánéhoz, mint ahogy az is, ahogy a teljes ellenzék összefogott a hatalomváltás érdekében. A találkozás előtti napon – vagyis szombaton – egy több tízezres tömegüntetéssel a fővárosban, valamint több kisebb tüntetéssel vidéken adták Vucic tudtára, hogy ha a népen múlik, az ő órái meg vannak számlálva. E hét péntekéig kapott időt arra a szerb kormányfő, hogy engedelmeskedve a követeléseknek lemondjon és utat adjon egy új miniszterelnöknek. Ez őt azonban semekkora mértékben sem hozta lázba, ezért is fordulhatott elő, hogy mint akinek az égvilágon semmi problémája nincsen, találkozott egy baráti megbeszélés erejéig a Kárpátok keresztény védelmezőjével, Orbán Viktorral.

Érezve hatalmának utolsó napjait, talán még megpróbálkozott azzal, hogy Orbánnal kiépítsen egy olyan kapcsolatot, melyre támaszkodva majd ő is sikeres menedékkérelmet adhat be, ha macedón haverjához hasonlóan – Nikola Gruevski – szintén menekülésre kényszerül, az sajnos a hivatalos beszámolókból nem derül ki, mindenestre nem kizárt, hogy ez is felmerült a jó hangulatú beszélgetésen. Vucic támogatottsága egyre csökken, az őt ellenzők száma ugyanis többségbe került, ezt akár elismeri, akár nem, így van. A több hónapja tartó tüntetéssorozat pedig elérkezett az utolsó békés órájához, ugyanis a megmozdulások szervezői készen állnak arra, hogy a követelések elutasításnak esetén akár radikálisabb módszerekhez is nyúljanak. Amit akár még érdemes is lehet komolyan venni, ott ugyanis nem csak fenyegetőztek azzal, hogy bemennek a közszolgálatinak csúfolt tévészékházába, hanem konkrétan be is mentek.

A balkáni tavasz – amelyből még lehet akár nyár, vagy ősz is idővel  – nem kizárt, hogy eljutott egy olyan fázisába, ahonnan már nincs visszaút. Egyik balkáni ország vezetője sem hallgat ugyanis saját népére, ami később még megkeserítheti mindannyiuk életét. Albánia, Montenegró és Szerbia népe eleget – sőt, talán már túl sokat is – várt arra, hogy az ígéretek valóra váljanak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem igazán került közelebb az elmúlt években, a korrupciós ügyek száma azonban egyre nagyobb mértékben emelkedett meg. Noha itt még nem beszélhetünk EU-s pénzek ellopásáról – úgy mint idehaza – mégis elege lett az embereknek.

Noha Magyarország már 2004 óta az EU tagja, mégsem lehet biztos abban Orbán, hogy a balkáni események nem fogják  befolyásolni a hazai politikát. Lehet, hogy úgy tűnik, nincs mitől tartania, hiszen megvett mindent, ami elegendő számára a választások sorozatos megnyeréséhez. A bíróságok (részben), az ÁSZ és a főügyészség megszerzése pedig tovább betonozta hatalmát, amelyet – mint azt már sokan, sok helyen el,mondták – vélhetően nem adna ki a kezéből törvényes keretek között. Erdogani módszerekkel élve Európa szívében szinte biztos abban, hogy az EP választásokból a Fidesz fog győztesen kikerülni – a kampánypénzeket megnézve persze ez nem is csoda – mint ahogy abban is biztos, hogy az önkormányzati választásokon sincs mitől tartania.

Messze nem biztos azonban, hogy nem téved. Gruevski alól is kicsúszott a talaj, amiért kénytelen volt elmenekülni saját hazájából, pedig nem tett mást, mint amit ma Orbán tesz minden gond nélkül. A macedónoknak mégis elegük lett, mint ahogy talán a magyaroknak is elegük lesz egy napon. Hogy Vucic vagy Orbán bukik elsőként, azt nehéz lenne megjósolni, mindenestre napról napra kerülnek közelebb hatalmuk utolsó óráihoz. Tűnjenek is bármennyire boldognak a közös kézfogás alkalmával készült fotókon, mindketten tudják, hogy egyszer véget ér uralkodásuk és ha az élet is úgy akarja, el kell, hogy számoljanak kormányzásukkal és szembe kell nézniük a következményekkel.