Nagy öröm a kert, de mint tudjuk, az örömbe sokszor üröm is vegyül. Ez esetben a „gazolás” az üröm. Persze ennek is megvan a maga szépsége, hiszen e tevékenység alaposan átmozgatja testünk szinte minden egyes izmát. Van aki kapál, gereblyéz, aztán vagyok én, aki inkább csúszva-mászva, kézzel tépkedi ki a nemkívánatos elemeket. Nem könnyű tevékenység, de igen hasznos: közelről láthatjuk az egyébként szinte észrevehetetlen „földlakókat”. Jó, ez a látvány nem mindig kellemes, hiszen lássuk be, a földigiliszta meg a mindenféle bogarak nem tartoznak a legszebb élőlények közé. És akkor még nem beszéltünk a meztelen csigáról… A sziklakert „manikűrözése” során sikerült belenyúlnunk egy példányba. Nem kaptunk szívrohamot, mert szerencsére kesztyűben végezzük ezt a mutatványt. Szóval ott volt ez a lény: gusztustalan, ronda, ragacsos, meg úgy általában. Nem vagyunk hinduk (bár néha gondolkodunk, hogy áttérünk erre a hitre), de mégis azt valljuk, hogy nem kell feltétlenül elpusztítani minden élőlényt, ami nem nyeri el a tetszésünket. Nem csapjuk agyon a pókokat, a vakondokat, nem űzzük el a verebeket stb… Jó, azért nem vagyunk szentek, a legyet meg a mezei poloskát nem kíméljük ennyire, a lótetűt meg kimondottan iparkodunk azonnal megsemmisíteni…
De kicsit elkanyarodtunk a meztelen csigától. Szóval itt van ez a szerencsétlen. Tudjuk, hogy haszontalan egy jószág, megrágcsálja a zöldségek, saláták meg egyebek levelét. Mi már régen felhagytunk az effajta növények termesztésének kísérletével, úgyhogy nálunk ezekben nem tehet kárt. A sziklakertben meg csak aloé, menta, meg egy pár, számunkra ismeretlen növény leledzik. Na mindegy, ez a csiga akkor is utunkban van, pont azon a gazcsomón tanyázik, amelyet kitépni készülünk. Leküzdve undorunkat, felcsippentjük és nem tudjuk, mit is kezdjünk vele… és elgondolkozunk.
Szerencsétlen nem tehet róla, hogy ilyennek született, viszont bátran vállalja hogy ő az, aminek látszik. Nem olvad bele a környezetbe, nem álcázza magát, mint a botsáska vagy a kaméleon, nem lesz belőle pillangó, nem sunyi, nem várja el, hogy megsimogasd, hogy aztán beléd harapjon… Tulajdonképpen egy becsületes teremtmény: mindig ilyen volt és ilyen is marad, amíg él. Vállalja a sorsát, a véleményét, a múltját, nem dörgölőzik jutalom reményében, nem vár megkülönböztetett bánásmódot csak azért, mert a te kertedben tevékenykedik. Nem acsarkodik, gyűlölködik rokonával, az éti csigával csak azért, mert annak van háza…
A csiga gerinctelen. Rendszertanilag. Meg vannak ugye a gerincesek. Többnyire a kétlábúak is ide tartoznak. Többnyire… Mert a sunyi, a másnak látszó, a múltjukat jellemtelenül megtagadó, a gyűlölködő, a megosztó egyedek nem tartoznak ebbe a “rendbe”. De a csigákéba sem. Ők a takonygerincűek. Az igazi kártevők…
Az ujjaink közt vergődő szerencsétlen meztelen csigát udvariasan áttesszük egy mentalevélre, és folytatjuk a gyomlálást…
Sági Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!