December 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Kedveskéim, költözzetek el más országba

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ne tessék megijedni, nem nekünk mondták, és még nem is kötelező. Csak egy bájos orosz balett-táncosnő oktatta ki a vele interjút készítő TV-stábot, élő adásban.

Anasztaszija Volocskova kijelentette, hogy tiszteli Putyint, mert az, szerinte, „tartja” Oroszországot, harcol érte és az ország hírnevéért is. A Nagy Honvédő háború ugyan véget ért 1945-ben, és egyébként az egy VALÓDI, ocsmány háború volt, az emberiség egyik legnagyobb szégyene – de, lám, megint hazát kell védeni. Ott is.

Mit nem adnék azért, ha ennyi nemzetmentő helyett olyan vezetők lennének ma a környezetünkben, akik a népük jobblétével foglalkoznak főállásban! És nem olyan módszerekkel védenék nagy országukat, hogy lövetni akarnak a menekültek közé, háborúkat robbantanak ki, vagy egyszerűen beleavatkoznak, bármilyen eszközt felhasználva, más országok választási folyamataiba.

A bájos ifjú hölgy itt nem állt meg, hanem, remek éleslátásról téve tanúbizonyságot, a stábhoz fordult a következő kérdéssel:

– Ugye most, Putyin alatt, jobban éltek, mint korábban? Azt mondjátok, valahogy nem úgy van? Kedveseim, mindenki, aki így érez, álljon fel és költözzön el egy másik országba! Éljetek ott.

Felhomályosítanám celeb kisasszonyt, – nem tudom, az-e – hogy elkésett az ötletével. Európa minden nagyobb városát elárasztották az oda költözött honfitársai. A mi kis spanyol városunkban olyan sokan vannak, hogy ha az utcán tíz perc alatt nem hallok orosz szót, megijedek: mi van, elmentek nyaralni?

Szegény műsorvezető azzal próbálta kivágni magát, hogy rengeteg ember a létminimum alatti jövedelemből él, nincs annyi pénzük, hogy külföldre költözzenek A válasz rögtön készen is volt:

– Húsz millió ember ne a hatalmat ócsárolja, hanem saját magában keresse meg szegénységének okát!

Hú, az anyja, ezt jól megaszondta! És még azt is hozzátette, hogy dolgozni kell, nem a falnak támaszkodva bagózni és vodkát vedelni…Lám, ilyen egyszerű, sok hülye tudós meg közgazdász pedig azon töri azt a buta fejét, mit lehetne kezdeni a lassan világméretű szegénységgel.

Még fel is háborodott az istenadta tehetségű primadonna (nem ismerem, lehet, hogy az), mert szerinte az orosz elnök szidalmazása helyett mindenkinek azon kellene gondolkodnia, mennyi jót tehetne az országáért. A szemfüles riporter itt felvetette az orosz ellenzék kérdését, amire az elvtársnő ellentmondást nem tűrően leszögezte: azok, akik fellépnek az elnök ellen, egyszerűen inkorrektek és semmilyen tiszteletet vagy megbecsülést nem érdemelnek.

Megnyugodtam. Minden problémára van megoldás. 20 milla, 2 milla, akárhány milla – kuss, és húzz el a francba.

Talán az egész interjú nem érdemelt volna egy fikarcnyi betűt sem – ha nem tükrözné azt a hozzáállást – mentalitásról azért nem mernék beszélni – amely egyre jobban fertőzi a közéletet, és nem csak nálunk, Magyarországon. Azt, hogy nem kell nyitott szeműnek lenni, nem kell tájékozódni, meg sem kell próbálni a dolgok okait keresni – minden úgy jó, ahogy van. Hol egy szerep a színpadon, hol egy fél disznó, hol pár fillér nyugdíj-emelés – nincs itt semmi baj, elvtársak, jól vagy még jobban élünk és teljesítünk.

Mentalitásról a hölgynél azért nem merek beszélni, mert szerintem neki édesmindegy, mi a neve az elnöknek. Lehetne akár cár is, talán még jobb is lenne, csak mutasson utat, ne nekünk kelljen keresgélni és gondolkodni. Bárki mást is védelmébe venne, mert aki hatalmon van, annak biztosan igaza van.

Roppant kíváncsi lennék, mint vélekedik majd, mondjuk, száz év múlva az utókor mai „nagyjainkról”. Majd visszajövök, és a Szalonnán elolvasom.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.