Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Már nagyon szégyellem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Majd négy éve írtam ezt a kis „opuszt”. Ki a fene gondolta volna, hogy megint előkerül? Én biztos nem. De megint előkerült, a hazafias, régivágásúkereszténydemokratakötelezőszülési mámorban fetrengő Kövér, Viktor és Budaházy Edda meg a többi keresztény nemzetmentő önkéntes mérvadó kapcsán… Atyaég, majdnem kihagytam Novák Katikát! Ja, meg Ákos. Ez utóbbi … hm… élőlényt nemrég egy poszthoz történt hozzászólásomban féregnek neveztem. Ennek hatására egy hölgy imádója az iránt érdeklődött, hogy én hová sorolnám magam. Csimbicica, a gerincesek közé. Neked ez nyilván ismeretlen fogalom, nézz utána, a google a barátod!

Kedves Kövér úr és Ákos!

A sírás fojtogat megható és törődő megnyilvánulásaik hallatán. Minden szavuk arany, meg József Attila… Szóval meghat ez az egész, ugyanakkor el is keserít. Rádöbbentettek, hogy elcsesztem az egész életemet! Bár újra kezdhetném! Bár olyan talpig érző és gondoskodó férfiba botlottam volna bimbózó lányságomban, de legkésőbb virágzó(?) nő koromban, mint önök ketten! (Jó, egyszerre csak az egyikbe, mert monogám típus vagyok, miattam nehogy má’ felbomoljon egy ilyen mély barátság!) Szóval, ha akkor, vagy kicsit később magukba botlottam volna, most nem itt tartanék…

Tartalmatlan életemet olyan csacskaságokra pazaroltam, mint hogy megtanultam írni-olvasni, érettségiztem is, ráadásul két nyelvből nyelvvizsgát is tettem, elvégeztem egy főiskolát, igaz itt mentségemül szolgáljon, hogy közben szültem egy leánygyereket, ez talán enyhít valamit a megítélésemen, főleg, ha számba vesszük, hogy pár év múlva már egy fiúcskával ajándékoztam meg a férfi társadalmat. Tanulmányaim és – most már belátom, fölösleges – munkahelyi szorgalmam jutalmaként sikerült olyan fizetésre szert tennem, amiből mind a négyünket el tudtam tartani néhány évig. Most már szégyellem magam… A fent felsorolt elfecsérelt évek folyományaként nem tudok tehenet fejni, birkát nyírni, nem tudok csigatésztát, sőt, semmilyen tésztát gyúrni (de be fogom pótolni), hurkát tölteni, bejglit sütni…

Tudom, hogy sok nőtársam a munka mellett még ezekhez is ért… Én csak vizet, villanyt, néha gázt, olykor autót szereltem, mert ugye, valakinek ezt is meg kellett csinálni. Már nagyon szégyellem. Esténként az uramat nem vártam frissen berakott hajjal, csipkés féketőben, vagy cuki kis koktélruhában, pajzán tűsarkúban, mert bizony sokszor, sőt nagyon sokszor nem voltam otthon este, vagy hétvégén, mert dolgoztam. Ne értsék félre, ez nem panasz, sőt! Mindezeket kedvvel, odaadással végeztem… de már megbántam. A sors akarta így! Mert ha akkor önbe, kedves Kövér úr, vagy beléd, kedves Ákos szerettem volna bele, akkor most sokkal jobb, tartalmasabb életem lenne, tízgyerekes konyhatündérként ingáznék a gáztűzhely meg a hálószoba között (bár ez utóbbiba, elnézve önöket, leginkább alvás céljából), hűen szolgálva a ház teljhatalmú urát, aki minden hónapban egyedül fizetné a rezsit, a gyerekek iskolai és egyéb költségeit, és aki bőkezűen, de szigorú elszámolás mellett osztogatná nekem havonta a konyhapénzt, jutalmul minden évben kétszer elvinne wellness-ezni, hogy utána újult erővel, frissen, kipihenten szolgálhassam tovább…

Hát ez nem jött be. Most egy könnycseppet morzsoltam el a szemem sarkában. Szóval, két okból nem jöhetett létre közöttünk ez az álomfrigy: 1. Nem ismerem önöket 2. Ha ismerném is önöket, inkább törölgetném egy pávián fenekét, mint hogy két ilyen balf@sszal szűrjem össze a levet. Elnézést kérek a nyerseségemért, mentségemre legyen mondva, hogy valószínűleg önök is így éreznének velem szemben…

U.i.: Hogy tetézzem a bajságot, ez a két megátalkodott gyerekem sem akar még sem unokát gyártani, sem szülni önöknek… Majd talán harminc év múlva, mikorra esetleg lesz normális munkahelyük, és a nyugdíjukat is összespórolták…

Frissítés: azóta született egy unokám. Kisfiú. Remélem, mire felnő, emberibb világ lesz…

2015. december 15.

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.