Jaj, Apu, igazad van, megérdemlem a szidást. Mindig jár a szám, ha kell, ha nem és lassan már csak a nemjó dolgokról tudok beszélni, pedig tudom, hogy Téged odaát, akárhol is vagy, az érdekelne leginkább, miként lehetne kimászni az összes csávából és nem a siránkozás.
Na jó, nem panaszkodni szoktam, csak belefejelni a falba és utána csodálkozom, ha megint fáj.
Hogy vagy? Javult valamit azóta a helyzet a tenisz-partikon a Teremtővel, vagy továbbra is döntetlenre álltok? Ne add fel, a Mindenható sem mindenben tökéletes, csak javíts a szerváidon, például.
Hogy velünk mi van? Köszi, készülünk az ünnepekre. A tizenötödik évfordulóra, meg a harmincadikra is. Hogy a fiúk is készülnek-e? Az unokáim még kicsik ahhoz, hogy megértsék, mit kell ünnepelni, de megígérték, hogy meghallgatják az erről szóló történetemet – ha már mesélős Nagymamájuk van. A másik fajta fiúk nem tudom, foglalkoznak-e bármi mással azon kívül, hogy a zsebükbe gyömöszöljék az országból azt, ami még nincs ott. Ma azért a rongyos 160 millió forintért, amiért Tocsik megdolgozott, már le sem hajolna senki a fiúk közül. Erről jut eszembe, azt akartam kérdezni, szerinted, ha minden az ő tulajdonuk lesz, mire mennek egy lerohasztott országgal? Ja, hogy sz@rért -húgyért fognak dolgoztatni rabszolgákat és ettől még több pénzük lesz? Te, mondd, Apu, sok hasznát veszed ott, ahol most vagy, a soha nem volt vagyonodnak?
Nem mondod, hogy gyufában ultiztok! Megaszondta a doki, hogy le kellene szoknod a cigiről, nem? Ja, az örökkévalóságban már úgysem számít, értem. Sosem felejtem el, amikor behoztad a hamutartót a szobámba, miután lebuktam a cigivel és azt mondtad: ha már dohányzol, ne mondd, hogy nem.
Na, visszatérve az ünneplésekre – hogy 15 éve vagyunk az Európaunió – mindig így mondtad, Istenem… – tagja, hát, az most kicsit nem aktuális ünneplésileg. Merthogy a fiúk ki akarnak szállni abból a helyzetből, hogy az országnak juttatott és a saját zsebükbe tömött euró-milliókkal el kelljen számolniuk, így most gőzerővel azon dolgoznak, hogy az ország népe megutálja az Európainiót. Meglátjuk nemsokára, mennyre lesznek sikeresek ebben, én most megint fejjel megyek a falnak és azt mondom, nagyon. (2018-ban is ezt mondtam, emlékszel? Még a legkevésbé optimisták is lehurrogtak. Majd április 8-a után jöttek a szörnyű, „igazad volt” üzenetek.)
A kerítés amit lebontottál? Kérlek szépen, újra van, de hát erről már beszéltünk. Nem csak Veled, barátokkal is – akik közül néhányan azt mondták, kell is az a kerítés. Akkor is megállt a pohár a kezemben – hiszen az egyik embernek, aki ezt kijelentette, az apja Veled együtt tolta az ország szekerét kifelé a Varsói Szerződésből és a KGST-ből. Ja, tudom, ma már nemigen tudja senki, mik is voltak azok.
Nem,, nem akarok beletörődni abba, amit oly sok mindenkitől hallok – hogy Magyarországnak nem való a demokrácia, mert azt sem tudja, mi az. Tény, hogy nemigen volt része benne, de a lehetőség tálcán lett kínálva. Próbálgattuk is egy darabig, de azután valahogy félrecsúsztunk. Te sem tudtad, milyen az a gyakorlatban, honnan is tudhattad volna? De azért az az akkori kétharmad példaértékű volt. Szerintem.
Te utaztál, külföldön tanultál, nyelveket beszéltél – láttad, mennyi hely van, ahol jobb, és mennyivel több hely van, ahol sokkal rosszabb az élet, mint nálunk. Sok évet szántál az életedből arra, hogy a jobb élet felé próbáld terelni az országot, és jobb élet alatt akkor nem a hatalmon lévők életét kellett érteni.
Ami a harmincadik évfordulót illeti – ha megtehetem, én a másik kerítésnél fogok akkor tiltakozni, gondolom, egyedül. De lehet, hogy néhány ENSZ-megfigyelővel együtt, akiket rendszeresen nem engednek be arra a területre, mert esetleg látnák, hogy nincs olyan emberi jogi törvény, amit azon a helyen meg ne sértenének.
Igen, itt most megint parlamenti választások lesznek, Apu, az elmúlt három évben harmadszorra, jól láttad. A mostani helyzet? Csodás! Franco tábornok utódai eddig csak az örökölt gazdasági hatalmukkal – pozícióikkal, ismeretségükkel, egyebek – manipulálták, akit tudtak. Ma nyíltan – vagyis majdnem karhatalmi eszközökkel – nyomoznak ellenzékiek után, próbálják lejáratni őket, és ugyanazt szajkózzák, mint minden hasonszörű demagóg – hogy meg akarják védeni az országot. Jaj, Apu, nem-e lehetne-e, hogy hagyják már a francba a védelmezésünket, de tényleg?! Igen, jól láttad, itt is kidugta a fejét a homokból a szélsőjobb – itt, ahol 40 évvel ezelőtt és ma is családok rokkannak bele a volt rezsim több évtizedes uralkodásába. Hogy mi lesz? Laza két hét múlva elmondom, jó?
Elköszönök, Apu. Nem tudom, ünnepeltek-e névnapot felétek, mindenesetre köszöntelek!
Horn Anna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.