Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Csak egy zacskó vér / Luca ajtaja 7

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vér kellett egy ismerősöm rokonának az életmentő műtétjéhez. Már ez a tény önmagában is megérne egy hosszabb fejtegetést, hogy vajon hogy fordulhat elő, hogy közlik családokkal, hogy vagy szereznek irányítottan vért, vagy el lesz halasztva a szerettük műtétje… Nem egyedi eset, többedszerre fordul velem elő. Miután a vércsoportom olyan, hogy mindenkinek adható, így irányítottan is szoktam vért adni, ha szükség van rá. Sajnos van. A Péterfy Sándor Utcai Kórházba szaladtam be. Gyorsan kitöltöttem a nyomtatványokat, elvégezték a szokásos rutinvizsgálatokat, majd kiküldtek várakozni.

Az előtérben két férfi és egy fiatal pár ült még rajtam kívül. Mindenki irányított véradásra jött. A férfiakon látszott, hogy nagyon izgulnak, próbálták egymást nyugtatgatni. A benti helyiségből folyamatos női kacagás hallatszott ki. “Jól elvannak.” – szólalt meg az egyik férfi. “Jó jel, élnek.” – válaszolt a másik. Amikor kiszóltak, hogy bemehet a következő, riadtan egymásra néztek, majd teátrális mozdulattal maguk elé engedtek. “Aki úr, az a pokolban is úr.” – mondtam nevetve és bementem. “Látom véradó. Jobb kar vénája jó lesz?” – kérdezte tőlem a nővér. “Teljesen mindegy.” – válaszoltam.

“Egy perc türelmet!” – mondta nekem – “Magát elengedem, ha nem szédül.” – szólt kedvesen valakihez. “Én? Sosem szédülök, hát ismer! Azt sem tudom, hogy szédültem- e valaha.”, majd rámnézett és legyintett – “Oh, sokadik véradásom ez már! Tudja, 0 RH negatív vagyok, mindig az én véremet akarják.” – kacagott fel. “Meg a hölgyét, az övé is az.” – jegyezte meg az ápolónő. “Ez van, ha nekünk van a legjobb vérünk. Sztárok vagyunk testvérem.” – kacsintott, majd mosolyogva átadta nekem a helyét és elment.

Figyeltem, ahogy a vérével teli zacskót a tárolóba teszik. Csak egy újabb zacskó vér volt a sok között. Pont olyan, mint a többi. Egy zacskó vér volt a “legjobbikból”. A cigány nő sokadik zacskó vére, ami ki tudja hány emberben csorog már békésen, életeket mentve. “Te vagy a sztár, testvérem!” – gondoltam és tisztelettel néztem utána.

Bolla Rita

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.